Ugrás a tartalomra

 

Bölcsészlány olvas 5. - Mögött - Az ÚJ FORRÁS 2008/7-es számáról...

Mi minden van a papír mögött? Mi egy ember arca, egy holtnak tűnő vagy élő betűrengeteg, mi egy politikai döntés vagy egy költői kép mögött, melyen oly könnyedén átugrik a fáradt szem? A függöny mögé bekukkantani mindenképp érdemes, érdekes; akkor is, ha nem egyszerű vagy nem könnyen feldolgozható a „látvány”, mert nem véletlen az, hogy az ember az olvasás által is gazdagodik.

 

 

Mögött

 

Új Forrás 2008. 7.
 

Semmi szennycímlap, semmi bevezető, csak fülszöveg, tartalom, és már szemünk elé is ugranak a versek, szép sorjában, ismeretlen és ismerősebb címek és szerzők, különös és otthonos hangulatok; az Új Forrás nem kerülget, belevág a közepébe. Tematikája egymásra épül, elgondolkodtatva, muszáj valamit az olvasónak magának felépítenie belőle; nekem ez a mögött. A sorok, a képek, a témák mögötti világ, a valóság utáni valóság.
Regényrészlet egy hirtelen ismerőssé váló Amáliáról Bálint Péter tollából, majd rögtön utána Tandori hökkent meg - őt kicsit mindig úgy olvasom, mint egy zsákbamacskát: vajon mi meglepetéssel készül ezúttal? Két Vas Istvánnal. Aztán az országút erről meg arról: régi formába öntve a mai világ: a Motorosok dala és az Autósok dala Lackfi Jánostól, szinte dudorászásra késztet; no meg belegondolásra: mi minden van egy- egy fémjárgány, s a rajta avagy benne ülő ember homloka mögött! S a környező világ, mely Nyilas Attila szerint nem olyan, mint volt - de vajon mióta nem olyan, és ki tudja, milyennek kellene lennie?
S egy kispróza, amely kereksége miatt vonz, nem kell előzményeket és utózmányokat hozzáképzelnem; ez van, ha töredékes is, így kerek: egy nyári délidő leírása tömören, egy férfinak meg a lovának félórája, melyben mégis ott van rengeteg érzés, vágy, kép és illat.
Vasadi Péter is többször is előfordul a kötetben, hol ő ír, hol neki ajánlanak, hol róla írnak; nyelvről való esszéje intenzív képekkel teli; új verseskötetét, az Intarziát ízelítőkkel teletűzdelve bemutató írás nemkülönben, de Acsai Roland önbemutató verseskötet-esszéje a Lappföld vonzásában szintén ezeket a vibráló és érzéseket felidéző képektől hemzseg. Kodolányiról is új megközelítésben kapunk képet, Tüskés Tibor hozzáállásán és a korabeli kritikán, de a kritika kritikáján keresztül is; a világ árnyaltságának felvillantása új olvasatokat és szemléletet kíván a folyóirat-olvasótól és a leendő Kodolányi-olvasótól egyaránt. Egy kis irodalomtörténet és -elmélet is megjelenik, a műfajok sokszínűségét gyarapítva, egy Imre László- könyv, illetve Görömbei András temérdek arcképet felvonultató esszéi kapcsán. Végül egy kis rálátást is kapunk a magyar futball múltjáról és jelenéről: „Grosics, Buzánszky…avagy >minden csapatot megillet az a jog, hogy legnagyobb sikereivel mérjük<”. Többet talán nem is kell mondani; én magam nem dicsekedhetem, hogy nagyon értenék a focihoz, de ennyi belelátás nem válik ártalmamra.
A kötet végére maradt két egészen különböző portré: Ohmann Béla szobrászművész életpályáját dolgozza fel Prohászka László; s Békássy Ferencről, az első világháború egy őt érintő szeletéről s a fiatalon elhunyt költő tömegsírból előkerült verseiről ír megjelenítve és elemezve egyaránt Weiner Sennyey Tibor.
Mi minden van a papír mögött? Mi egy ember arca, egy holtnak tűnő vagy élő betűrengeteg, mi egy politikai döntés vagy egy költői kép mögött, melyen oly könnyedén átugrik a fáradt szem? A függöny mögé bekukkantani mindenképp érdemes, érdekes; akkor is, ha nem egyszerű vagy nem könnyen feldolgozható a „látvány”, mert nem véletlen az, hogy az ember az olvasás által is gazdagodik.

 


Stenszky Cecília

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.