Merényi Krisztián: A latens
A villanyszerelő zavarában feliszkol a lépcsőn. A szobában rózsaszirommal kirakott ágy, a gyertyafényes fürdőhelyiség sarokkádjában mentaolajos víz. Lassan vetkőztetik egymást, majd kézen fogva bemásznak a kádba. Sors végignyaldossa és csókolja Pinty testét, aki félszegen kérdi:
- Ugye normális, ha úgy ráz a hideg, mint még soha.
Merényi Krisztián
A latens
Buda egyik hegyvidéki villájában tüsténkedik Pinty Ákos, a szikár, kapafogú villanyszerelő. A villát még az újgazdagok is meglesik egy pillanatra. Kimagaslik a környék épületei közül.
Sors Döme, a tulajdonos, nyugdíjasan is a munka szerelmese. Diplomatákkal tárgyal konyak és szivarfüst mellett. Általában hónapokig tartózkodik külföldön. Olykor – erőgyűjtés céljából - hazatér néhány napra. Most valamivel tovább, mert ez a hálózati munka sürgős, ráadásul Pinty sem egy villámkezű munkásember.
A házigazda akár egy puhára főtt gombóc, foteljába süpped. A precíz Pinty mindent kétszer átgondol, mielőtt cselekszik. Sors ravasz mosollyal bámulja a melóst. A villanyszerelő izmai tökéletesen láthatóak az izzadt póló alatt. Kényelmetlen a kicsavart kéztartás, különösképp létrán egyensúlyozva. Önkényesen nem lehet beszüntetni a melót. Majd, ha a háziúr engedélyezi.
- Ákos! Holnap gipszel?
- Igen, úgy néz ki. Ma már nincs rá idő.
- Hozom a kávéját!
- Köszönöm. Akkor lemászok egy kicsit.
Kávézás után Sors egyre érdeklődőbben figyeli az ügyködő fiatalembert.
- Mi újság a két rosszcsonttal?
- Szeretik az óvodát, mostanában mondókákat tanulnak…
- Ilyenkor még nagyon édesek, az unokáim már iskolába járnak. Ákos, vigye őket sportolni és minden évben nyaralni.
- Jó volna, csak ez a rohadt pénzhiány.
- Tudom, tudom… Legalább ez a kis munka talán segít.
- Ettől is csak ideig-óráig lesz jobb!
- Mennyit is keres?
- Úgy százötvenet, de az asszony nincs állásban.
- Nézze, ez az összeg nekem körülbelül három napra elég. Szerencsére roppant befolyásos ember vagyok, egész Európában. Amit akarok, megszerzem. A cégemről több ország sajtója ír rendszeresen.
- Mit dolgozik?
- Ákos, ezt hagyjuk. Talán majd egyszer… De annyi szent, hogy a cégemnek köszönhetem a függetlenségemet, Bármit, bármikor megvehetek magamnak. Na, és tudja, mennyi nőm volt? Mindent kipróbáltam.
- És a család?
- Öt fiam van. Kettő itthon, egy-egy pedig Svájcban, Szingapúrban és Németországban. Nem csak mannából jutott, lelkiekben és érzelmileg is pazar életem volt eddig. És ön, kedves Ákos merre járt a nagyvilágban?
- Hát… mi még csak Szlovákiában. Csodálatosak arra a hegyek!
- Hm! Szereti a sört?
- Mi az hogy? Minimum napi három…
- Várjon csak!
A házigazda hamarosan egy zöldcímkés sörkülönlegességgel tér vissza.
- Ezt kóstolja meg!
- Köszönöm! A címkéje ismerős...
- Az egyik legjobb, Belga. De tudja mire gondoltam, Ákos?
- Mondja, Sors úr.
- Hogy elmehetnénk a Bahamákra egy csodálatos hétre. Minden költségét állom, ezenfelül kapna százezer forintot.
- Hogyhogy? Miért?
