„…kusé ávek moá?” – Fejős Éva és Vass Virág könyvbemutatójáról Rába Fanni tudósítása

Az első kérdés: „Mivel fogjátok megajándékozni magatokat a könyvetek megjelenése alkalmából?” Mindkét írónő azt válaszolta: „Cipővel” – bár Vass Virág hozzátette, ha könyvének sikere lesz, édesanyját elviszi Rómába. Ilyen kedélyesen, kedvesen zajlott tegnap este a beszélgetés Fejős Évával és Vass Virággal a Nyugati pályaudvarra néző Alexandra pódiumon. Sminket igazítottam, és talán egy könyvbemutatóhoz túlságosan is csinosan öltöztem, a végéről meg jóformán el kellett rohannom, hogy odaérjek a randimra.

„…kusé ávek moá?”

Fejős Éva és Vass Virág könyvbemutatójáról

Amikor megláttam a moderátort és a két írónőt, rögtön Márai Sándornak az a kis jegyzete jutott eszembe, amit már nem is tudom, hogy hol olvastam, amikor is azt mondja rólunk, nőkről, természetesen a férfiaknak: mindig emlékezzenek rá, hogy harcosokkal állnak szemben. Arcunkon harci festék, hegyes cipőink szívek átszúrására, színes körmeink lelkek megtépdesésére élezettek, ruháink kivágásai pajzs és védelem szívünk felett. Így indulunk neki a vadító éjszakának, s mint madarak szemeljük ki zsákmányukat, úgy bolyongunk a férfiak felett, majd kíméletlenül lecsapunk a gyanútlan, de már rég kiszemelt áldozatunkra. Had higgye azt a férfi ő hódított meg minket, ez az ő sikere, a legtöbb férfi úgyis a nemek közti küzdelemben kap halálos sebet. Miért? A hiúságuk egyszer csak sérül abban, hogy megérzik, megsejtik, ők voltak a vadak és az áldozatok, mi pedig a vadászok és a hajtók. A moderátor - Szily Nóra - hosszú, szinte derékig érő bőrcsizmában, hosszú és fehér kezének végén piros körmök, azzal úgy magyarázott, mikor kérdezett, hogy biztos csak azért jutott mindez eszembe.

Kiderült, hogy mindketten a Nők Lapja köpönyege alól bújtak ki, hogy erősen a szakma felől jönnek, fontos volt a „betűszám”, a határidő, s ebből az újságírói pályából lett ez a két sikertörténet, hogy most két regényírónő beszélget. Többek között arról is, hogy egyáltalán nem volt sem a kiadó (Ulpius), sem a szerzők részéről előre elhatározva, hogy csajos könyvet írjanak, sőt Vass Virág mosolyogva, szerényen és játékosan hozzátette „Általában egy magabizonytalan ember vagyok” – de azért két-három hónap alatt mindkettőjük számára kiderült, megy nekik a regényírás.

A beszélgetők szerint az egy fontos lélektani pillanat, amikor az ember megnyomja a „küldés” gombot, s a regénye már a kiadónál is van. Ezen elgondolkoztam volna, ha Vass Virág nem vág bele egy kicsit meredekebb dolgokba, mikor azt mondja szerinte: „Nagyon más a magyar nőknek a habitusa, sokkal jobban szenvednek a sémáktól, mint európai vagy akár indiai, brazíliai társaik.” És itt hosszasan beszéltek a megfelelni vágyás, a sokféle szerepnek való megfelelni vágyás nehézségeiről. Mert ma egy nőnek egyszerre kell sikeresnek lennie szakmájában, jó anyának, társnak, szakácsnőnek, szeretőnek is kell bizonyulnia, és ez néha nagyon nehéz nekünk. Hányan őrlődünk fel ebben? Ma egy háromgyermekes anya egyszerűen nem kaphat munkát itt, ha kiderül: van három gyereke. Hány kapcsolat megy tönkre azért, mert nem vagyunk olyanok, mint a férfiakra rátukmált hamis ideálok? Ezen én is elgondolkodok gyakran, és ahogy Szily Nóra is hivatkozott – mint hiteles és megkérdőjelezhetetlen tényekre - a kimutatások, felmérések, kutatások meglepő adatokat mutatnak. Virág szerint el kell fogadnunk a külvilág nyomását, vagy egyensúlyra kell törekedni a szerepek között, mire Éva hozzátette, hogy szerinte „Ha nem vagy boldog nő, akkor nem találsz boldog párkapcsolatra.” Innen aztán eljutottunk oda, hogy bizony „A nők már nem ugyanazok, mint régen, a férfiak viszont semmit sem változtak” – bár Virág hozzátette, hogy csak az elvárásokat illetően.  De azért mindezek után azt is elmondták: „szó sincs arról, hogy feminista regényeket írnának”. Mint kiderült árnyalatnyi a különbség a két szerző között: míg Éva ösztönösen ír, gyorsan, és szórakozni akar írás közben, addig Virág megfontoltabb, babrálósabb, és élvezi a nyelvi dolgokat is. Ezen elgondolkoztam. Meg azon is, hogy Virág kicsinyke füzeteket készít a karaktereinek, s ez meg olyan, mint azok a régen újságokból kivágható öltöztetősbabák, kis ruhácskákat lehet adni, szerepeket, a regénytérben pedig játszani velük. De végül ez is lenne a regény: játék, és mint ahogy játékból is nagyon sok van, úgy regényből is. Vannak könnyű játékok, szökdécselők és beszédesek, mint az ugróiskola vagy a „gumizás” – nem tudom mi a pontos neve - vannak csöndesek és magányosak, vagy csoportban játszottak, mint a bújócska. A férfiak hírnévre vágynak, díjakra, elismerésre a társadalomban. Talán a nőkben is van egy kevés ebből, de sokkal inkább játszani szeretünk, és kicsit vadászni is az éjszakában. A lift tükrében még megigazítottam a hajam, örültem, hogy a nagy melegben a festék nem kenődött el, s úgy szaladtam randira, mintha csak egy kedves és könnyed beszélgetésen lettem volna a csajokkal.

Rába Fanni