Tehetségekben nincs hiány – Az E-MIL irodalmi délutánja
A hét végén előbb Temesváron (a Bánsági Magyar Napok keretében), majd Aradon állt meg az E-MIL, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának karavánja, amely az Irodalmat a Vidéknek projekt keretében mintegy három éve járja Erdélyt, s mindenekelőtt a szórványmagyarságot keresi fel. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium által finanszírozott program célja megismertetni az olvasókat a fiatal erdélyi magyar írónemzedékkel és alkotásaikkal is. Eddigi útjaik során az ifjú írók, költők megfordultak Kolozs, Brassó, Fehér, Szilágy, most már Temes és Arad megyében is, rövidesen Brassó, Hétfalu, Barót következik, s a nem távoli jövőben Máramaros és Szeben megyékre is sor kerül.
A szombat délutáni, a Jelen kávézóban megtartott aradi találkozón Orbán János Dénes, az E-MIL elnöke mutatta be a 2002-ben alakult E-MIL-t, a fiatal írókat publikáló Előretolt Helyőrség kiadói munkáját (eddig mintegy negyven alkotó hatvan kötetét jelentette meg) – szerinte manapság van két tucat nagyon tehetséges fiatal író, további két tucat nem zseni, de jó tehetségű író az erdélyi magyar irodalomban, tehát utánpótlás van bőven – és vele jött csapatát: a 31 éves Szálinger Balázst, aki „idén márciusban (Budapestről) Kolozsvárra emigrált, egyre erdélyibbnek érzi magát, többkötetes költő, író, és idén március 14-én megkapta a József Attila-díjat”; a 30 éves Muszka Sándort, két kötet szerzőjét, „aki a villoni vonalhoz tartozik, jó, mély és agresszív versei vannak, de pesszimista lírát is tud”; Márkus Andrást, a „bébiköltőt, akinek 17 éves korában jelent meg első verseskötete”. Ezután a közönség (és az érintettek) nagy derültsége közepette felolvasta Muszka Sándor és Márkus András humoros életrajzát (ezekből alább közlünk néhány részletet). Sajnálatunkra, Orbán idejéből mindeddig nem futotta Szálinger Balázs „megírására”.
Márkus, Muszka és Szálinger felolvasták 5-6 versüket, s örömmel hallottunk nemcsak elfogadható, de néhány nagyon jó, súlyos mondanivalójú alkotást is. Aki e felolvasások alapján ítélné meg a mai magyar erdélyi irodalom fiatal alkotóinak munkásságát, minden bizonnyal jó véleménye alakulna ki. Muszka Sándor egy székely témájú, székelyesen elmondott történetével igazolta, hogy kitűnő előadó – írásban, sajnos, lehetetlen visszaadni a székelyes előadásmód báját és zamatát, ezt hallani kell. A székely témához kapcsolódott Orbán János Dénes a Véres képeslap Erdélyből, avagy a gölöncséri veszedelem c. terjedelmes paródiájának rövidebb részleteivel. Az írásról tudni kell, hogy a szerző „felindulásból” követte el, miután az anyaországban sokaktól badarságokat hallott Erdélyről és a székelyekről.
A felolvasásokat követő beszélgetés során megtudtuk: idén a szokásosnál több pénzt kaptak a hagyományos, évente megtartott E-MIL-írótábor megszervezéséhez, így meghívhatják az Árkoson rendezendő összejövetelre az anyaország határain túl működő valamennyi irodalmi folyóirat szerkesztőségét.
Mindent egybevetve: színvonalas irodalmi estnek lehetett résztvevője, aki ott volt. Kár, hogy olyan kevesen voltak ott.
