• Onagy Zoltán

    Baráth Lajos

    Tizenhét regényt és novelláskötetet, forgatókönyveket, drámát írt, számolatlanul publikált és tárcázott. Jellemző, hogy utolsó kötete 1989-ben jelenik meg, túlzottan az átkos része, így szól az aktuális ítélet. Pedig néhány hete pincejárat, lomtalanítás, kézbe került Baráth Lajos néhány szerencsésen egy dobozba keveredett kötete.

  • Irodalmi Jelen

    Onagy Zoltán: Halni meg és B. Horváth István: Mécsesek Szervác Józsefért

    Az Aszály előtt páratlanul, a túlzásokig keserű pentatonja mégis váratlanul éri az olvasót (engem). Szeretné megkerülni, nem kívánja feltenni az obligát kérdést: miért ilyen kevés ez a burjánzó szomorúság, elveszettség, komor tekintet? Miért, honnan ez az elképesztő bú és bánat, világméretű nihil? Ez még a kilátástalan kommunizmus építése, netán már a kétségbeejtő kapitalizmusé? Elő- és felkészít? Tudatosan vezet az Átdolgozás változó világszemléletébe?

  • Onagy Zoltán

    Dickens

    (1812. február 7.–1870. június 9.)

    Dickens ugyanis – hőseivel, figuráival ellentétben – részletesen ismerte a nő anatómiai egységeit és alegységeit, pontosan tudta, merre hány méter. Nem véletlenül kaszálta végig a családot (sógornőjét pl.), a kedvére való színésznőket, rúgta ki feleségét tíz aprólékosan legyártott gyerek után. Dickens a fekete lovas fehér paripán.

  • Onagy Zoltán

    Néhány szó Ajtmatovról

    ​​​​​​​Gulszári bizony, hogy rövidre fogjam. A poroszka ló, a herélt, tehát munkára fogott, férfierejében lenullázott csődör, és szegény Tanaban, a hülye forradalmár, aki soha nem érti meg az idők szavát, akit a forradalom hivatásosai szívatnak, aki – hittől vakon, forradalmi lelkesedéstől bódultan – alig jön rá, hogy eszköz, csak eszköz, sokszor még az sem, áldozat.

  • Irodalmi Jelen

    Voltaire, a polgárjogi harcos

    Voltaire 1778. május 30-án halt meg Párizsban. Felvilágosodás kori író, költő és filozófus. A kor annyira távoli, életműve annyira szerteágazó, hogy reménytelen néhány mondatban helyszínrajzot festeni köré. Szikár egy figura, polgárjogi harcos, nagy szatirikus, többnyire szembe ment minden idióta és önelégült hatalommal, a dogmatikus, és a hatalomnál nem kevesebb idiotizmussal felruházott egyházzal.
     

  • Buharin Paszternak
    Onagy Zoltán

    Borisz Paszternak

    (1890. február 10.–1960. május 30.)

    Buharin Paszternakot nevezte a legnagyobb szovjet költőnek, amitől a legnagyobb szovjet költőnek nevezett Paszternak megrémült (ha nem akarnék ennyire finom és irodalmi lenni, a következő képet használnám: Borisz egyenesen összeszarta magát). Volt rá oka.

  • Onagy Zoltán

    Victor Hugo

    (1802. február 26.–1885. május 22.)

    Ha valaki megkérdezne, ugyan ki írja meg a rendszerváltás utáni magyar Nyomorultakat, nem volna tippem. De gondolkodom. A dolog nem testidegen, hiszen a francia Plon Kiadó megíratta és megjelentett a kétszázadik születésnapra a Nyomorultak folytatását egy általam nem ismert François Cérésa nevű francia íróval. De az se magyar Nyomorultak, ahogy az eredeti sem az volt. Nálunk nincs ok, indíték. Itt „minden szép és minden jó, mindennel meg vagyok elégedve” – mondá Ferenc József. De a legvalóságosabb valóságot talán mégis Voltaire mester mondatja ki Pangloss mesterrel a nagy Leibniz mester nyomán: „Ez a világ a lehetséges világok legjobbika”.

  • Onagy Zoltán

    Bulgakov

    (1891. május 15.–1940. március 10.)

    Sztálin többször kijelenti, Bulgakov a legjelentősebb drámaíró. Ismert olyan Bulgakov-darab, amelyet tizenötször megnéz a Művész Színházban. Az állítólag jól látható és hallható tetszésnyilvánítása az egész városban visszhangzik.

  • Irodalmi Jelen

    Akár fel is akaszthatták volna

    1954-ben jelenik meg az Alkonyi halászat, amely szembefordulást jelent a pártideológiával. Eddigre megírja a Pártos éneket (1950), de a költők, írók közt mindenki számára természetes, hogy Zelk Zoltán a kommunista táborba tartozik. Olyan ő, mint „a cigány, aki nem a bandában húzza", de szinte ugyanazt a nótát. A kötetben olvasható kétsorosa:
       „Szélfutta levél a világ / De hol az ág? de KI az ág?" 
     

  • Onagy Zoltán

    Németh László feltámadás előtt?

    (1901. április 18.–1975. március 3.)

    A Németh-drámák ’komolyak’ – tragikusak, fenségesek, emelkedett gondolatokat járnak körül, korunk uralkodó látás- és beszédmódja az irónia, minden közbeszéd és közszereplés iróniával van átitatva (és röhögéssel körülvéve), és talán csak a szentmisék maradtak mentesek az iróniától. De azért azt gondolom, Németh több darabját is lehetne játszani kor-szerű dramaturgiával, rengeteg élő gondolat van bennük – kétségtelen, erőteljes, teremtő színházi rendező kellene hozzá.

