„Az irodalom az a fölösleges játék, amelynek határozottan értelme van” – Kortárs irodalom Faludyval

• Mi köze van Faludynak egy kis székely helységhez?
•„90 éves volt, és jó magyar emberhez illően borozott”
•„Vigyázzatok erre a kicsi világotokra, mert csak ennyi maradt Magyarországból”
•Azt szeretik, ha saját szemükkel láthatják az alkotó embert
•Jól érezte magát az erdélyiek között
•  Faludy György nem halt meg, és az irodalom szeretete sincs kiveszőben
– Varga Melinda beszámolója a gyergyóalfalvi Faludy-fesztiválról

Faludy György irodalmi fesztivált rendezett a gyergyóalfalvi Antropocentrum Kulturális Egyesület. Az egyhetes esemény a magyar költészet napját és a költő 100. születésnapját ünnepelte. Számos kortárs alkotó, irodalmi folyóirat bemutatkozása, izgalmas zenei élmény várta a kultúrára kíváncsiakat. A fesztivállal közelebb szerették volna hozni a kortárs irodalmat és Faludy művészetét a diákokhoz.

Mi köze van Faludynak egy kis székely helységhez?

Száz darab gyertya fénye mellett, száz diák szavalja Villon Faludy György által fordított Haláltánc balladáját, a falakon a költő portréi, fotók, melyek egy-egy jellegzetes pillanatot mesélnek el róla, az asztaloknál zömében nagyon fiatal, irodalomra éhes hallgatóság ül tágra nyílt szemekkel. Ez a hangulat fogadott, amikor beléptem a gyergyóalfalvi Sövér Elek Iskolaközpontba a Faludy György irodalmi fesztivál megnyitójára.

A varázslatos kezdés nem csak engem ragadott magával, a közönség aparaja-nagyja úgy gondolta, érdemes megállni picit, tisztelegni a vers nagymestere előtt, aki, ha élne, most a századik életévében járna.

A kedves olvasó fejében joggal üthet szöget a kérdés, miért éppen Gyergyóalfalu, mi köze van Faludy Györgynek egy kis székely helységhez, miért nem Budapesten, Kolozsváron vagy éppen Párizsban szerveznek Faludy-fesztivált? Jellegzetes helyeken, ahová kötődik a költő, ahol élt, alkotott, fellépése volt, vagy éppen látogatóba ment, netán szerelmes lett, vagy finom borokat ivott.
Nem véletlen, hogy az esemény színhelye Gyergyóalfalu, ugyanis Farkas Wellmann Endre költő, lassan egy éve él ott s arra a neves hivatásra adta fejét, hogy irodalmat tanítson az ott élő diákoknak. A fesztivált elsősorban nem a költőkollégák, kritikusok szórakoztatása végett szervezte meg. Ifjú, irodalomszerető nebulókat akart beavatni a kortárs irodalom és Faludy György életébe.
„Faludyval kapcsolatosan rengeteg személyes emlékem van, kiválasztottnak érzem magam, hogy a közelében lehettem, barátjának tartott. Mikor vele voltam, azt éreztem, minden szavából tanulok, erre büszke vagyok a mai napig. Jó volt a közelében lenni, számtalanszor olvastunk verseket, beszélgettünk, boroztunk, minden mondatát, kijelentését nagy szeretettel fogadtam, ezért gondoltam úgy, hogy ő legyen a fesztivál névadója” – árulja el Wellmann.
Véleménye szerint kortárs irodalmat az oktatási keret alig tartalmaz, éppen ezért igyekszik minél többet belopni a diákokkal való szakmai érintkezésbe – úgy látja, fogékonyak rá.

„90 éves volt és jó magyar emberhez illően

borozott”

A lelkesedés apropóján a Székelyföld folyóirat, a Cimbora, az Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy és az Erdélyi Magyar Írók Ligája képviselte magát a Faludy kávéházban.
A meghívottak a jelenlévőknek arról beszéltek, miért jó manapság irodalmat olvasni, miért kell verset írni, hogyan áll össze egy irodalmi vagy éppen egy ifjúsági folyóirat, mindezek mellett pedig nosztalgiáztak Faludy Györgyről, ugyanis a meghívott alkotók baráti kapcsolatban álltak a költővel és olyan kulisszatitkokat osztottak meg, melyekkel irodalomkönyvekben nem találkozhatunk.

