Elindult a veszprémi Sziveri János Intézet Manuscriptum című rendezvénysorozata, melynek első alkalmával Kisantal Tamás irodalomtörténész, egyetemi docens tartott előadást Faludy György anekdotákkal átszőtt, kalandos életművéről. Az est után az érdeklődők betekinthettek a Faludy-kéziratok és -fényképfelvételek gyűjteményébe is.

Szeretettel várunk minden kedves szerzőt és olvasót az Irodalmi Jelen 20. születésnapi gálaműsorára a Petőfi Irodalmi Múzeumba szeptember 21-én este fél 7-re! A pódiumműsor után állófogadásra kerül sor. 

Az 1956-os forradalom és szabadságharc tragikus eseményeire Faludy György, Szőcs Géza, Zsille Gábor, Kovács István és Somlyó György írásaival emlékezünk.

Az Irodalmi Jelen összeállítása Faludy György, a lap örökös munkatársának születésnapján.

„Lénárd Ödön volt az utolsó egyházi foglya a kommunista diktatúrának, akit összesen háromszor ítéltek el koncepciós perben.” – Boldog Zoltán tárcája

A síma fejű kígyó, aki megkísértette Évát a Paradicsom kertjében, valószínűleg ugyancsak kalbász alakú jelenség volt. Nincs nő, ki ellent tud állni ennek a kígyónak, legyen hurka, kalbász avagy szafaládé formája. (Faludy György: Pantagrüel)

Európát játszottam. Kusza játék.
Északot, Délt, keletet, nyugatot.
Egyik félt. Másik röhögött. És
simogatott. És rúgott. Ugatott.
(Szilágyi Domokos)

Gyarmati Fanni. Egy Radnótiról írott példázatom miatt megkedvelt, Kiss Ferenccel üzent, kérte, hogy keressem meg, azt követően gyakran jártam nála, s beleegyezését bírtam, hogy egy napon átinvitáljam a szomszédból látogatóba Faludy Györgyöt. Akármilyen valószínűtlen, de soha nem találkoztak. Faludy sokáig nem tartotta jelentős költőnek Radnótit. Csak miután eljutottak hozzá utolsó éveinek remekművei, ismerte fel, hogy ki volt ez a kortársa.

Mint tudjuk, a 20. század Budapesten kezdődött, legalábbis a század tudásra és szabadságra szomjazó énje, amelynek Faludy is egyik heroldja volt.

Márai, mint aki kártyalapokat számol le az asztalra, úgy vette sorra a színes fotókat negyven-ötven éve nem látott szülőházáról és szomszédságáról. Arcizma sem mozdult. Egyáltalán, teljesen olyan volt, mint a Húsvét-szigeti kőszobrok, amelyeket Aku-aku néven ismerünk.

Az Olvass, bolyongj, szeress – A humanista Faludy önteremtése és világteremtése című monográfiája bemutatóján a PIM-ben Fried István professzor és Böszörményi Zoltán író, főszerkesztő személyes emlékeiket is felelevenítették a költőről.

 
 
 
Ki szeretetet csak szavakkal mímel,
kínok közt térdel – mondod – nem szabad,
csend gyíkja elébe hiába szalad.

Igaz, ezen a heveny pesszimizmuson valamit enyhített a személyes hazatérés öröme, s az az érzés, hogy az ország végül “hűséges fiává” fogadta, és megbecsülte a kétszeres emigráns  Faludy Györgyöt. Akinek sok híve van Magyarországon csakúgy, mint Nyugaton, s akinek a temetésén (magam is ott voltam a Kerepesiben) több vallás lelkésze búcsúztatta a szinte matuzsálemi kort megélt költőt. – Gömöri György tárcája

Szeptember 1-jén tíz éve annak, hogy Faludy György – örökös munkatársunk – elhunyt. Egyik legszebb versével rá emlékezünk.

• Mi köze van Faludynak egy kis székely helységhez?
•„90 éves volt, és jó magyar emberhez illően borozott”
•„Vigyázzatok erre a kicsi világotokra, mert csak ennyi maradt Magyarországból”
•Azt szeretik, ha saját szemükkel láthatják az alkotó embert
•Jól érezte magát az erdélyiek között
• Faludy György nem halt meg, és az irodalom szeretete sincs kiveszőben
– Varga Melinda beszámolója a gyergyóalfalvi Faludy-fesztiválról

​​​​​​​Faludy György hovatartozásának kérdése még a költő halála után is megosztja a kedélyeket. De talán rosszul mondom: nem is a kedélyeket, hanem a nemzetet – a kérdés csak az, megosztásnak nevezhető-e az, ha egymillióból két embernek a többiekétől meredeken eltérő, sőt konfrontatívan szemben álló véleménye van valamiről. A nemzetet csak az osztja meg, ha számottevő hányada tér le a közös értékrend által meghatározott úthálózatról. Néhány hálátlan utód véleménye még nem megosztás, csak pőre hülyeség.

Az emberek meghülyültek. Sem az életet, sem a halált nem képesek ép ésszel kezelni. Mindebből két tétel megfellebbezhetetlen: Faludy György 1910. szeptember 22-én született, Budapesten. És hogy a Krisztus utáni 2006. évben, 96 évesen szeptember 1-én hunyt el. Hosszú élet, teljes élet, keveseknek jut hasonló.

Avagy: miért nem olvassák M.-on a nyugati magyar írókat?
A biblia szerint a „jóra való restség” – bűn. Szerintem „az olvasásra való restség” is az, vagy az kellene, hogy legyen. Ez akkor jutott eszembe, amikor nemrégiben elolvastam Onagy Zoltán egyik cikkét az Irodalmi Jelen Bőség zavara c. rovatában.