VERSTÖRTÉNÉS 2010.07.26-08.01. - Zalán Tibor

Dióként zárulni vágyom,
fütyörészek halkan, dúdolva,
hogy a szerelem mások dolga.

ZALÁN TIBOR

TÖRTÉNET, TÜKÖRBEN 

Kis piros takaró, bársony,
átölel, mint kisgyerek volna,
asztalon pohár, széle csorba,
megszédülök, ahogy játszom
 

törött madárként az ágon,
hogy a szerelem mások dolga.
Fütyörészek, s halkan dalolva
dióba záródni vágyom.
 

Mert eljátszható minden,
az is, mi néha halálos,
de a játék nincs ingyen.
 

Embertelen üres város
- a szenvedésen innen –
lelkem az és a halálom.
 

Ott a lelkemben halálom
- szenvedésen még innen -
embertelen, üres város.
 

Ez a játék sincs ingyen, 
van úgy, hogy néha halálos.
Bár eljátszható minden.

Dióként zárulni vágyom,
fütyörészek halkan, dúdolva,
hogy a szerelem mások dolga.
Torz madár ül törött ágon.
 

Belehalok, hogyha játszom,
aszfalt szélén a pohár csorba,
kuporog, olyan gyermekforma,
szaros kis bársonytakarón.