„Egyre több író ír filmszerűen”

Megszületett az első erdélyi közönségfilm? Ráadásul egy novellából? Nagy Koppány Zsoltot, a Személyi figyelő íróját, valamint Lakatos Róbert rendezőt és kollégáját, Bálint Arthurt kérdeztük a megfilmesítésről.

„Egyre több író ír filmszerűen”

Milyen szempontok miatt esett a választás a Személyi figyelő című novellára, és nem a Jozefát úr, avagy a regénykedés című regényre, ahol a történet több fogódzót adhat a rendezőnek?

Lakatos Róbert: Az irodalom eleve másként mesél történetet, mint a film. A film forgatókönyvében csak jelen idő létezik. Nincs múlt idő, meg jövő idő. A forgatókönyvben nem lehet leírni azt, hogy valami „nincs ott”. Mert az a tény, hogy valami nem jelenik meg a képen, nem hívja fel a figyelmet a maga hiányára. Ugyanaz a helyzet a „nem”-mel is. Ha valaki „nem csinál” valamit, az sem úgy csapódik le a filmben, mint az irodalomban. Illetve az irodalmi alkotásban probléma nélkül leírhatja bárki a szereplő érzelmeit, gondolatait – amelyet a vásznon csak belső monológon keresztül lehet megjeleníteni. És még sorolhatnánk. Tehát nagyon kevés az olyan irodalmi mű, amely egy az egyben leképezhető filmmé. Számomra elég, ha egy irodalmi műben megvan egy történetnek a potenciálja. Ha konkrét cselekmény is található benne, azt úgyis dekonstruálnom kell, és újból fel kell építenem a filmnyelvnek megfelelően. A novellában egyből szemet szúrt, hogy a Személyi figyelőt gyakran nézik tárgynak (ezért nem veszik őt észre), és bizonyos filmműfajokban, mint a horrorban és a thrillerben is, sokszor látjuk a cselekményt a tárgyak nézőpontjából.

Nagy Koppány Zsolt: Abban a pillanatban, hogy Robi meglátta benne a filmrevihetőséget, szinte érdektelenné vált, hogy történetiség szempontjából vannak alkalmasabb szövegek is. A vizuális trükkök és megjelenítés vonzotta a rendező urat, nekem legalábbis ezt mondta, én meg a forgatókönyvírás során próbáltam mindent megtenni, hogy a statikus, „elmélkedőbb” szövegekből akciódús jeleneteket írjunk.

Bálint Arthur: Nem az számít, hogy melyik írásmű filmszerűbb, hanem a rendezőre gyakorolt hatása a fontos. A mai írók is a könyv mellett javarészt filmeken nőttek fel, és így egyre több író ír filmszerűen. Gondolom, arra a kérdésre, hogy miért nem a történetiség a döntő, talán az lehet egyik válasz, hogy az írott mű filmre gyakorolt hatása jobb esetben a vizualitás. A film amúgy is régóta küszködik regényalapú történetmesélési problémával, és ennek egyik oka éppen a regényeken felnőtt néző és rendező.

Bálint Arthur

A Személyi figyelőt az első erdélyi magyar közönségfilmként emlegeti a szakma. Az erdélyi magyar filmkészítésnek egyik ütőkártyája lehetne, hogy az irodalomra épít?

Lakatos Róbert: Nem gondolom, hogy az erdélyi filmkészítésnek különösebben támaszkodnia kéne az irodalomra. Ha vannak olyan művek, melyek filmeseket inspirálnak, akkor hajrá! De az ilyesmit nem lehet erőltetni. És ez nem minőségi kérdés. Irodalomként nem feltétlenül azt tartom jónak, ami filmes szempontból inspirál.

Nagy Koppány Zsolt: Az irodalom és film kapcsolata jelentős és nagy múltra tekint vissza, tehát nem hiszem, hogy ezt meg kellene – vagy lehetne – reformálni. Nyilvánvaló közben, hogy a prózában érvényes, „elképzelhető sokféleséget” a film a „láthatóság szükségszerű egyetlenségére” korlátozza, ellenben kinyit olyan dimenziókba vezető kapukat, amelyekre a szöveg nem, vagy nem úgy képes.