- Tetszik, ahogy mosolyog, tetszik a fiatalsága, az energikussága. Ákos, ön rendkívül csinos. Már a múltkor sem titkoltam. Hódolatom jeléül kezet is csókoltam önnek. Emlékszik?
- Udvarias gesztus volt… úgy gondolom.
- Ákos, higgyen nekem, több annál, sokkal több. Kérem, ne nevessen ki, de örülten vonzódom önhöz!
- Ne mondjon már ilyet! Ez vicc!
- Nem az! Legyen több önbizalma. Kicsit merjen már jobban bízni bennem, és akkor lehozom magának az összes csillagot. Különb dolgokat is megtettem már.
- De előbb mondta, hogy rengeteg kapcsolata volt. Nekem családom van, és kizárólag a nő érdekel!
- Nem tukmálom az érzelmeimet, annál büszkébb vagyok. Kérem, beszélje meg otthon. Hol is lakik?
- Lőrincen, a lakótelepen.
- Magára bízom a döntést, nem ragozom tovább. Egy csodálatos nyaralás és százezer forint… úgy gondolom, gavallér ajánlat.
*
A gyermekek fektetése után Pinty a félhomályos konyhában vacsorázik az asszonnyal.
- Képzeld, az öreg el akar vinni valami egzotikus szigetre.
- Beteg állat… persze, hogy jól megbasszon! Normális vagy, hogy ilyenbe keveredsz? – dühöng az őszülő fiatalasszony.
- De fizet érte, nem is keveset. Százezret. Tetszem neki, rendben; talán valamelyik kedves barátjára emlékeztetem. Van hat gyereke, és végignőzte az életét.
- Akkor is perverz! A sok pénzével és idejével képtelen mit kezdeni. Tudod mit? Menj el vele. Csak a nyomorunk miatt megyek bele. De semmit se engedj, ha próbálkozik, vágd képen.
*
Pinty az utolsó simításokat végzi Sors úrnál.
- Kér kávét, Ákos?
- Köszönöm, elfogadom.
- Máris hozom.
Kávézás közben Sors türelmetlenül rákérdez:
- És döntött? Megemlítette?
- Beszéltem az asszonnyal. Nemigen voltam külföldön és pénzünk sincs elég. Benne vagyok.
Sors, mint egy szégyenlős szende, pironkodva böki oda Pintynek.
- Köszönöm.
A részleteket másnap a Rio Kávézóban beszélik meg. Pinty feszeng, szabadulni szeretne.
- Miért ideges, Ákos? Siet valahova?
- Igen, a gyerek, a fektetés…
- Kifizetem az idejét. Ötezer. Rendben?
- Persze, persze, nem is azért… csak így az asszony se mondja, hogy pazarlom a drága időt.
- Okos… Ákos, nagyon okos…
Sors pár nap múlva felhívja Pintyet:
- Üdvözlöm, Ákos! Holnap tudunk találkozni? Ismét a Rióban, örülnék ha oda tudna jönni. Megvannak az iratok, szükség volna néhány aláírásra. És szeretnék önnel koccintani az utazásra.
- Nem lehetne inkább szerdán?
- Ákos! Ne cincálja szét az időmet, zsúfolt a beosztásom. Tízezerért már eljön?
- Persze, rendben. Biztos megérti az asszony.
- No és, ha csinos lesz, öttel meg is fejelem.
Pinty korábban érkezik, idegeskedve forgolódik a bejáratnál. Zöld öltönyt, fehér inget és fekete csokornyakkendőt visel. Szakmunkásvizsga óta nem volt rajta ez a szerelés. Sors pontosan érkezik, talpig feketében, citromsárga nyakkendőben. Pintyet előre engedi, a pincér a helyükre kíséri őket. Az asztalon két szivar, szivarvágó és egy aranyszínű szivargyújtó.
- Dohányzik, Ákos?
- Igen!
- Szivarozott már?
- Még nem, de szívesen kipróbálom.
