"Az Úrnő koronás homloka
gyöngyhálóba rejtve
Kelet és Nyugat
varjúszárnyak
sólymok melyeket magyarok
eresztenek az égre"

 

 

 

 

Yolanda Pantin

 

 

 

Báthory Erzsébet

 

 

 

 

„Az árnyak megelőzik a fényt és a pokol is a mennyet.

Ha az ember meg akarja érteni,

elébb a mélységbe kell alámerülni és látni.”

Jakob Böhme: De signatura rerum
 

 

 

A hatalmas hintó megáll az út mentén
benne a csejtei kastély anyafarkasa
Hosszú és nehéz utazás áll mögöttük
a Kárpátokon át, Bécsből

    fegyverek és szőlősök
    nagy csöndességben áradó folyók

 

Az Úrnő alszik
udvarhölgyei mind körötte
nem szívesen költenék fel mély álmából
kinek fenségét jól mutatja
nemes s hírhedt neve
mit bestiáktól örökölt kik rossz útra
vittek egy erős nemzetet

 

Lovak fújtatása
selyem susogása
ébreszti a konteszt

Magyarország hócsuklyát húzott magára
sólymok
szárnyalásában ölt alakot a szél

 

Erzsébet
kit félnek és tisztelnek hű alattvalói
hű szolgák
elátkozva és kiszolgáltatva II. Rudolfnak
Szent Római uralkodónak
a művészetek támogatójának

 

a magyarok háza
az agancsok szerteágazása

   

mikor kihajtom belőled ez a mérget
 

Bécs alszik
Báthory Erzsébet
engedetlen felesége Nádasdy Ferencnek
fehérbe öltözött
vérből merítve titkos erejét

A kontesz ébren

Az éj szemei
akár egy hímszarvas
a hóban
pokolbéli kép
akár egy jeges test
midőn az úrnő hangja
metszi keresztül az éj mezejét
hogy másik álmát kezdje meg

    Ki volt az?
    Ki csalt vissza a világba?

A fák az ég
magaslik a csejtei kastély

    csak Én ismerem a dús erek-szövetét

Az Úrnő koronás homloka
gyöngyhálóba rejtve
Kelet és Nyugat
varjúszárnyak
sólymok melyeket magyarok
eresztenek az égre

 

A lány vár
halál csöndben
éppen előtte

Egy aprócska parancs elegendő
egy alig észrevehető mozdulat

Leszáll a hintóról
leveszi ruháit
lámpavilágnál kínozzák
halálra a szüzet
míg a víz jégbe nem zárja húsát

 

Az erdei banyánál lesz fogoly a lány

 

    kilenc méregért kilenc koronát

Az Úrnő figyel
Elhúzza a hintó súlyos bőrfüggönyét
titkos vágyát már oldja
a lány félelme
ki rimánkodik a hóban
mígnem szája félig nyitva marad
a kegyetlen csendre
kővé dermed
félelmet lehelve
ajkával mindörökre
 

    Hallgass meg
    Közel vagyok

A hintó újra úton
A kontesz alszik
A néhány hang csak gallyak ropogása
ló fújtatás
hol hó hull a testre
betakarva rémület és bűntény

    fájdalmad szavaimban

 

 

 

 

 

 

Fordította: Weiner Sennyey Tibor

 

 

 

 

YOLANDA PANTIN: Caracasban született 1954-ben, itt is él. Irodalmat tanult, majd verseket, esszéket, s különösen gyerekkönyveket írt. Számos kötete jelent meg. Itt szereplő versét a venezuelai Pen Club „Perfiles de la Noche/Profiles of Night – Mujeres poetas de Venezuela/Women Poets of Venezuela” című antológiája közli.