Első nap a Székelyföld kulturális folyóirat lépett színre, Fekete Vince, György Attila, Molnár Vilmos képviseletében. A szerkesztők elmondása szerint a folyóirat a mai élő, kortárs írók, költők legjobb alkotásait tömöríti magába, a szépirodalom mellett történelemmel, néprajzzal is találkozhatunk a lapban.
Arra a kérdésre, hogy manapság miért kell irodalmat olvasni, György Attila író egyszerű választ adott: „a jó irodalom olyan, mint egy időzített bomba, egy intellektuális kaland, ami közben az olvasó azt képzel el, azt lát, amit akar”. Molnár Vilmos író örömforrásként határozta meg az olvasás értelmét.
György Attila – Fekete Vincével és Molnár Vilmossal ellentétben – úgy gondolta, inkább nem olvas fel, mert a költőfejedelem szimbolikus jelenléte előtt még most is nehéz beszélni. Inkább két izgalmas történetet mesélt el róla.
„Csíkszeredában járt, amikor először találkoztam vele. 90 éves volt és jó magyar emberhez illően borozott, ekkor mondta azt, a kedvenc költője Balassi Bálint. Meglepődtem, megkérdeztem, hogy nem Villon? Mondta, hogy nem, Villon a legnagyobb költő volt, Balassi csak azért nem lett az, mert magyar volt és nem fordították” – emlékszik vissza György.

„Vigyázzatok erre a kicsi világotokra, mert csak

ennyi maradt Magyarországból”

A másik történet egy tusványosi táborhoz kapcsolódik, amikor a költő miután felolvasott 800 ember előtt, érdekes kijelentést tett barátainak: „vigyázzatok erre a kicsi világotokra, mert csak ennyi maradt Magyarországból”.
Fekete Vince saját otthonában láthatta vendégül a Faludyt, ezt a pillanatot megörökítette, a kép hátán ez áll: 2001. július 22. „A Szent Anna-tóról érkezett hozzánk Faludy György Márkus Barbarossa János és még valaki társaságában.

Előző nap és éjszaka ott lépett fel, ott tartott hajnalig tartó előadást népes közönségének. Kávéztunk, és ha jól emlékszem, az eperfahordóban érlelt szilvapálinkámból is volt még akkor, azzal kínáltam őket. Ízlett a Mesternek a szilvórium, meg is dicsérte becsületesen. Aztán valakinek eszébe jutott, hogy meg kellene örökíteni a pillanatot. Akkor guggoltam mellé a gyerekeimmel, Fannival, aki akkor hároméves volt, és az egyéves Danival. Közben Fannika fejére a Barbarossa kalapja is felkerült. Röpke félórát-órát tarthatott a kézdivásárhelyi látogatás, mert indulni kellett Sepsiszentgyörgyre, az esti Kolcza-kerti találkozóra. Ma is emlékszem a Mester beszélgetés közbeni sziporkázó szellemére, aztán lobogó fehér hajára, amint nehézkesen, „kétoldali” segítséggel, támogatással lépeget le a lépcsőkön tőlünk, az első emeletről. Most hirtelen utánanéztem, mert nem emlékeztem, hogy dedikáltattam-e Vele a meglévő könyveit: megkönnyebbülten látom, hogy dedikálta a vastag, 1995-ben megjelent Versek című kötetét és a Pokolbéli víg napjaimat. Azt írja ezekben, hogy „szívből”, „szeretettel és örömmel”. Mégiscsak isteni lehetett az az eperfahordós szilvapálinka!” – meséli mosolyogva Fekete Vince.