- Lássunk neki! Kérem, ne tüdőzze le.
Konyakot és sört rendelnek. Pinty potyázhat, és még az idejét is fizetik. Most végre belőle, a melósból is úr lett.
- Jaj, Ákos. Ne verje le a hamut, csak finoman a hamvveder oldalához. Leesik magától.
- Bocsánat, sült hal vagyok ehhez.
- Semmi gond, semmi gond… Ákos! Régóta várom ezt a pillanatot.
- Hogy is lesz? Mikor utazunk?
Sors megfogja a fiatalember kezét, de az félénken visszakozik.
- Ne legyen feszélyezett, engedje el magát. Itt mindent szabad, a kutya sem törődik velünk.
- Ezt kérem nem! Mikor is indulunk akkor?
- Kilenc nap múlva. Mához kéthétre, párizsi átszállással.
- Szép a hotel?
- Gyönyörű, Ákos, higgye el. Ötcsillagos, teljes ellátás, tengerre néző balkon.
Sors előveszi a katalógust és megmutatja a szállodát. Pinty őszintén kifakad:
- Szédületes! Felszedhetnénk két bombázót! De titok, mert agyonüt a nejem.
- Miket beszél, Ákos? Nem lesz szükségünk bombázókra, hisz ott leszünk egymásnak. És, őszintén? Nem elég a bódító koktél, az esti szivarfüst, egymás kedves társasága és a tenger?
- Hát… megyek is, elbeszélgettük az időt.
- Rendben, itt a boríték, benne a megbeszélt összeg, ötezerrel megtoldva, mert ma csinos, kivételesen csinos. Ha elkísér az autómig, mondok még önnek valamit.
Pinty alázatos lekenyerezettként követi az uraságot. Sors a sötétített üvegű terepjáróra mutat.
- Hazavihetem, Ákos?
- Köszönöm szépen, de ön ivott!
- Ugyan, nincs rendőr, akivel ne beszélnék egy nyelvet.
Pinty kelletlenül telepszik a tágas hátsó ülésre. Sors a kiserdő felé kerül. Errefelé debütálnak a prostituáltak, szexttanodának is hívják.
- Miért erre? – kérdezi Pinty megilletődve.
Sors félreáll, hátraül Pinty mellé, és combjára teszi a kezét.
- Ákos, bocsássa meg vakmerőségemet. Szeretném bebiztosítani magamat az út előtt. Nem akarom azzal rabolni a drága időt, hogy több-kevesebb sikerrel udvarolgatok önnek, ahelyett, hogy a csodálatos miliőt élveznénk.
Pinty elcsukló hangon pusmogja vékonyszálú bajsza alól:
- Most ne… Sors úr, kérem, ne nyomkodja a lábamat, vigyen haza…
- Ákos, legyen okos, mert így mindent elveszíthet! Csak a javát akarom. Sokkal több van ebben a kapcsolatban, ezt nem csak az anyagiakra értem.
Pinty az elnyűtt holmikban járó gyerekekre és a vitaminhiányban szenvedő, vérszegény feleségére gondol. Hogyha nem engedelmeskedik, akkor búcsút mondhat az útnak és a könnyű munkával szerezhető pénznek. Ugyanakkor retteg, hogy kollégái és szülei tudomására jut. Ő nem egy útszéli lotyó. Ha megteszi, nem tud felesége és gyermekei szemébe nézni.
Sors vetkőzni kezd.
- Megörülök önért, Ákos! Kérem, engedelmeskedjen, kap még húszezret, nagyon szép summát szedne ezzel össze.
Pinty valamelyest megkönnyebbül a kurta pénisz láttán. És meghozza a döntést: engedelmeskedik.
- Nem bánom, de csak óvszerrel, és csók nincs! Ne is próbálja!
- De a fülét és a nyakát nyalogathatom diszkréten? Ennyit megérdemlek. Ugye megengedi?
