Érdekes, minimum érdekes, hogy már az ötvenes évek elején megjelenik magyarul. A rabszolgatartó többnyire idiótának tekinti rabszolgáit. Gyengeelméjűnek, aki még az analógiákat sem ismeri fel. Mint ahogyan ma sem döbbennek rá, akiknek lassan rá kellene döbbeniük, akik ezt a szolgálatot vállalták magukra, hogy minden ígéret és fogadkozás ellenére komplett Éjjeli menedékhelyet teremtettek az országból. Bármerre néz az óvatlan bámészkodó, mindenütt Kosztiljov mocskos, festetlen, lerohadó menhelyét, berendezését, figuráit látja.