Jámbor Gyula
Felszabadult légkör a tetemes korkülönbség ellenére
Pénteken este a temesvári Magyar Ház Civil termében az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) költőinek irodalmi estje nyitotta meg a XV. Bánsági Magyar Napok rendezvénysorozatot. Az író–olvasó találkozó résztvevőit Szász Enikő, a Bánsági Magyar Napok főszervezője köszöntötte, majd a találkozón jelen levő erdélyi magyar költők között veteránnak számító E-MIL-elnök, Orbán János Dénes mutatta be fiatalabb kollégáit: Szálinger Balázst, Muszka Sándort és az erdélyi magyar költészet fenegyerekét, Márkus Andrást. Az Irodalmi Jelenből jól ismert erdélyi költők és a hallgatóság átlagéletkora közötti tetemes különbség ellenére felszabadult légkörben zajlott le a találkozó. Szálinger Balázs M1/M7 című verseskötetében megjelent válogatott verseiből, Muszka Sándor a Mi nem lóg, ha áll című kötetéből olvasott fel, a mindössze 22 éves Márkus András pedig eddigi egyetlen, Orbán János Dénes szerint minden idők legmerészebb magyar nyelven megjelent első verseskötetéből, az Álmomban macskát szült a nőm című kötetből olvasta fel néhány „szalonképesebb” művét. Orbán János Dénes „Így írtok ti” stílusban írt prózájából olvasott fel néhány remekbe szabott stílusgyakorlatot, a „hogyan írna Petőfi Sándor, Arany János, Tamási Áron és Karinthy Frigyes egy budapesti melegfelvonulásról” témakörből. A kiváló humorral és előadókészséggel megáldott Muszka Sándor, akit a bevezetőben Orbán János Dénes találóan jellemzett A Muszkasanyi gyötrelmes, borzadalmakkal teljes, ellenben fájdalmas és tragikus élete című írásásával, bármely nívós kabaréműsorban “eladható” vidám jelenetével szórakoztatta a hallgatóságot. Az író–olvasó találkozó résztvevői egyetértettek abban, hogy az ún. “csúnya szavak” használata a költészetben megengedhető, amennyiben nem öncélú és “adná Isten, hogy az irodalom rontsa meg az ífjúságot” (és nem más...). Orbán János Dénes végül azt is elismerte, hogy már többen “erdélyi Villon-nak” nevezték, azzal a különbséggel, hogy őt “még nem akasztották fel”, de azt is ünnepélyesen megígérte, hogy jövőre egyszerre négy új kötettel jelentkezik. A találkozó befejező részében az Előretolt Helyőrség költői dedikálták versesköteteiket.
Pataki Zoltán
Márkus András
amúgy (kedves adél)
szeretnélek szobámban láncra verni
aztán szobám a föld alá temetni
s míg ott feszülsz a láncon
eljárnám én a táncom
csak úgy lazán, és nem történne semmi
lehetnél nálam mondjuk te a jézus
fényedben ázva járnál
az új bűnömre várván
és ízlenél akár a szájba mért hús
talán utána kínzást aplikálnék
te féltenéd a tested
miképpen félti gyermek
ha hozzáér egy háromfejű árnyék
neved s az arcod rögtön eltörölném
maradj a börtön anyja
ki vágyaink’ fakasztja
világi másod’ unja már a törvény
a vers végére úgy döntök: megöllek
hisz többet ér a szónál
a tett – imígy a polgár
és adni kell, ha trágya kell a földnek
barátaim, a nő más, mint a többi
előkelő minőség
jó volt szeretni hősként
halál után ajánlom őt kitömni
Muszka Sándor
Még egynek se telt
Szóljon e dal most
Teréz mamáról
Kinek szegénynek
Mellét a rák
Ki fiait bár
Úrnak nevelte
Hontalanszállón
Ért a halál.
Szóljon e dal most
Derék apákról
Jobban jár mind
Ha egyszer se nemz
Tizenkét órát
Nyögtek a gyárban
S eladták végül
Veséjüket
Szóljon e dal most
Arról a lányról
Ki hogy ha kérték
Mindig adott
Aztán hogy egy nap
Az úrfik sehol
Így tudta meg hogy
Csak kurva volt
Szóljon e dal most
Bátor fiúkról
Köztük bár több ki
Börtönviselt
S a Rózsadombon
Kever cementet
Mivel még többre
Egynek se telt
S szóljon e dal most
Legvégül rólam
Ki semmit sem tett még
S mást most se tesz
Mint hogy pofáját
Hűti a széllel
S lesi ki jön megy
És mit fizet
Szálinger Balázs
Én is könyvtárszobában
Lehetnék én is könyvtárszobában
Macskára omló tekintetesség,
Kinek leromlott véráramában
Csalóka vérrög volna a szentség.
Koccintanék az ablaküveggel
Talányaimból régen kifogytam –
Minden percében ünnepi ember
Már ne vadásszon ízre a borban.
Minden kiváló dunai férfi
Hordalékként a Dunántúlé lesz,
Azt, mi felé tart, mind félreérti,
Messze nem gondol, közelre érez,
S ősrégi énje írná le szebben,
Ahogy egy isten sorvad a kertben.