- Azt esetleg… Jó, ha így feltérdelek?
- De mennyire.
Sors az első ülésre dobja az alsóját. Vazelinnal bekeni a felhúzott óvszert. Megpaskolja a vörhenyes, csontos fart, és óvatosan belehatol.
- Szeretem magát, Ákos…- lihegi. Pinty fel-felszisszen, hiába is szívós. Kellemetlen feszítő érzés, de a pénz utáni sóvárgás, mint fájdalomcsillapító hat. Székelő ingere lesz, de visszatartja. Amíg az úr ki nem szál belőle, fegyelmeznie kell magát.
Az elhagyott erdőszélen lustán billeg a hatalmas terepjáró. Sors kielégülten hörög:
- Bombázó vagy, édesanyám! Teljesen megbolondítasz!
Még vagy öt percig simogatja, csókolgatja a villanyszerelő szőrös hátát. Pinty, mint betört fiatalasszony, tűr alázattal. Felöltöznek. Sors hirtelen hivatalossá válik. szó nélkül fizet, majd visszaül a volánhoz. Pinty zsebbe dugja a borítékot. Össze van zavarodva. Szégyenében legszívesebben láthatatlanná válna. Azzal próbál vigasztalódni, hogy csak a kötelességének tett eleget.
- Ákos, hazaviszem, kérem, navigáljon.
Pinty a körülményekhez képest lelkesen mutatja az utat. Örül a pénznek, és hogy túlvan rajta. Enyhe terpeszben lépeget fel a lépcsőn. Neje észreveszi a különös járást.
- Szívem, csak nem megvoltál?
- Kibírtam, értetek. Nagy szükség van erre, lassan nincs mit ennünk.
- Te ostoba, szerencsétlen! Miért nem engem löksz oda neki?
- Ugyan… esélyed sincs nála. Belém habarodott, nem pedig beléd.
*
Pinty Sorshoz indul, ottmaradt néhány szerszáma. Mentében mintha hiányozna a lába közül valami. „Buzi lettem? Csak nem változott pöcökké a végbelem? ” Betér egy háztartási boltba, borotvát vesz, és a legelső nyilvános WC-ben kiborotválja a végbélnyílása körül. Azon tűnődik a buszon, hogy mostmár neki is pöcke van, mint azoknak a pláza felé igyekvő könnyed kis nőknek. Hessegeti a gondolatot, de a hiány egyre erősebb. Olyannyira, hogy Sorsnál legszívesebben kapásból az ágyba vetődne. Noha tudja, hogy játszani kell, kéretni magát, nehogy Sors úr észrevegye szenvedélyességét, és csökkentse az apanázst.
Nem kell sokat várnia, Sors csuklón ragadja és az ágyba vonszolja.
- Jól van, nyugalom, ne rángasson! Én is akarom.
- Jöjjön, nagyon hiányzott!
Szaporán levetkőznek. Pinty négykézlábra dobja magát, és büszkén mutatja a kiborotvált pöckét. Sors íziben nyalni, habzsolni kezdi az ajándékot, majd behatol.
- Ne ilyen sietősen, még be se nedvesedett a vaginám! Ma mennyit fizetsz?
- Édesem, végre tegezel… Húsz rongyot, de ne rontsuk el ezzel.
- Rendben, nem bánom. Jöhetsz… - válaszol álcázott sértődöttséggel Pinty. Sors ettől begerjed, duplájára növeli a sebességet, nem győzi kapkodni a levegőt:
- Na… gyere… gyere… várj csak… most jól megtömlek, babám!
- Hüm, már sokkal finomabb, és képzeld, nem fáj!
- Ez-az! Várj, leveszem ezt a vacak gumit!
- Csak akkor, ha nem élvezel belém… ahhh… De így egy tízessel több lesz. Jaj!... Ez most nagyon jó! Tömj, uram… tömj erősebben!
