Ugrás a tartalomra

Nabokov: Ada - Családi krónika

Az Ada a Lolita párja merész témáját, az erotika finom ábrázolását és a próza szövetének gazdagságát tekintve, s főhősének, a zseniális filozófus, pszichológus, regényíró s korántsem mellesleg kimeríthetetlen potenciájú Van Veennek az elméjében Nabokov sok mindent összefoglalt mindabból, amit a világ természetéről - az időről, az emlékezésről, a lélekről, a nyelvről, a szavakról, Istenről, a pszichoanalízisről, a relativitáselméletről és korunk egyéb mítoszairól - gondolt.

 

 

Nabokov, Vladimir:

Ada - Családi krónika


Nabokov 1969-ben megjelent regénye elragadóan romantikus s ugyanakkor zavarba ejtően különös történetet mesél el: két testvér, Van Veen és Ada szerelmét, testi és lelki lángolását gyerekkoruktól hosszú életük végéig. S az Ada egyben ágas-bogas családregény is, amellett filozófiai mű és áradó fantáziával megalkotott sci-fi.
A történet ugyanis nem a mi Földünkön játszódik, hanem annak ikerbolygóján, Antiterrán (vagy Demonián), melynek lakói közül egyesek sejtik a mi Földünk - a Terra - létezését. Sőt némely beteg elmék a Terra bolygó fogalmát a "másvilággal" vagy a Valódi Világgal azonosítják. Vagy épp afféle idilli utópiának sejtik, bár Van Veen, az efféle hallucinációk pszichológus kutatója és szakértője szerint "az emberi értelem és az emberi test azon a testvérbolygón talán még keservesebb kínzásokat szenved el", mint Demonián. Mi, terralakók mindenesetre otthonosan érezhetjük magunkat Antiterra világában, jóllehet a geográfiája sok mindenben különbözik a miénktől: az amerikai, az orosz és a francia kultúra itt egyetlen nagy országban olvad össze (és Oroszország helyén Tatária nyúlik el a maga kegyetlen diktatúrájával), s bár egy katasztrófa miatt itt betiltották az elektromosságot, az emberi szenvedélyek éppúgy lángolnak, mint minálunk.

Az Ada a Lolita párja merész témáját, az erotika finom ábrázolását és a próza szövetének gazdagságát tekintve, s főhősének, a zseniális filozófus, pszichológus, regényíró s korántsem mellesleg kimeríthetetlen potenciájú Van Veennek az elméjében Nabokov sok mindent összefoglalt mindabból, amit a világ természetéről - az időről, az emlékezésről, a lélekről, a nyelvről, a szavakról, Istenről, a pszichoanalízisről, a relativitáselméletről és korunk egyéb mítoszairól - gondolt.

 

Európa Könyvkiadó, 2008
712 oldal
Kötés: kemény kötés
ISBN: 9789630786416

 

 

Vladimir Nabokov

 

Nabokov Szentpétervárott született gazdag és befolyásos családban, mint legidősebb fiú. Édesapja Vlagyimir Dmitrijevics Nabokov, édesanyja Jelena Ivanovna Rukavisnyikova. Gyermekkorát későbbi visszaemlékezéseiben (Speak, Memory) tökéletesnek nevezte. A család oroszul, angolul és franciául beszélt, így a kis Vlagyimir három nyelven nevelkedett. Hazafias érzelmű édesapja csalódására előbb tanult meg angolul írni-olvasni, mint oroszul. Az 1917-es oroszországi forradalom elől a család egy krími birtokra menekült, ahol 18 hónapot töltöttek. Szentpétervárra többé nem tudtak visszatérni, a fehérgárdisták 1919-es veresége után pedig száműzetésbe vonultak Nyugat-Európába. A család egy időre Angliában telepedett le, ahol Vladimir a cambridge-i Trinity College-ban bővítette ismereteit a szláv és latin nyelvekből.