  • Onagy Zoltán

    A NŐÍRÓ

    (1914. április 4.–l996. március 3.)

    "Az életemnek nincs története. Nincs élettörténetem. Középpontja se volt soha. Nincs út, nincs vonal. Csak tágas terek vannak, ezek azt sugallják, hogy ott volt valaki, de nem igaz. Ott soha nem volt senki."

  • Fotó: wikipédia
    Onagy Zoltán

    Verne Gyula

    (1828. február 8.–1905. március 24.)

    Néhány éve, amikor a búbánati Kőház lakója, az ezeréves apáca meghalt, a Kőház új tulajdonosa egyszerűen kivágta az örökölt könyvhagyatékot papírzsákokban, egyéb izgalmas könyvek közt néhány pompás Hetzel kiadású magyar Verne, én pedig ügyesen ott jártam. És úgy éreztem, mint aki aranyat talált. Valóban úgy.

  • Irodalmi Jelen

    Vavyan Fable

    Nem pöffeszkedés, és nem nagyképűség, életemben nem olvastam Vavyan Fable-regényt. De annyira nem, hogy kezemben se volt. A környezetemben nem olvas senki ilyesfélét, soha senki nem mondta, hogy ezt vagy azt a regényt feltétlenül el kell olvasnod, ha más miatt nem, a technika, a szóhasználat, a nőiség és a csuda tudja, miért feltétlenül (időnyerés céljából kiszólok az asszonynak, ő olvasott-e, nem, ő sem). Márpedig az írói kíváncsiság is rákényszeríthetett volna.
     

  • Onagy Zoltán

    Misztótfalusi Kis Miklós

    (1650. ?.–1702. március 20.)

    Ráadásul, minthogy a Bibliában helyesírási és egyéb kisebb javításokat végez, azzal vádolják, hogy annak a szövegét meghamisította. Kora teológusai rossz néven veszik, hogy – a korrektori feladatokat is ellátva – kéziratukba belejavít. Egymás között csak „hitvány vasművesnek”, közönséges nyomdászembernek nevezik, de a jómód miatti irigység is generálja az intrikák sorozatát, amely miatt Misztótfalusi védekezésre kényszerül. Védekezése többet árt, mint használ: kigúnyolják, házát adóval terhelik, életét katonai beszállásolásokkal keserítik, a társaságokból kiközösítik.

  • Onagy Zoltán

    Hölderlin

    (1770. március 20.–1843. június 7.)

    Nyelveket tanul, feladja az elvárt családi tradíciót, nem megy papnak. Schillerre hallgat, aki sikeres költői pályát jósol neki. Házitanító lesz, hogy ne kelljen anyja mindennapos szemrehányásait hallgatnia. Itt zuhan a szerkezetileg agyába betonozott valláserkölcs csapdájába. Összeszerelmesedik egy négygyermekes anyukával, tanítványai anyjával, a bankárnéval. Négy hosszú, kemény éven át tombol a lopott szerelem. Lebuknak, Hölderlin lapátra kerül. A hiány, a veszteség halálra gyötri.

  • Onagy Zoltán

    Az utolsó Móricz-tanítvány – Balázs József

    (1944. március 19.–1997. október 13.)

    Azután Balázs József megbetegszik. Kilencvenhétben hal meg, ekkor már senki nem tudja róla, mi van, hol van, hol tart. Ennyi az egész. A három könyv. És a melléklet-kötetek. Ha tíz évvel korábban indít, jobban jár. Talán. Hatvanöt jó évszám a magyar irodalomban. Akkor tizenöt év jut, hogy maradandót írjon. A hetvenöt nagy késés, mert ’78-ban lavinaként érkezik Esterházy prózája, elsodor mindent.

  • Onagy Zoltán

    Tarzan szülőapja: Burroughs

    (1875. szeptember 1. –1950. március 19.)

    Mi pedig a dohányfüstös, mosdatlanságtól bűzlő, napraforgó- és tökmagropogástól hangos, olajospadlós, padlóraköpős falusi mozikban meredten bámultuk a hőst, aki szolgáltatja az igazságokat. 1955, '56, '57, '58 volt. Az igazságok nagy hiánya éppen az őszi, téli falusi mozikban.

  • Onagy Zoltán

    Updike

    (1932. március 18.–2009. január 27.)

    Olvastuk a Nagy Amerikai Családregényt, a századvég egyetlen világhírre vergődött családregényét. Hogyne olvastuk volna a hetvenes években Harry Angstrom, Pennsylvania államban élő kosaras monológját. Az ő hihetetlen kalandjait a hihetetlen Amerikában, annak is hihetetlenebb kisvárosában. Kultuszíró volt, a kultkörök akarva, nem akarva olvasták, egymásnak kölcsönözték.

  • Onagy Zoltán

    A legendás szerelem vége

    Ady a Nyugat 1912. március 16-i számában közölt Elbocsátó szép üzenet-e a legendás szerelem vége, a nyaktiló, ám Léda 1913. május 5-én keltezett levelében tesz még egy drámai kísérletet. Mert – gondolom én, és gondolta talán Léda is – lehetetlen, hogy így, ilyen rossz szájízzel zárjanak le tíz viharos évet.

  • Onagy Zoltán

    Kodolányi János

    (1899. március 13.–1969. augusztus 10.)

    Mert a szélsőjobb befogadja a megtért kommunistát: 1939–1940 között a radikális, szélsőjobbos Turul Bajtársi Szövetség hetilapja, a Nemzetőr munkatársa, főszerkesztője.