Bálint Arthur: Volt próbálkozásom, hogy ne én írjam a forgatókönyvet egy filmötletemből, de sajnos megbukott a történet. Van esély, hogy később működőképes legyen egy alkotói kapcsolat, valamelyik íróval, de ez még viszonylag járatlan út.

Forgatás közben

A film szereplői közül csak kettő hivatásos színész, a többi úgymond a személyisége miatt került bele a filmbe. A jó kortárs film alapja az ilyen fajta spontaneitás?

Lakatos Róbert: Nincsenek receptek. Most pont olyan rendezőkkel készítek interjúkat a doktori dolgozatomhoz, akik dokumentarista eszközöket alkalmaznak a játékfilmkészítésben, és ezért gyakran dolgoznak amatőr szereplőkkel. De ez nem jelenti azt, hogy ezek a filmek jobbak vagy rosszabbak, mint azok, melyek profi színészekkel, és nagyon játékfilmes módon készülnek. Minden egyes téma sajátos megközelítést igényel. Ahány rendező, annyi módszer.

Nagy Koppány Zsolt: Ez inkább szükségmegoldás volt, mintsem szántszándék, mivel a jó kortárs film alapjai között az első helyek egyikén szerepel a kellőképpeni megfinanszírozottság. Jó látni azonban, hogy a szükségből miként pattant szikra és lőn erény. Mindegyik szereplő színészi játékát nagyra értékelem, és remélem azt is, hogy – noha a forgatáson nem sikerült részt vennem, tehát biztosra nem tudhatom – a színészek sem akarnak agyoncsapni amiatt, hogy azt írtam, amit.

Bálint Arthur: A hivatásos színész megnevezés ebben az esetben színházi színészt jelent, ami, ugye, nem filmszínészi hivatást takar. Néha ugyanannyi időbe kerül kihozni egy javarészt színházban játszó színészből a természetességet, mint megfelelő karakterként betanítani valakit arra, hogy önmagát hozza. A realistább színészi igényünknek valószínűleg sok köze van ahhoz, hogy több dokumentumfilmet készítettünk az elmúlt évek alatt. 

Mennyiben adja vissza a novella szereplőjét Boros Lóránd alakítása? Az író is így álmodta meg? Egyeztettetek erről, vagy a szereplőválogatás már a rendező döntése volt?

Nagy Koppány Zsolt: A forgatókönyvírás során rengeteg egyeztetés, előremutató vita és egymás hergelése is előfordult, de a szereplőválogatásba nem kívántam beleszólni – meggyőződésem ugyanis, hogy ez a rendező szuverén joga. Úgy látom, hogy Boros Lóránd játéka remekül illeszkedik a film groteszk világába. Ami nem feltétlenül a novella valamivel borongósabb és kevésbé vicces univerzuma, de amint az már elhangzott párszor, más vágással és más zenével még azon is túltenne a film. Ami szintén érdekes kísérlet lehet.

Nagy Koppány Zsolt

Elképzelhető-e, könnyen megoldható-e a film szinkronizálása?

Lakatos Róbert: Mivel a filmben elhangzó beszéd döntő többségében aszinkron hang, vagyis belső monológ, szerintem nagyon könnyű szinkronizálni. Ezért tervezzük egy román nyelvű és egy angol nyelvű verzió elkészítését is.

Nagy Koppány Zsolt: Szerintem el, mert a filmben kirajzolódó, szorongató és kissé mágikus, kissé groteszk világ egyetemes emberi tapasztalás, amelynek a nyelvi meghatározottság nem lehet akadálya.

Bálint Arhur: Sőt. Gyakorlatilag még könnyen is kivitelezhető, mert a film javarésze narráció, ráadásul kevés jelenet van, ahol a szereplők beszélnek.

