Eztán arccal belecsattanunk a kőkeménybe, miként teszi a Hölgy hét részletben hetvenhét és kilencvenkilenc kőkeménnyel. "Nem reflektál, nem pózol, beleveri, és kész. Az irodalom esetében mindez azonban mégiscsak bonyolultabbnak tűnik, hajlamosak vagyunk úgy elgondolni, hogy az irodalom az élet reflexiós műfaja. Legyen szó fikcióról, tapasztalatokról vagy magáról a szívről." – írja Darabos Enikő (másról). Ez az. Itt a kutya elásva. Az irodalom valahogy nem dugás (bocsánat a szóért). Hanem az ő környezete.  

Szex és szex, sehol a hangaszál 

   Egy Szőke Hajni nevű titokzatos idegen kezéből nemrégiben megjelent A hölgy éjjeli vadászata című regénye (vagy mije) az élet feléről szól. Ezzel nem mondtam semmit, amíg körül nem írom, hogy sokak szerint az élet a pénz és a szex körül forog, de Szőke Hajni regénye (vagy mije), csak a szex körül. Nem emberről, nem szerelemről, nem a kusza, körmönfont vágyról, és ami körülöleli, hanem pontosan a szexről, ipari program szerint, ipari mennyiségben. Soha nem találkoztam könyvvel, amely kísérletet se tesz arra, hogy emberi vonásokkal, tulajdonságokkal, könnyen emészthető, ugyanakkor ismerős erotikus közhelyekkel rongálja a natúr, kincstári pornót. Hogy úgy mondjam, csont-autentikus pornót.
   Regény, nem regény, őskori Feljegyzések plázákra, bankárokra konfigurálva, mindegy. Maradjunk annyiban, ügyesen kitalált kis kötet. Halvány piros-barna deltaprintre nyomva, kemény borító, kötve. Alcímként három sor:  "Szöveghű másolata Aphrodité istennő hét elveszett könyvének" 
   Ha úgy fogalmaz, "Aphrodité istennő hét elveszett könyvének szöveghű másolata", talán nem fut fel a szemöldök, nem mindegy, hová tesszük ki a hangsúlyokat. Közreadja Szőke Hajni.

   Itt újra meg kell állnunk. Az írónál többnyire meg kell állni fél másodpercre, mert az író felől közelíthető érvényesen a mű, az író felől tehetők fel a tanácstalan miértek. Miért van, miért született, miféle funkciója lehet ennyire pornográf szövegnek, hogyan tapossa ki a helyét a szexportálok, pornószájtok közt az elektronika századában, amelyben, aki némi művi pornóra éhes, oda kattint a neten, ahová akar, olyan változatot néz és élvez, amit csak óhajt. És nem fárad a szövegértéssel, különösen nem ezzel a misztifikált, Aphrodité farvizére felcsapott szöveggel.
 
   A szerző és a szerkesztő is érzékelhette az ellentmondást, három előszóval indítják az amúgy vékonyka könyvet.
   A három közül az elsőben a szerkesztő azt mondja, fogalma nincs, ki a nő, hol a nő. Mármint a Hajni. A titokzatosság piárfogás. A második előszót bizonyos Soror Agneta írja. Sorort Agneta falmelléki bölcseleteivel minimum problematikusnak mondható. Bár egy 1536-ban magyarított levél lehet problematikus. A közreadóként jelzett Szőke Hajni erotikatörténeti szakhalandzsaként előadott ráhangolója a harmadik előszó, ő Gilgamestől Platónon át Julius Caesarig belekever mindenkit, akit ér, nem felejtve ki, "az Írás örök, de minden átírat alkalmazkodik korához".

   Eztán arccal belecsattanunk a kőkeménybe, miként teszi a Hölgy hét részletben hetvenhét és kilencvenkilenc kőkeménnyel. "Nem reflektál, nem pózol, beleveri, és kész. Az irodalom esetében mindez azonban mégiscsak bonyolultabbnak tűnik, hajlamosak vagyunk úgy elgondolni, hogy az irodalom az élet reflexiós műfaja. Legyen szó fikcióról, tapasztalatokról vagy magáról a szívről." – írja Darabos Enikő (másról). Ez az. Itt a kutya elásva. Az irodalom valahogy nem dugás (bocsánat a szóért). Hanem az ő környezete.
   És a miért kérdése minden oldalon. Hogy miért? Szőke Hajni miért ír le (adjuk meg neki: ad közre) ilyen szövegeket? Talán másfelől közelíti a Feljegyzéseket, mint a hajdani "katalán" közreadó, ha az olvasó egyáltalán szóba kerül, és nem magánélvezetről van itt szó. Az erotikus irodalomnak talán még a múlt évezred végén is volt funkciója. A folklór erotikus dalai, mondókái fontos mögöttes tartalmakat hordoztak (ma már egy, az aktusról virágnyelven beszélő szerelmes, epedő, vágyakozó népdal megfejtése is komoly gondot okoz, hiszen a dolgok direktben történnek).
   Arany János például saját szórakozására, talán hiánypótlásra írta pajzán verseit. Hiányzott neki valami.
   De Sadenak minden hiányzott a börtönön kívül, annyira, hogy a kései eredmény akár betegesnek is nevezhető.
   Apollinaire vagány volt, profi költő, kísérletező csirkefogó és hősszerelmes egyszerre, aki a Tizenegyezer vesszőcsapás mellé mégis összehozott olyan verseket, mint a Búcsú ("Letéptem ezt a hangaszálat").

   Arról nem beszélve, hogy Aphrodité legkevésbé sem az éhes hús szimbóluma, inkább a megtermékenyülésé, a termékenységé. Az istennő a tengerből bukkan elő, vagy kyprosi kertjéből a levegőn át érkezik, aranyszekerét verebek és galambok húzzák. Útja diadalmenet. Ahol megjelenik, a növény kivirágzik, a vadak szelídek és párjukat kutatják, az emberek lelkébe a boldog szerelem derűje költözik. Tehát véletlenül sem az, amit A Hölgyből megismerhetünk, a feminista gőgöt, a nőtankot, a vaginális és orális elefántot, amint végigszánt az elérhető férfiakon.
   Közben egy árva hangaszál sem bukkan elő. 

Onagy Zoltán

   Szőke Hajni: A Hölgy éjjeli vadászata
   Első Kötet Műhely 3333 Ft.