Ugrás a tartalomra

 

Bálint György

(1906. július 9.–1943. január 21.)

Bálint György író, újságíró, kritikus, a két világháború közti publicisztika etalonja. 1924-től tizenöt éven át az Est-lapok munkatársa. 1941-től munkaszolgálat követ munkaszolgálatot. Tokaj, Újverbász, Gödöllő. Aztán a végállomás: Ukrajna. Sztarij Nyikolszkoje kórházában hal meg 1943. jan. 21-én.

Aki esetleg megzavarodik a politika (bármilyen politika) verbális önelégültségétől, tombolásától, kerítse elő A toronyőr visszapillant című gyűjteményét, hogy értse, mi van. Mindig mi van.

"Szépen élni mostanában nagyon nehéz, szinte lehetetlen. Szépen meghalni néha még lehet" – mondja.

Azután: "Legyetek igazságosak: ne mérjetek egyenlő mértékkel."

Azután: "Az egyes műveket egyes írók írják - az irodalmat a kor írja."

Az irodalomról: "Proust regénye, bár sznobok rajongnak érte, mégis remekmű."

És elköszönve: "Besötétedett, hűvösen lebben a szél. Most kellene menekülni, ki tudja, lehet-e még, mire megint világos lesz. Maradok" 

Maradt. Az aknamezőn kellett a munkáskéz a II. Magyar Hadseregnek.
TGM összefoglalja helyettem a dolgot: "Azt írja a Népszabadság, hogy Bálint György „független baloldali” volt. Ez nem igaz. Bálint György fegyelmezett, párthű, vonalas kommunista volt. [...] Igen ám, de a harmincas években, amikor Bálint György írt [...] a kommunisták mély illegalitásban voltak, a hatalomtól beláthatatlan távolságban – s ez a (szociális) messzeség sajátos távlatot adott gondolkodó legjobbjaiknak, akik a cenzúrával és a börtönnel küszködve próbáltak értelmet adni életüknek." Nem kétséges, nehezebb volt kommunistának lennie, mint – mondjuk – Pozsgay elvtársnak.

Bálint György (Budapest, 1906. július 9. – Ukrajna, Sztarij Nyikolszkoje, 1943. január 21.) magyar író, újságíró, kritikus, műfordító.
Pályáját az Est-lapoknál kezdte 1924-1939 között. Versei kevésbé, prózája sikeres, különösen szatírái és prózai műfordításai. 1933-ban házasságot kötött Csillag Vera grafikusművésznővel. Fordított Dickens-től, Galsworthy-tól, Huxley-től, O'Neill-től és Maugham-tól is. A humanizmus volt életeszménye, a fasizmus és a szegénység felszámolásával. 1942-ben munkaszolgálatra vitték Ukrajnába, ott érte a halál 1943. január 21-én.

Művei

  • Strófák (versek, 1929)
  • Az idő rabságában (1935)
  • Az állatok dicsérete (1940)
  • A szavak felkelése (1954)
  • A toronyőr visszapillant (1961)
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.