Ugrás a tartalomra

 

Látványos romlásnak nyoma sincs – szegedi Vitamin-beszélgetés Krusovszky Dénes Elromlani milyen című kötetéről

 

  

„Egész úton gondolkodtam Krusovszky Dénes új kötetének címén. Elromlani milyen - hogyan fejezném be ezt a mondatot? Mindenképpen egy tulajdonság – a romlásé – kívánkozik ide. Elromlani rettenetes, rossz, végzetes, szörnyű, kegyetlen. Vagy éppen szép is lehet? Talán egyenlőségjel kellene: elromlani nem más, mint elpusztulni, megsemmisülni és megöregedni. A vita már itt elkezdődik bennem.” – Fekete Ilona tudósítása

 

 

 

 

 

 

 

 

Látványos romlásnak nyoma sincs


– szegedi Vitamin-beszélgetés Krusovszky Dénes Elromlani

 

milyen című kötetéről


Szeged, Grand Café, 2010. április 14. 19 óra

 

 

   Megyek a Grandba az esőre hajló szegedi estében, hogy hozzájussak szokásos irodalmi vitaminadagomhoz, előttem pár lépéssel Gaborják Ádám, a mai vitaest vezetője. Megáll a Grand Café ajtajában, tanulmányozza az áprilisi műsort. Jó esetben beérem, s így első kézből tudhatom meg, ki lesz a mai est programban is meghirdetett meglepetésvendége.

   Egész úton gondolkodtam Krusovszky Dénes új kötetének címén. Elromlani milyen - hogyan fejezném be ezt a mondatot? Mindenképpen egy tulajdonság – a romlásé – kívánkozik ide. Elromlani rettenetes, rossz, végzetes, szörnyű, kegyetlen. Vagy éppen szép is lehet? Talán egyenlőségjel kellene: elromlani nem más, mint elpusztulni, megsemmisülni és megöregedni. A vita már itt elkezdődik bennem.

   Nem értem utol Gaborják Ádámot, aki hátizsákkal is hármasával szedte a lépcsőfokokat, s én minden fordulónál megálltam, hogy szusszanjak egyet, elromlani ilyen, gondolom. Ahogy ezt egy korábbi költőnemzedék jeles tagja leírta: „…a nemlét gépe kattog / Földön kívül testen belül” (Veress Miklós: Szerelem).

   Az irodalmi „miniviták” többnyire állandó beszélgetői kis csúszással megérkeznek: a már említett Gaborják Ádám (doktorandusz hallgató), Szilasi László (kritikus)  és Sinkovicz László (egyetemi hallgató). A meglepetés, hogy nincs meglepetésvendég. De nézőként jelen van Orcsik Roland szegedi költő, aki készített már interjút és vezetett felolvasóestet is az Elromlani milyen ifjú szerzőjével, így tüstént fel is kérik a meglepetésszerepre.

   Jelen van, ha könyv alakban is, Krusovszky Dénes költő, akinek ez éppen második kötete (Pozsony, Kalligram Kiadó, 2009.). Tavaly szűnt meg ugyanis a Telep-csoport, melynek költőtagjai a modern kor technikáját, a blogot használták műveik formába öntéséhez. Az alkotóközösség mára megszűnt (elromlott?), de búcsúképpen megjelentetett egy antológiát. Telep’s eleven – kölcsönzöm a népszerű filmcímet – ezzel elindult saját pályáján.

  

A keményen fogalmazó Szilasi

  Az ismertté vált fórumon való közös megjelenés még nem garantálja tagjainak biztos és sikeres költői pályát. Ha a hetvenes-nyolcvanas évek antológiáit (akkori fiatalok) ma kézbe veszem, döbbenten tapasztalom, hogy hány induló költő tűnt el a névtelenség útvesztőjében, módosított pályát. A Vitamin szakértőinek egyike, Szilasi László keményebben fogalmaz, mert azt állítja: túl sok ma a költő, a „csapból is versek folynak”. Ki dönti el, kinek a művei lesznek időtállók? Nem könnyű tehát a mai irodalomkritika dolga.

   Gaborják Ádám röviden összegzi Krusovszky eddigi pályáját, aki 1982-ben született, de 2004-ben már díjat nyert az Édes Anyanyelvünk pályázaton, és a díjazott írás a Széphalom Könyvműhelynél  Az összes nevem címmel meg is jelent. Vezetője és tehetséges tagja volt a Telep Csoportnak, szerkesztője Puskin utca című folyóiratnak, kritikusként is dolgozott, s az Elromlani milyen című második kötete Bán Zoltán András kritikája szerint, „már több mint ígéret”.

