Halmosi Sándor versei

Halmosi Sándor versei

KRK

Elmúlik az idő, míg ideér
Elfogy a tenger, s ki belegondol.
Nincs érkezésed.
A testet nézed, amit a láb vonszol
Kis kör, nagy kör
Hívogató zegzugok
Bort kínálnak és megisszák helyetted
A magadfajta kerubok.
Lent az öböl
Fent az öled.
Táncolj, pörögj
Részegülj meg a gondtól.
Viseld el magad
Vidd kenyértörésre
A dolgot.
Rohanj ki a várból.
Fent az öböl
Lent az öled.
Gábriel jön
Szent Mihállyal.

GILEÁD

Szeretem csizmád kopogását,
a porzó havat, amiben jársz.
A viharokat, miket nekem küldesz,
és ezt a kínzó légszomjat, mert tőled jön,
szeretem.
Szeretem azt az átkozott estét, ott a várudvaron,
a gyümölcsöst, mit nem mutattál meg nekem.
Szeretem dacodat, dühödet,
szeretem türelmetlenséged, mi kövér
fürtökben lóg le rólad.
Tudom, vonzódásom térben és időben hiábavaló.
És az sem segít, hogy én találtam ki a szerelmet,
valamikor, a nyolcadik napon.
De ne rázd a fejed,– azt nem szeretem.
Az én-szavak megvetemednek a létben,
és toroktól lefelé.
Hidd el, tudom mit beszélek, miért, s kinek.
Amióta szeretlek, semmit sem tudok
biztosan.
De ha nem hiszed, az sem érdekel.

RAZGLEDNICÁK
 

(9)

Hányszor kérgesedik a kéz reggelig,
hányszor a lélek.

(10)

Mint a tavaszi Niszán hónap tizennegyedik napján,
kora reggel, az oszlopcsarnokban a prokurátor.
Idegenek között, esőfelhők alatt. Soha ennyi pipacsot,
soha ennyi levegőt köröm közül,
böjtös szépet, de nagyot.

(11)

Furcsa dolog ez a valami, élet vagy mi, valaki álma,
Isten látomása, valami titokféle, vak-csoda.

(12)

Elég azt mondani: alma, körte, szőlő, lugas.
Csöröge, a bőr cidrizése a kar belső felén,
vasárnap reggel, kocsmazaj,
rigók,
katonák,
fagy,
hóseprés.

Elég azt mondani
hiányzol.

(19)

Pedig milyen kicsi voltál
S gyengekék, mint a búzavirág.
S hogy megnőttél.
Mint a havasok.

(20)

Sohasem testre vágytam.
De gyengédségre.
A test gyengédségére,
ami a lélek szövete.

(21)

De ki vagyok én, hogy valamit is kérjek?
S ki vagy te, hogy ne adj, csak úgy, magadtól?

HALMOSI SÁNDOR (1971 Szatmárnémeti)

Költő, műfordító, matematikus. Tagja a Magyar Írószövetségnek és a FISZ-nek, elnöke a stuttgarti ECHIvOX Irodalmi és Művészeti Társaságnak. Prima Verba díj, 2003.
Németből és románból fordít. Rendszeresen publikál, eddig öt verseskötete jelent meg a budapesti Littera Nova kiadónál: a démonokkal flancoló (2001), napleány voltál (2002), babérliget (2003), mely a salamoné (2004), annapurna déli lejtőin – szeretők könyve (2006).
Ez utóbbi közös kiadás a Polisszal és a Fisszel.
A 80. Könyvhét keretén belül jelennek meg e héten a szerző újabb kötetei a noran 2004 kiadónál (bemutató 2009 jún. 6-án, szombaton 17 órától az Alexandra Irodalmi Kávéházban: 1075 Bp., Károly körút 3/C. A szerzővel Gyimesi László beszélget):
Gileád – a fenntartható csodákról (versek, noran 2004, 2009)
Kékhagyó kedd (válogatott műfordítások Franz Hodjak lírai életművéből, noran 2004, 2009)
A szerző 2009 jún. 7-én, vasárnap 14 órától dedikál a Vörösmarty téren (71. stand, Noran/Cartaphilus).