Kundera
Csak emlékeztetőül: Tréfa – 1965, Búcsúkeringő – 1975.
A két dátum közé esik a magyar hadsereg ötszáz évre visszamenőleg utolsó győztes hadjárata, 1968, amikor is huszáros rohammal elfoglaltuk Csehszlovákiát, ezzel együtt Kunderát is természetesen. Helyreállítván a szocializmus továbbépítésének lehetőségét, amit Kundera is keményen akadályozott volna, ha nem állunk a vártán a Vörös Hadsereg hű csatlósaként. A Tréfa főszereplője nevetségessé teszi a Pártot azzal, hogy egy a sztálini időkbe helyezett történetben vicces levélben Trockijt élteti, ami hatvanötben kimondottan illetlen hozzáállásnak számít. Meg is kapja érte a magáét. Az író. Az ország is. A Dubcek-féle "emberarcú szocializmusnak" annyi, pedig megnéztük volna.
Hatvannyolcat követően Kunderát letiltják, hetvenötben Franciaországba emigrál, Párizsban él, dolgozik (sokat). A '79-ben megjelenő A nevetés és felejtés könyve című regényével, amely a forradalom hátsó hangzattanát fogalmazza meg, kiharcolja, hogy csehszlovák állampolgárságától is megfosszák.
Mára a helyzet alapvetően megváltozott. Kundera a cseheknek volna fontos, a cseh irodalomnak, de az író megfosztotta a cseh irodalmat Kunderától. A regény művészete című kötetben megjelent (Európa) regényelméleti esszéi öreg íróknak is ajánlhatók. Inspiratív fazon. Inspiratív író. Írófélének nagyobb munka, pl. regényírás, drámaírás közben ellenjavallt Kunderánál ihlet után kotorni, mert megváltoztatja a hangfekvést.