   A Vitamin-résztvevők (Szilasi László, Sinkovicz László, Gaborják Ádám és Orcsik Roland) elemző boncolgatása szerint az elromlás és rontás a szerzői nézőpont alapján „szép” dolog. Ezt mindjárt idézetekkel is alátámasztják: „Elromlani milyen szép, / Minden megálló / végállomás”. Máshol: „elrontani milyen szép, / Mondjuk szakállal az arcot”. Óhatatlan az összehasonlítás A Romlás virágai költőjével, hogy azonnal el is lehessen vetni, „[m]ert szépségről itt szó sincs, ez csak egy éjszaka” - valljuk Krusovszky szavaival.

   Orcsik Roland szerint egy új baudelaire-i világ épül itt fel, bár Krusovszky versei szabadversek, így mindenképpen szakít formailag a klasszikus versmintákkal. Tematikailag érezhető csak rokonság (a rút bemutatása), vagyis a Baudelaire-hez kapcsolást provokációnak érzi.

   A beszélgetésből leszűrhető: letisztult, fegyelmezett, tudatosan építkező líra Krusovszky Dénesé. Egy nyilatkozatában úgy fogalmazott: ciklusépítkezésben gondolkodik, s ez a nyitóversen kívül a hat versfüzért tartalmazó szerkezetben meg is valósult.

   Sinkovicz László „iszonyatosan jó” ciklusnak nevezi az elsőt, míg a kötet többi részében érzett hullámvölgyeket, ezért véleménye szerint nem egyenletes a kötet minősége. Gaborják Ádám is a kötet felépítésének érdekességeire utal, arra, hogy a szerző az egyes fejezetekben sajátos vertipusokat hoz létre, a versszerkezetek is ismétlődnek egy-egy cikluson belül. A második fejezet például a prózaverseké és Szijj Ferencnek a Krusovszky Dénes költészetére tett hatásáról árulkodik. Lírája – szövi tovább gondolatát –  a Nyugat- és az Újhold-hagyomány szétrombolása, emellett pedig a Pilinszky- és Petri-féle költészet közötti megfelelő határt találta meg.

   A romlást megoldani s megmutatni minden szinten, a romantikus szépséget a romlás részévé tenni, ezt érzi Krusovszkynál Orcsik Roland, aki apokaliptikus, negatív líraként értékeli az Elromlani milyen darabjait. Gaborják Ádám viszont a tárgyak és a világ viszonyának megmutatását emeli ki, pontosabban az ezek között eltűnő határvonalakat. Szilasi László pedig a szerző idézetire utalva (a kötet elején egy jegyzék található) úgy látja, hogy különleges a költőnek a vendégszövegekhez való viszonya, így ez az irány is tartogathat meglepetéseket az olvasónak, elemzőnek.

  

 Orcsik Roland, a rögtönzött meglepetésvendég

   A beszélgetés résztvevői egyetértenek abban, hogy a mai magyar irodalomban a próza a húzóágazat, mégsem tagadható, hogy a vers újra rettenetesen fontos lett. Gaborják Ádám ennek hátteréül és magyarázatául említi, hogy a blogirodalom megfelelőbb teret ad a versnek (l. a Telep Csoportot). Orcsik Roland tapasztalata szerint a blog a prózának is ugyanúgy teret adhat, ezért véleménye szerint a tendencia gazdasági okokra vezethető vissza. Ezen mindenki jót derül: „regényt írni meggazdagít”!

   A vita végül a  nézők spontán bekapcsolódásával kiszélesedik. A hozzászóló szerint a kötet címe a nyelv meghibásodására, romlására is utalhat, a mai költészetben ugyanis a romantikus szófordulatoknak nincs már funkciója. Sinkovicz László mégsem érzi, hogy vége lenne a klasszikus költészetnek, inkább új formában kezd működni, s Krusovszky Dénes az egyik, aki működteti ezt a típusú lírát. Szilasi László a vitaest kezdetén tett megjegyzését („a csapból is vers folyik”) azzal finomítja, hogy Krusovszky a tömegből jelentős figyelmet vív ki magának.

   Végül az egyik néző kezdeményez vitát arról, hogy Krusovszky „modoros, verseiben vannak funkciótlan részek, barkácsolások”, de a polémia más résztvevői szerint poénjainak szerkezetileg érthető a szerepük. Gaborják Ádám a vita lezárásaként elfogadja, hogy létezik egy-két modoros dolog a kötetben, s idéz egy kritikából: a „tapintatos lírikus” kifejezést használja. Mi pedig ugyancsak hasonlóan tapintatos, vitává szélesedő beszélgetést hallgattunk, amely legalább azt bizonyította: ha a vélemények gyakran nem is egyeznek, az irodalom háza táját lehet bízni az értelmes beszédhez. Látványos romlásnak nyoma sincs.

 

Fekete Ilona

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.