A film trailere

A vetítésen Szántai János megállapította: tudatosan azon dolgoznak az erdélyi rendezők, hogy eloszlassák az úgynevezett romantikus Erdély-képet. A kortárs erdélyi irodalom igencsak bővelkedik ilyen szerzőkben. Együttműködhetnek-e filmesek és írók a „mítoszrombolásban”?

Lakatos Róbert: A romantikus Erdély-kép vitatható dolog. Tény, hogy volt egy időszak, amikor elég sok giccs készült az erdélyiség zászlója alatt. Mostanság lényegesen kevesebb születik. Lassacskán felnövünk oda, hogy önkritikusak tudjunk lenni. Az önreflexió pedig egy felnőttesebb társadalmi gondolkodás alapja. De az önkritikát is túlzásba lehet vinni. És számomra az is tud giccses lenni. Tehát nem kell minden pozitívumot feltétlenül tagadni. Csak lehet, másként kell tálalni. Ami pedig az írókkal való filmes együttműködést illeti, természetesen szóba jöhet. Az ilyesmit viszont nem lehet külsőleg szabályozni. Hogy milyen párosokat tudok elképzelni… hát fogalmam sincs. Tény viszont, hogy örülnék, ha több erdélyi magyar prózai mű születne.

Nagy Koppány Zsolt: Ez mindenképpen üdvözlendő dolog lenne, remélem, sok hasonló együttműködést látunk még a jövőben – én például nyitott vagyok újabb szövegek megfilmesítésére, meg forgatókönyv írására is. Fontos viszont hangsúlyozni, hogy akkor érdemes lebontani, vagy másként értelmezni különböző toposzokat, ha a helyére ugyanolyan érvényességgel és létjogosultsággal bíró új univerzumokat tudunk állítani. Éppen ezért nem látom ennyire konfrontatív jellegűnek a helyzetet, szerintem megfér egymás mellett az összes szóba kerülő dolog, hiszen nem egymás kioltása a cél, hanem egymás inspirálása – még akkor is, ha ez inkább valami ellenében tud könnyebben létrejönni.

Forgatás közben 2.

Szerintetek elképzelhető egy színvonalas erdélyi filmsorozatot, amely elgondolkodtatja az embereket, foglalkozik a problémáikkal, ugyanakkor azonban szórakoztató is?

Lakatos Róbert: Igen. Szerintem akár a Személyi figyelőből is lehetne sorozatot készíteni. Ez pont egy olyan történet, mivel epizodikus a felépítése. A főhős marad, és minden egyes epizódban más szereplők történetébe csöppen bele – akár Poirot felügyelő vagy James Bond. De Cecinek (Felméri Cecília) is van egy jó sorozatötlete. Csakhogy ezek költségesebbek lennének, mint egy-két, díszletben leforgatott történet. Én eleve nem tudok papundekli falú díszletben gondolkodni.

Nagy Koppány Zsolt: Ideális körülmények között igen, jelen közhangulatban és politikai áthuzalozottsággal nemigen – mert az esztétikai ítéletet alapjában határozná meg egy csomó, nem esztétikai eredetű szempont, és a gyilkos kőbaltacsapások vagy a mennybemenesztések inkább közéleti, mintsem művészi szempontok mentén valósulnának meg. De remek ötlet, függesszük rá a tekintetünket, mert még jőni kell, még jőni fog.

Bálint Arthur: Nekem van egy régi tervem, egy websorozat. De sajnos ezek, ha nem is sok pénzbe, de az erdélyi filmgyártás kereteihez képest elképzelhetetlenül sok pénzbe kerülnének. Dokumentarista sorozat lenne.

Nem is olyan rég a Bulgakovban György Attila Boszorkányok feltámadása című kötete alapján készült filmedet tekinthettük meg. Az is egyféle tesztvetítés volt.  Aztán nem hallottunk róla többet… Mi történt a filmmel?

Lakatos Róbert: Egy időre félretettem, mert mással voltam elfoglalva. Majd visszatérek hozzá. Addig is érlelődik bennem. De egyelőre úgy érzem, mással kell foglalkoznom. Az egy olyan film, hogy bármikor lehet vele foglalkozni – sőt! – minél későbben, annál jobb.

Varga Melinda