Apját 1922-ben Berlinben orosz monarchisták tévedésből meggyilkolták. Az igazi célpont Pavel Miljukov, az Alkotmányos Demokrata Párt száműzetésben élő elnöke volt, akinek abban az időben Nabokov apja menedéket nyújtott. Nabokov művészetében örök nyomot hagyott ez az emlék. Több regényében sújt le a végzet hirtelen, előre nem látható módon a szereplőkre. A Gyér világ (Pale Fire) című regényében a költő Shade-et egy orgyilkos véletlenül lelövi, amikor egy volt királyra fogja a fegyverét. Röviddel apja halála után anyja és nővére Prágába költöztek; Nabokov Berlinben maradt, ahol megtalálta helyét az orosz emigráns művészek közösségén belül mint elismert költő és író. Oroszul írt műveit vagy tíz évig V. Sirin név alatt publikálta. Berlinben teniszleckéket is adott, hogy könnyítsen anyagi helyzetén.

1922-ben Nabokov eljegyezte Svetlana Siewert, de mivel nem volt állandónak nevezhető munkája, az eljegyzés 1923 elején felbomlott. 1923 májusában megismerkedett Vera Evseyevna Slonimmal, és 1925-ben összeházasodtak. 1934-ben megszületett egyetlen gyermekük, Dmitri. 1937-ben Berlinből Párizsba költöztek, majd 1940-ben a háború elől az Egyesült Államokba menekültek. A család Manhattan-ben (New York, NY) telepedett le, ahol Nabokov állást kapott egy múzeumban (American Museum of Natural History). New Yorkban ismerkedett meg Edmund Wilson amerikai íróval és kritikussal, aki felhívta Nabokovra bizonyos szerkesztők és kiadók figyelmét.

1941-ben Nabokov alkalmazást talált az összehasonlító irodalom előadójaként a Wellesley College (Wellesley, Massachusetts állam) nevű egyetemen. Ez a pozíció, melyet kizárólag az ő számára hoztak létre, biztosította a család megélhetését, és így Nabokov belemélyedhetett az írásba és a lepkék tanulmányozásába. Az egyetemen létrehozta az orosz tanszéket. A család Cambridge-ben (Massachusetts) élt. 1945-ben Nabokov megkapta az amerikai állampolgárságot. Ugyanebben az évben értesült arról, hogy Szergej nevű öccse egy náci koncentrációs táborban meghalt.

Nabokov az Egyesült Államok számos pontján tartott előadásokat; az 1947–48-as szemeszterben egy személyben képviselte a Wellesley-ben az orosz nyelv és irodalom tagozatot. 1948-tól a Cornell egyetemen (Ithaca, New York állam) tanított orosz és európai irodalmat. Előadásai széleskörű tudást árultak el, diákjai előadói stílusát briliánsan szatirikusnak nevezték. 1953-ban családjával az Oregon állambeli Ashland-be költözött; itt fejezte be a „Lolita” című regényét, verseket írt, és lepkegyűjtő szenvedélyének hódolt. 1953. október 1-jén Ithacába települtek át.

A Lolita sikere után Nabokov visszatért Európába és életét az írásnak szentelte. 1960-tól haláláig a svájci Montreaux-ben, a Motreaux Palace Hotelben lakott feleségével. Innen intézte üzleti ügyeit, és szervezte meg lepkevadászatait az Alpokba, Korzikába, és Szicíliába. 1976-ban ismeretlen eredetű lázzal kórházba került. 1977-ben ismét bevitték egy lausanne-i kórházba, ahol súlyos, hörghurutos vértolulásban halt meg július 2-án. Maradványait elhamvasztották, majd elhelyezték a Clarens nevű Montreaux-i temetőben.

A halála körüli időkben The Original of Laura című regényén dolgozott. Megkérte feleségét és fiát – mint irodalmi hagyatéka megbízottjait –, hogy halála után égessék el a kéziratot. Ezt azonban egyikük sem volt képes megtenni. A befejezetlen regény körülbelül 125 kézzel írt indexkártyából áll, és az író halála óta egy svájci bank páncélszekrénye őrzi. Miután Vera Nabokov 1991-ben meghalt, egyedül Dmitri, és egy második, ismeretlen személy férhet csak a páncélszekrényhez. A kézirat egyes részeit megmutatták néhány, Nabokovot tanulmányozó tudósnak. 2008 áprilisában Dmitri kijelentette, lehet hogy a regényt ki fogja adatni.

 

Kapcsolódó:

Lolita, és az írója

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.