Irodalmi Jelen

Klasszikusok és modernek

2013. június. 11. - 19:01

Hét új könyv jelent meg az Irodalmi Jelen gondozásában, ezeket mutatták be a lap szerkesztői a júniusi lapszámmal együtt a TAT Galériában vasárnap, az Ünnepi Könyvhét zárónapján.

A budapesti Vörösmarty térről rövid sétával el lehet jutni a madárcsicsergős belvárosi utcába, az irodalmi rendezvények helyszíneként is működő TAT-galériához. A friss lapszámot már a könyvheti standon kezükbe vehették az olvasók, itt pedig személyesen ajánlotta az érdeklődők figyelmébe Mányoki Endre és Boldog Zoltán.

Boldog Zoltán a friss lapszámmal

A könyvek közül elsőként Petelei István A gyermek című elbeszéléskötetét méltatta Laik Eszter. A válogatás Urbán László munkája, aki már nyolcvan könyvet állított össze klasszikus írók kötetben meg nem jelent írásaiból. A közreadó filológiai alapossággal annak is utánajárt, szövegváltozatként nem jelentek-e meg a művek máshol, akár nem irodalmi lapokban.

Laik Eszter

Petelei Mikszáthtal együtt indult az írói pályán, ám ha ismertebb kortársával összevetjük, prózájában a szatíra helyét a mélylélektani érzékenység veszi át. Annyira megelőzte korát írásaiban, hogy nemcsak a modern, de a posztmodern utáni irodalmat is felfedezhetjük benne. A Marosvásárhelyen született író keveset utazott, annál jobban ismerte viszont környezetét. Az általa ábrázolt apró mozzanatokba egy egész élet sűrűsödik, szűkszavú dialógusainak nyelvezete felfedezés értékű a mai olvasónak. Urbán László előszavában felhívja a figyelmet a prózák balladisztikus jellegére.

Varga Melinda, Csanda Mária, Gál Soma

Mányoki Endre kiegészítéséből megtudhattuk, hogy tavaly adták ki Kolozsváron Petelei válogatott írásait, s szerinte még tíz-tizenkét olyan novellista van, akik ezt a világot hitelesen ábrázolják. Kitért arra, hogy a sajtó első nagy felfutása kedvezett a szépirodalomnak: Veszprémben például négy napilap is megjelent az 1800-as évek végén. De manapság is előfordul, hogy nem szépirodalmi lapokban novellákat közölnek, például a Ponticulus.hu, amelyet fizikusok szerkesztenek. Boldog Zoltán hozzátette: Petelei egyik novellája a közelmúltban érettségi tételként szerepelt, Török Zsuzsa, az MTA Irodalomtudományi Intézet munkatársa pedig megjelentette Petelei írásainak kritikai kiadását.

Nicolás Gómez Dávila száz éve született kolumbiai író. Filozofikus, aforisztikus írásai az antikvitás pergamenszélre írt jegyzeteit idézik. Elsősorban német nyelvterületen van kultusza, s fordítója, az írások összegyűjtője és kommentálója, Hudy Árpád is Németországban fedezte fel őt magának. A modernitás remetéje cím arra utal, hogy szerzőjük fiatal korában sokat utazott, majd hazaköltözött a család bogotai villájába, és tetemes vagyonának köszönhetően szinte ki sem mozdult többé harmincezer kötetes házi könyvtárából. Írásai ennek megfelelően szinte minden területet érintenek a történelemtől a természettudományokig. A műfajilag egyperces esszéknek nevezhető, tömény szövegeket humoruk alapján olykor akár Woody Allen is írhatta volna, mélységük viszont Guénont vagy Evolát idézi – jellemezte Hudy Árpád a csattanós és bölcs feljegyzéseket, melyekből felolvasásában kaptunk ízelítőt.

Hudy Árpád Dáviláról mesél

Varga Melinda Űrezüst című verseskönyvét Mányoki Endre építkező kötetként jellemezte, mely nem egyetlen hangot szólaltat meg és nem is egy ívet ír le, hanem tömbökből áll össze. Például a saját magához vagy a másikhoz való viszonyból, azaz a szerelemből, és felbukkan a magány költészete is, végül kiűzetésszerűen lépnek ki a versek beszélői az űrbe. Rendkívül intellektuális és egyben szenvedélyes költészet Varga Melindáé, ami ritka párosítás. Arra a kérdésre, hogy mennyire sorolja magát az erdélyi irodalomhoz, Varga Melinda elmondta, úgy gondolja, az egységes magyar irodalomhoz tartozik, s ezen belül az erdélyihez. Kolozsváron él, s az első kortárs szerzőket Az előretolt helyőrség irodalmi körében ismerte meg. Mányoki Endre hozzátette: az egykori magyar irodalom többközpontú volt, s ma is ez figyelhető meg akár a Kalligram köré épülő felvidéki irodalom területén, vagy a Vajdaságban, de több központot találhatunk már Erdélyen belül is.

