Izgalmas kiállítással és koncerttel nyitotta meg a kolozsvári Quadro Galéria idei „művészi évadját”, Terényi Ede 75. születésnapját ünnepelve ezzel. A nagyszámú közönség ezúttal a közismert zeneszerző, muzikológus, professzor képzőművészeti tehetségét is megismerhette. Dantesca című, az Isteni színjátékhoz készített grafikái, valamint Dante kertjében grafikasorozata lenyűgözte az egybegyűlteket. Terényi zenei munkásságába pedig a Forte Duo segítségével nyerhettünk betekintést. – Varga Melinda beszámolója György Edith fotóival

Dante és a pillanat bűbája
 

Hétszáz éve annak, hogy Dante megírta az Isteni színjátékot, találó időpont a kiállításhoz és ugyanolyan találó Terényi Ede személyiségét illetően is a téma. „1975 óta járom a Mennyországot, a Purgatóriumot és a Poklot Dantéval. Úgy gondoltam, itt az ideje leülni Dante kertjében és megpihenni, egy pohár bor mellett, elbeszélgetni vele” – mesél a művész az Irodalmi Jelennek a kiállítás anyagának születéséről. Majd beavatott abba is, hogy ő tulajdonképpen párbeszédet folytat Dantével és nem csak vele, ugyanilyen szoros kapcsolatban van Goethével vagy Antoine Saint-Exupéryval is. Mint állítja, a Faust és a Kis herceg mono operái így születtek meg, az adott szerzők sugallták neki, mit írjon. Terényi szívesen folytat zenei utazásokat a Kalevala mitikus csodáitól Indiáig, és vallja, hogy egy olyan világban él, amely nem valóságos, mégis valóságosabb a valóságosnál. Ilyen gondolatok hallatán, nem kell csodálkozni azon, hogy Terényi Ede mind hazai, mind világszinten elismert zeneszerző, zeneelméleti tanulmányai ugyancsak nagy mérföldkőnek számítanak, az ő munkája az Európai zene generációs spirál-modellje vagy A modern zene összhangzattana. Olyan elismeréseket tudhat magáénak, mint a Bartók-díj, a Pásztory-díj vagy az Erkel-díj. Az ilyesfajta „művészi párbeszédekből” született szonáták, szimfóniák, rekviemek, dalok és más fontos zenedarabok nagyon gazdag pályaművet tárnak elénk. Alexandra Rus művészettörténész szerint Terényi személyiségét, ötleteit tekintve egyedi művészről beszélhetünk. 

                                                                                                                               
A jelenlévők azonban nemcsak Terényi ismert zenei munkásságával találkoztak aznap este, a Quadro Galéria falain kiállított grafikák önmagukért beszéltek. A mennyország világosabb színekkel, élénk vonalvezetéssel illusztrálva, a purgatórium az átmenetet sugalló árnyalatokkal bemutatva, a pokol pedig lilás kompozícióval ecsetelve új oldalát tárta fel a művész fantáziájának, kreativitásának.                                                                                           És hogyan lesz egy zeneszerzőből képzőművész? Ez is izgalmas út, nem bizonyít mást, mint Terényi személyiségének sokoldalúságát. Az ünnepelt elmondásából kiderült: a grafika és a zene világa között számára szoros kapcsolat van, amikor az ember egy festményt, egy képi világot lát, bele kell képzelje a színek, a formák hangját, hiszen csak úgy szólal meg igazán a mű, amikor pedig zenét hall, akkor a képeket kell „hozzárendelnie”. Tulajdonképpen egy játékról van szó, egy izgalmakkal tele művészi játékról. Terényi hangsúlyozta azt is, hogy általában minden alkotás a „pokolból” indul ki, a szépségről, a paradicsomról csak utólag írunk, rajzolunk vagy éppen zenét komponálunk.  A grafikákkal Terényi kézzelfoghatóbbá szerette volna tenni Danteval folytatott kalandozásait, melyeket korábbi zeneműveiben már megjelenített. Mint a Dante kertje, mint a Dantesca nem a jól kivehető, látható formákról szólnak, inkább körvonalakból tevődnek össze, árnyalatokból, sejtetésekből, fény-árnyék játékból. Ez sem véletlen, Terényi elárulta: tulajdonképpen test nélküli anyagot, lelket fest meg, ezért oly hangsúlyos a körvonal, a fény-árnyék játék. Az érzelmi, érzéki, gondolati dolgok, tulajdonságok megragadását tartotta fontosnak.
Terényit faggatván kiderült: a pillanatoknak él, azokat dolgozza fel alkotásaiban, egy-egy szösszenetből ihletődik. Nincsenek különösebb tervei a jövőt illetően, véleménye szerint a jövő meglepetése, milyen ötletet ad majd legközelebbi munkájához. „Az alkotás folyamata megfoghatatlan, nem lehet körülírni, megmagyarázni. Jön egy késztetés, és annak nem lehet ellenállni, le kell rajzolni, le kell írni azonnal a dolgokat. Tulajdonképpen egy csodálatos energia, mint ahogy az egész kozmosz, a világ egy energia” – árulta el.                                            
A tárlatmegnyitót követően a New York-i Forte Duo Terényi zenedarabjaiból adott elő néhány kellemes szemelvényt. A végén pedig mindenki egy-egy pohár borral koccintva köszönthette a művészt, leülhetett vele a Dante-i kertben beszélgetni, elmélkedni.

Varga Melinda