Irodalmi Jelen

Faludy 100 - Faludy Györgyre emlékeztek a PIMben I. + Fotók

2010. szeptember. 23. - 13:04

A Petőfi Irodalmi Múzeumban megrendezett méltó, nagyszabású, és változatos rendezvénysorozatból, vagyis a kiállításból, a filmbemutatóból, és a beszélgetésekből végül egy nagyon komoly és összetett képet alkothattunk magunknak Faludy György világáról – humorról, szerelemről és szabadságról. Faludy 100 – és ez már nem csak nekünk – irodalmat olvasó és értő embereknek jelent valamit, hanem talán mindenkinek. – Weiner Sennyey Tibor írása és fotói

Faludy 100

Faludy Györgyre emlékeztek a PIMben I. + Fotók

Faludy 100. Arra gondoltam bérelünk egy riksát (bringás taxit), hárman pont ráférnénk, aztán pólónkra rányomnánk a legendás költő már-már szimbólummá vált hajkoronás fejének sziluettjét, szereznénk egy hangosbemondót, kézbe vennénk Faludy verseinek gyűjteményét, és úgy vágnánk bele a budapesti biciklis felvonulásba, hogy felváltva olvassuk fel menet közben egy-egy versét a sok tízezer ember között. Egy napra esett a Critical Mass és Faludy 100. születésnapja, de sem az egyik, sem a másik oldal ezt nem kívánta közelíteni, talán fel sem merült az összekapcsolhatóság. Mintha a bringások nem olvasnának verseket, s mintha az irodalmárok nem bringáznának. A tervvel azonban elkéstem és magamra maradtam, úgyhogy mivel mindkét programot fontosnak tartottam: bringával mentem a Faludy megemlékezésre a Petőfi Irodalmi Múzeumba. A Fasori Evangélikus Gimnáziumba kolléganőm, Laik Eszter ment, mert valójában ott kezdődtek az ünnepi rendezvények. Vajon Faludy biciklizett? Gondolkoztam, hogy melyek azok a szavak, amik eszembe kell hogy jussanak, ha Faludyról s verseiről tűnődök, és elsőre a humor, a szerelem, és a szabadság szikrázott fel.

A PIMben telt ház volt. Az első beszélgetésben Csehy Zoltán és Szőcs Géza történetei, anekdotái közelítették meg számomra leginkább azt a Faludyt, akit meg kell ismernünk, akiről lapunknak Faludy Fanny beszélt, vagy aki érdekes lehet a sok fordított világból, s műveiben millió maszkot húzva, hol Villon, hol pedig Catullus. Éppen utóbbival kapcsolatban fejtette ki Csehy Zoltán, hogy mennyi párhuzamot vél felfedezni Catullus és Faludy között. Csehy kifejtette, hogy számára milyen különösnek tetszett, hogy míg a Villon-univerzum éppen az átköltések által vált oly mozgalmassá és fényessé, addig Faludy György Catullus-fordításai mondhatni hagyományosak, nem válnak ki a klasszikus fordítások közül, nem írta át őket, holott éppenséggel ez állt szerinte a legközelebb hozzá. Erre Szőcs Géza reflektált, hogy egy alkalommal, amikor Faludy Veronából jött haza, nevetve kérdezte, hogy na hogy hívják a veronai repteret? Catullus Airport természetesen. Ezek az apró történetek hozzák közelebb és szerettetik meg Faludy Györgyöt, aki sajnos már nem lehet közöttünk, s aki már nem is tiltakozhat az olyan támadások ellen, amelyek halála után is kisebb vagy nagyobb szúrásokat próbálnak ejteni rajta. De mint életében is páncél volt rajta a poézis, úgy halálában is éppen versei védik majd – mondjanak akár rosszat róla közvetlen halála után az egyik legnagyobb példányszámú magyar napilap oldalain, vagy később egy szélsőséges pártrendezvényen, vagy egyszerűen csak egy újságíró minősítse saját tudatlanságát a századik születésnapra rendezett kiállításról szóló cikkében, azzal, hogy (idézem): „Élményekben ritka gazdag élete volt Faludy Györgynek, emlékezetes pillanatokat talán könnyebb is kiemelni belőle, mint igazán izgalmas verseket.” Nem csak az Irodalmi Jelen Faludy-összeállítása segíthet az utóbbi cikk szerzőjének jó Faludy-versek megtalálásában, hanem a könyvtárak is, vagy a könyvesboltok. Mert végül Faludy ma már mindenütt elérhető, olvasható, és talán eléggé ismert is. Ezt támasztja alá Szabó Gyöngyi nagyon izgalmas, négyrészes dokumentumfilm sorozata, melynek címe „Kalandozásaink Faludy Györggyel” – mely most jelent meg a centenáriumra, de tíz évvel ezelőtt már készen volt. A filmek sorra veszik a fontos állomásokat: Marokkó, Magyarország, Málta és Firenze. A PIMben megrendezett bemutatón Konrád György és Makk Károly beszélgetett a rendezőnővel. Csak reményemet fejezem ki, hogy e kétlemeznyi Faludy-film majd jól lesz terjesztve, s eljut mindenkihez, aki olvassa és szereti könyveit.
A filmbemutató után, ahol annyi ember volt, hogy még egy gombostű fejét sem lehetett volna leejteni, tárlatvezetés következett, mely már kissé összecsúszott a „Ballada a senki fiáról” című Földes László Hobó-koncerttel. Az „Olvass, bolyongj, szeress…” című kiállítás természetesen szintén Faludy Györgyre emlékezett – a költő életéből kiragadott fontos dokumentumokkal, tárgyakkal, képekkel – és 2010. október 31-ig látogatható. A Petőfi Irodalmi Múzeumban megrendezett méltó, nagyszabású, és változatos rendezvénysorozatból, vagyis a koncertből, kiállításból, a filmbemutatóból, és a beszélgetésekből végül egy nagyon komoly és összetett képet alkothattunk magunknak Faludy György világáról – humorról, szerelemről és szabadságról. Faludy 100 – és ez már nem csak nekünk – irodalmat olvasó és értő embereknek jelent valamit, hanem talán mindenkinek.