Varga Melinda felolvasott néhány verset

Wiktor Woroszylski lengyel újságíróként tudósított 1956 októberében Magyarországról, amikor naplót írt az eseményekről. Írásaiból megtudhatjuk, milyenek vagyunk mi, magyarok lengyel szemmel, és azt is, hogyan ábrándult ki a szerző a kommunizmusból az ’56-os események hatására, s lett annak feltétlen hívéből II. János Pál lelkes támogatója. Így könyvének címe, A határ átlépése szó szerint és átvitt értelemben is kifejező – állapította meg ismertetőjében Boldog Zoltán. Az előszót jegyző és az írásokat részben fordító Gömöri György lengyel–magyar szakon végzett, majd Angliába emigrált 1956-ban. Angol nyelvterületen klasszikus költőink, Petőfi, Radnóti, Pilinszky jeles átültetőjét tisztelhetjük személyében.

A határ átlépése

Kabdebó Tamás Róma ír szemmel című esszéregénye mellett párhuzamosan kell megemlíteni Haklik Norbert Kabdebó Tamás Duna-regényéről írt esszékötetét. Az Egy Duna-regény anatómiája már önmagában interpretáció, a hatalmas, Danubius Danubia című, 1988-as Kabdebó-regény reflexiója, és mivel a művet csak lényegesen hosszabb elemzésben volna értelme bemutatni, az esten a szerkesztők inkább olvasásra ajánlották a műveket.

Kabdebó Tamás és Varga Melinda kötetei

Boldog Zoltán Kihez beszél ez a faszi? című kötete az Irodalmi Jelenben és szegedi lapokban megjelent tárcáiból válogat. Régen a napilapok úgynevezett vonal alatti részén szerepeltek a tárcák, ahogy a könyv borítóképén is megtaláljuk jelképesen ezt a vonalat. Mányoki Endre megjegyezte, hogy a műfaj elnevezése a valódi „tárca” szóra utal, mert egy magyar bankó mérete szabta meg az írás helyét a lapban. Tartalma szerint szépirodalmi eszközökkel közelíti meg az aktualitásokat.

A borító jobb oldalán a magányos férfi rejtélyes alakja

A kilencvenes évek magyar irodalma leszámolt a közéletiséggel, de a költészetbe már kezd visszaszivárogni, s a tárca szerepét is ebben látja Boldog Zoltán. A kötetet Balogh Orsolya grafikái illusztrálják, felolvasás helyett pedig a szerző a borítóképről mesélt egy tárcának beillő történetet. Az interneten talált rá Mednyánszky László A háttal álló férfi című vázlatára, majd egy barátja felhívta a figyelmét arra, hogy Szinyei Merse Pál egyik festményén ugyanez a figura megtalálható. Kérdés, hogy Szinyei vette-e a figurát Mednyánszkytól vagy fordítva, netán véletlen az azonosság. A sajtó e klasszikus műfaját egyébként az Irodalmi Jelen támasztotta fel – egészítette ki Mányoki Endre Boldog Zoltán szavait, a lapban minden héten olvasható valamely szerkesztő tárcanovellája.

Farkas Daniella és Hudy Árpád

Az Irodalmi Jelen a könyvbemutató előtti nap estéjén rendezte meg a középiskolásoknak hirdetett Slam School Poetry versenye döntőjét, így a friss könyvek után szó esett Boldog Zoltán kiváló szervezői munkájáról is. Mányoki Endre arra volt kíváncsi, mi motiválta a szerkesztő-újságírót. Boldog Zoltán elmondta: egykori tanári tapasztalatai inspirálták, hogy minél több eseményszerűség kerüljön az irodalomtanításba, és hogy fiatalokat is megszólítson a költészet. A szerkesztő egyébként részt vesz a Mozaik Kiadó irodalomtankönyveinek írásában, és a slamverseny után máris vannak újabb tervei a fiatal olvasókat megszólítására.