Fogalmam nincs, mennyit tudnánk Szabolcska Mihályról, egyáltalán létezne-e a neve, ha nincs Ady, nincs Karinthy, a két kortárs, akik térdüket csapkodva mulattak az életművön. Végtére is minden életművé gömbölyödik, az epigon, a dilettáns, a fűzfa klapanciái is életművé  híznak az út végére. Félő, nem tudnánk szegény Szabolcskáról semmit. De ami itt következik, annyit érdemes tudni róla.

„A kultúrának néha szüksége van egy kis mutációra, akár az emberi szem színének, amely néhány tízezer évvel ezelőtt a kutatók szerint valahol a Kaukázus tájékán tengerkékre váltott, és azóta is őrzi ezt a változatosságot a világ jó néhány homo sapiense. Mr. Bikicsunáj is egy ilyen mutáció, amely színesebbé teszi a könnyűzenei életet, mémként terjed felhasználótól felhasználóig, és lassan önálló szubkultúrát teremt. Nem törődik a zsűri döntésével, amely szerint alkalmatlan megasztárnak, nincs is tudatában saját eredetiségének, de mégis valamiért hiteles a nézők szemében.” – Sultanus Beatus tárcája