végül egyedül maradsz
az ősz ideért
árnyék koppan a
bodzavirágok mögött
jöttödet várja
szívre hajolnak
bevérzett ágak léptek

 

 

ZALÁN TIBOR

 

SZONÁTA

1.

 

alacsonyan jár

 

a hold pipacsot keres

 

de már nem talál

ágak hajlanak

 

egy éjszakai szívre

 

összevérzik azt

kint hajnalodik

 

bodzavirág-ablakban

 

eljön az őszöd

egy árny vár ott vár

 

és így maradsz egyedül

 

akár kint a hold

 

akár kint a hold

 

így maradsz egyedül és

 

vár ott egy árny vár

 

eljött az őszöd

 

bodzavirág-ablakban

 

hajnalodik kint

 

összevérzett ág

 

egy éjszakai szívre

 

hajlik ott megáll

 

pipacsot keres

 

de már nem talál a hold

 

alacsonyan jár

 

 

2.

 

az ablakon túl

 

emelkedik a homály

 

léptek koppannak

 

eldönthetetlen

 

közelednek-e vagy épp

 

távolodnak el

 

a már nem is látható

 

mögé ahol megállnak

 

megállnak-e a mögött

 

ami már nem látható

 

a távolodtak

 

vagy közelednek ismét

 

eldönthetetlen

 

léptek koppannak

 

túl már az ablakon – s a

 

homály közelít

 

 

3.

 

Alacsonyan jár

 

pipacsot keres a hold

 

kint a homályban

 

eldönthetetlen

 

léptek bevérzett ágak

 

szívre hajolnak

 

jöttödet várja

 

bodzavirágok mögött

 

az árnyék koppan

 

az ősz ideér

 

egyedül maradsz végül

 

túl a hajnalon

 

túl a hajnalon

 

végül egyedül maradsz

 

az ősz ideért

 

árnyék koppan a

 

bodzavirágok mögött

 

jöttödet várja

 

szívre hajolnak

 

bevérzett ágak léptek

 

eldönthetetlen

 

homályban kint még

 

pipacsot keres a hold

 

végül csak megáll

 

(vasárnap, 2010. július 11.)

 

 

 

Fotó: Mányoki Endre