Véres képeslap Erdélyből, avagy a gölöncséri veszedelem
(Kis rémtörténet kezdő Erdély-járóknak)
Orbán János Dénes
Irtózatos, borzalmatos, zákhányos egy hely ez az Erdély.
Ejszen az is biztos, hogy nem a jó Úristen kezenyoma van rajta. Félrenézhetett szegény teremtés közben, s Durumó íziben belepiszkolt a munkájába.
Micsoda, micsoda hely!
Zordon, hitvány, bűnnagy hegyekkel van teli, melyek oly meredekek, hogy a juhokat kötélen kell leereszteni legelni a hegyoldalon. Sűrű, rusnya fenyvesek meredeznek a nagy büdös semmibe. A fák között dúvadak hörögnek; ha arra tévedsz, vérmedve csap agyon, farkas szaggat szét, gímszarvas öklel halálra, vagy hiúz harapja át a gigádat. Szemedet holló, varnyú, keselyű vájja ki, fülcimpádat ülü marcangolja - s amit ezek a szörnyetegek meghagynak húsodból, hüvelykujjnyi vérbogarak rágják le. Másnapra csak a fehérlő csontok maradnak, meg a hajad, kivéve, ha a mándruccal találkozol, mert az szőröstül-bőröstül tüntet el, ott apelláta nincs.
(...)
De miféle népek lakják Gölöncsért? Kik azok, akik ily zordon környéket választottak hazájoknak?
Ők a hírhedt csíki székelyek.
Termetük szálkás és izmos, mellük szőrös, szemük vérben forog, zsebükben beretvaéles bicska, övükben fejsze.
Aztán a férfiakról ne is beszéljünk...
Görbén nézel? Csúful kacagsz? Egyáltalán? Nem tetszel nekik? Máris a bordáid között forog a bicska, s azzal neked annyi. Nincs nap, hogy a korcsomában meg ne szúrnának valakit. Ha egy bálon vagy lagzin véletlenül nincs bicskázás, úgy kötelező megismételni a mulatságot.
A Muszkasanyi gyötrelmes, borzadalmakkal teljes, ellenben fájdalmas és tragikus élete
…a magyarázat mindenre.
(...)
Egész életében dolgoznia kellett, a legalja munkák - az ő választékos kifejezésével: melók - jutottak neki. Kisgyermekként libapásztor volt és nyúlketreceket és disznóólakat takarított. Volt budipucoló, szemétválogató, ganyéhányó, dögkút-felügyelő, utcaseprő, sintér, patkány- és rovarirtó, kanálistisztogató, kutyaürülékgyűjtő, árus a halpiacon, punk-zenész, sírásó a monostori temetőben, hullamosó és olvasószerkesztő a Krónikánál.
Húszéves korára sikerült valamennyire megtanulnia írni és olvasni. Dicséretes hát rendkívüli lelkesedése az irodalom iránt, főképp, hogy javarészt csak szemétválogató korában jutott hozzá néminemű könyvekhez, így teljes egészében csak Demény Péter és Papp Sándor Zsigmond életművét ismerhette meg.
(...)
A franc tudja hát, hogy hogyan maradt még életben. Úgy lehet, szívós fajzat. Meg a franc tudja, hogyan tud ilyen szövegeket nyomni. Úgy látszik, mégis ez az igazi életút az igazi irodalom felé.
Andriskavitae
Azoknak, akik véletlenül nem ismerik, néhány szóban bemutatnám kortárs költészetünk legzsengébb titánját, a klausenburgi Rimbaud-ot, a claudiopolisi Horatius Juventust.
Márkus Andriska 1988-ban született. Apja Orbán János Dénes, anyja Farkas Wellmann Endre. Előbbitől matematika-tehetségét, utóbbitól szerénységét örökölte.
Nagyapja Szőcs Géza, tőle örökölte szépségét.
Mindhármuktól számos verssort és költői képet is örökölt. Ugyanis meglehetősen későn informálódott arról, hogy a plágium nem egy nemi betegség, de mikor rájött, már divatból is összeszedte.
(...)
17 éves korában napvilágot látott első és mindmáig egyetlen verseskönyve, az Álmában macskát szült a nőm. Előkészületben a „Ki van a barna lányban” sokatmondó című verseskötet.
(...)
Jelenleg fotómodell, végzett matematikus és... magiszteri és persze továbbra is költő, és még mindig csak 22 éves.