Azt szeretik, ha saját szemükkel láthatják az

alkotó embert

A fesztivál másnapján szavalóversenyre került sor, egy kötelező Faludy-verssel és egy választott költeménnyel lehetett benevezni. Kíváncsian vegyültem a gyerekseregbe, gondoltam, kifaggatom őket, hogyan vélekednek a költőről és egyáltalán a kortárs irodalomról. Kiderült, hogy a diákok szívesen olvasnak mai költőket, írókat, számukra pedig Faludy életmódja miatt is kuriózum-téma. Az ifjú irodalomkedvelők leginkább azt szeretik, ha láthatják saját szemükkel az alkotó embert, és nem csak holmi magyar tankönyvben lévő portét nézhetnek meg.

Harmadnap újból érdekes irodalmi csemege várta őket, Orbán János Dénes lépett színre, ezúttal mesét is hallhatottunk tőle.
Orbán János Dénes szerint irodalmat a szép fogalmazásmód kifejlesztése végett érdemes olvasni. Kifejtette, aki sokat olvas, szép szerelmes üzeneteket, leveleket tud írni, és ha netán üzletember lesz belőle, akkor is hasznát veszi a szép beszédnek, írásnak. A fiatalokat mi sem érdekli jobban, mint a szerelem, az irodalmat pedig ezen téma felől kell megközelíteni. Mindenképp valami olyasmivel kell előrukkolni, akár a tanítás folyamán is, ami izgalmas, érdekes – állította Orbán.
A Cimbora találkozón bebizonyosodott, hogy ez a kijelentés nagyon is megállja a helyét,  ugyanis Fekete Vince és Király Kinga mellett egészen fiatal szerkesztők mutatták meg tudásukat, olyan irodalmi alkotásokat olvasva fel, hogy a felnőtt közönségnek is elállt a szeme-szája, hát még  a velük egykorúaknak. Mindenki kedvet kaphatott nem csak az olvasáshoz, akár a tollforgatáshoz is.

Jól érezte magát

az erdélyiek

között

Orbán János Dénest diktafon végre csípve érdekes dolgokat tudtunk meg Faludyról. A Szent Anna-tói látogatását mesélte el, amikor a Múzsák éjszakáját ünnepelték. A költő 90 évesen unikumot, viszkit, uzoni pálinkát ivott, és mulatott, beszélgetett az ifjúsággal, minek következtében nagyon rosszul lett, és végrendelkezett, a jelenlévő alkotók azt hitték, elhagyja az élők sorát, ám ő reggel vidáman, egy viszkis üveggel a hóna alatt kijött a hálókocsiból s ekképp üdvözölte a jelenlévőket: na, fiuk, iszunk.
OJD-től azt is megtudtuk, a költő Erdélybe szeretett volna költözni, ki is néztek neki egy tordaszentlászlói lakást. Orbán szerint Faludynak szimpatikus volt az erdélyiek melegszívűsége, jól érezte magát közöttük.

Faludy György nem halt meg, és az irodalom

szeretete sincs kiveszőben

Az irodalmi programot izgalmas zenei élmény is színesítette.
Fellépett a Kolozsvári Barátaink néven futó zenekar, Cseh Tamás-emlékest és Murányi Tóni-koncert is szórakoztatta a jelenlévőket. 

A fesztivál bebizonyította: Faludy György nem halt meg, és az irodalom szeretete sincs kiveszőben, így hát az is hiábavaló megállapítás, hogy a fiatalok manapság nem olvasnak.
Ám nem mindegy, hogyan adjuk el az irodalmi portékát, milyen szellemi töltete van, érdekes-e, van-e mondanivalója, na meg, hogy van-e benne szerelem, mert ha mindezeknek megfelel, akkor túléli ezt a századot is és megnyeri az ifjúságot magának.
Faludy György kiállta a próbát, és úgy gondolom a meghívott kortárs alkotók, zenészek is bizonyítottak. Ebből következően, igazat adhatunk Sántha Attila azon mondatának, miszerint az irodalom az a fölösleges játék, amelynek határozottan értelme van.

Varga Melinda