Ugrás a tartalomra

VERSTÖRTÉNÉS 2010.07.19-25. - Tőzsér Árpád

 

 

 

Betelt az ég, be a pokol,
s engem a kanti protokoll
hívőként – csigert – lefokol,
de egyúttal meg is okol.

 

 

TŐZSÉR ÁRPÁD

 

 

SOHA MÁR

Temetőben olvasgattam,
ültem, s elmerültem Kantban,
sír süppedezett alattam.
Egyszer hallom: lent zár kattan.
Kattan egyet, kattan hármat,
tán az alvilági árnyak
nyitják a kaput, s rám várnak,
de az is lehet, épp zárnak!
Betelt az ég, be a pokol,
s engem a kanti protokoll
hívőként – csigert – lefokol,
de egyúttal meg is okol.
Az okság-, tér- s idő-sztori,
mind szemlélet, à priori,
s mivel a vers is Én-kori,
dalaimban az Ego rí.
S a hang ott, lent nem kapuzár:
élve eltemetett madár,
annak csőre kattogja: Kár!
Nem lesz visszaút soha már!

Kép forrása:
http://tyche1.freeblog.hu/files/feketemadár.jpg

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.