Sors hazaviszi kedvesét. Szenvedélyes csókkal búcsúznak el. Pinty továbbra is elhiteti magával, hogy ez a az egész csak a pénzről szól. Hogy újabban egészen beleszédül a kéjtől, sebaj, legalább nem esik nehezére. Sors borítékban adja át az utolsó munkabérrészletet és az alkalomért járó összeget.
Pinty az asszony jelenlétében bontja fel a kopertát. Százezret találnak benne, negyvenezerrel többet, mint amire számítottak. Egymás nyakába borulnak. Az asszony meghatódott, csillogó szemmel kéri urát:
- Ákos! Csináld tovább! Ne hagyd abba!
- Csak miattatok folytatom.
Pinty amióta szeretője van, otthon nem teljesít. Bár az asszony sérelmezi, tudja jól, hogy férjének már nem a hímtagja a legérzékenyebb testrésze.
Az asszony másnap a szemetesbe dobja a borítékot, de az túl gyorsan ér célba. Felemeli és megvizsgálja. Jegygyűrűt talál benne. A nő felháborodik:
- A piszkos vén kéjenc, el akarja szeretni az uramat! Na, ebből nem eszik!
Elrejti a gyűrűt, férjének egy szót se szól. Ráébred, hogy többet is kaszálhatnak, ha okosabbak, hisz az úr abszolúte elvakult a szenvedélytől. Az asszony sebtében utasítja urát, hogy ötvenezer alatt ne adja oda magát, bármennyire is izzik a vaginája. Kérje meg az árát, hivatkozzon arra, hogy a minőséget meg kell fizetni.
Sors egy otthonos, újpesti panzióba viszi Pintyet. A recepciós kisasszony családtagként üdvözli a milliárdost, és a szikár ember felé biccent.
- Drága Sors úr, csak nem az új kis angyalka?
A villanyszerelő zavarában feliszkol a lépcsőn. A szobában rózsaszirommal kirakott ágy, a gyertyafényes fürdőhelyiség sarokkádjában mentaolajos víz. Lassan vetkőztetik egymást, majd kézen fogva bemásznak a kádba. Sors végignyaldossa és csókolja Pinty testét, aki félszegen kérdi:
- Ugye normális, ha úgy ráz a hideg, mint még soha.
Sors válasz helyet magabiztosan mosolyog. Jobb kezével saját farkát, baljával Pinty nem létező, mégis erőteljesen duzzadó klitoriszát stimulálja. Megtörölköznek, felveszik a fürdőköpenyt.
Alig isznak egy pohárka pezsgőt, Sors az ágy felé biccent. A fekvő Pinty mellbimbójára vágott olívabogyót rak, a csupasz végbél köré kaviárt ken, és a fanszőrzet helyére lazaccsíkokat fektet, majd mohón lehabzsolja róla mind. Pinty felszabadultan szuszog, és mint idomított szobakutya négykézlábra pattan, szétcsapott lábbal kínálja fel magát. Pattanásos, csontos seggére mutogatva közli:
- Jöhetsz, de csak ötvenért! A minőséget meg kell fizetni!
- Mit képzelsz, Ákos? Ennyiért luxus boyt kapok!
- Úgy tudom, hogy szeretsz, vagy már nem? – kérdi Pinty duzzogva.
- Jó-jó, megadom, de ne élj vissza a helyzettel – sóhajt Sors, aztán összeragadnak, mint a tavaszi rókák.
*
Az utazásra szépen rendbe jön a család anyagilag. Pinty a repülőtéren bemutatja egymásnak Sorsot és az asszonyt. A gyerekeknek azt mondják, hogy a bácsi apuka tanára volt; ezzel nem is lódítanak akkorát.
Leadják a poggyászokat, majd Pinty sietősen elbúcsúzik családjától. Az asszony mélán nézi, ahogy egykori szerelme és az idegen úr az útlevél- és poggyászvizsgálat után kéz a kézben sétálnak a belsőváró felé.
Kapcsolódó:
