A szobrász sem felejtheti a gyermekkorában
bőrébe szivárgott fenyőillatot,
a havasi gyopár szirmának bársonyát.
A látványt, amit a Hegyek Istene elébe bocsátott.

 
Mi változik? A vágy ma költi
a nyomorú test égi mását,
s holnap tovább ég. Sose tölti
ki teljesen ön-akarását.

 
 
Megint a hangok
Majd üres szélzuhogás
Majd Már Hiába

 
 
 
Szeszgyáros voltam egykoron,
eltűnt régen az én korom.
Vallj be mindent, idő: késel, múlsz,
sietsz. S itt végre hozzám simulsz.
 

 
és rögzítni laptopra fényképeken
”hangulatot”, „tünde fényt”,
hogy „Nézzétek, az erdei úton
B. D. költő áll, medveként!”

 
és ha sietnie kell valahova
nem érek rá haragudni már akkor
párna nem kell, a párnát kigyűröm magam alól
reggelre mindig a padlóra kerül

 
 
 
A postás naponta ugyanazt az utat
taposta,
azt mérte ki neki a Sors és a – Posta.
Kép: Banga Ferenc: Úton, 1984

 
 
Dióként zárulni vágyom,
fütyörészek halkan, dúdolva,
hogy a szerelem mások dolga.

  
 
nézi a tengert
kisimítja és össze
ráncolja szemmel

 
 
De még a délelőtti köd
fel sem oszlott,
messze a távolsági
buszok mormogásától,
a lejtő rétjén
megsuhognak a kaszák.

 
ha már a Nap nem alkalmas
üzenhetnél a Holddal
olyan hatásos graciőz sarlója van
akaszthatnál rá egy üzenetet
vagy elfuthatna vele valamelyik csillag

 
 
 
Betelt az ég, be a pokol,
s engem a kanti protokoll
hívőként – csigert – lefokol,
de egyúttal meg is okol.

nem 
látom fent
az eget
s az
égen
keresztül
hasító repülőt

 
 
Mennyiben készül az emberi szem gyönyör-
ködtetésére, hisz nem is láthatja, olyan messze
van kívülről és belülről is. Mennyiben az
isten számára, hogy lássa és gyönyörködjön
az emberi leleményben, hogy mégsem volt
minden teljesen hiába. És mennyire a távol-
látó angyalok számára festeti a kupolát?

 
Feküdni kéne, csak még
megnézem, hogy áll a svájci
frank.

 
Ma találkoztam a szelffel
tudom, ki ön – így szóltam hozzá – tudom, ki Ön, vagyis Maga.
 

 
 
A mi nagymamánk nem volt olyan.
Hajnalban kelt, hogy pár kiló  krumplit
becipeljen a piacra,
és az áráért nekünk málnát vegyen.
A mi kertünkben sem termett minden.
De ami ott és akkor termett,
azóta mindenhonnan hiányzik.

 
 
A bibliában a visszaadott harminc ezüstért
a zsidó főpapok temetőparcellát vettek,
vérdíjért vérmezőt. Költőnk csak érzi a bűnt s vért
verseiben: elárult sorsok, ábrándok, tettek.

végül egyedül maradsz
az ősz ideért
árnyék koppan a
bodzavirágok mögött
jöttödet várja
szívre hajolnak
bevérzett ágak léptek
 

Az egyediséget befolyásoló tényezõk szakadatlan változására a költõ csak akkor tud reagálni, ha töretlen figyelemmel követi a mozgást. Valahányszor alkotni kezd, erre a mozgásra vagy valamelyik számára kiemelten fontos tényezõ elmozdulására, esetleg mozdulatlanságára is válaszol. Az avantgárd költõ lankadatlanul és tudatosan néz szembe az egyediség összetevõivel, még akkor is, ha a problémákra csak ösztönösen tud válaszolni. Avantgárdsága alkotói magatartásában merül ki, nem pedig egy vagy több mûvét jellemzõ stíluseszményben. (Papp Tibor, Párizs, 1997)
Kép: Magyar Műhely Kiadó, 2007