Jellel a homlokán - Faludy Györgyre emlékeztek az Evangélikus Fasori Gimnáziumban

Volt egyszer egy diák, akit Leimdörfer Györgynek hívtak, és abba a Fasori Evangélikus Főgimnáziumba járt, amely annyi, később világhírűvé lett művészt, tudóst, kutatót bocsátott ki kapuin.Ennek a nagymúltú intézménynek a dísztermében, faragott tölgyajtók mögött gyűlt össze szép számú közönség szeptember 22-én, hogy az éppen száz évvel ezelőtt született diákra emlékezzenek, aki a falakat borító fotókról immár őszes-borzas sörénnyel, meghajlott háttal tekint le, de a szeme csillogása mégis az egykori diáké. Mi már Faludy Györgyként ismerjük. – Laik Eszter tudósítása

Jellel a homlokán

Faludy Györgyre emlékeztek az Evangélikus Fasori Gimnáziumban

A díszterem falán sorakozó festmények – az egykori tanárok portréi – alatt most a megállított fekete-fehér pillanatok: Faludy összefont ujjai, fájós ízületek erős egybekapcsolódása; alatta a keresztbetett boka, a senki máséhoz nem hasonlítható „galléros” cipővel; kicsit odébb egy képen aztán az ágya végén ül, meghúzódva, mintha vendég lenne saját szobájában – feje fölött lóg egy talán kóccal tömött rongybohóc, pepita ruhában, mosolyában bujkáló szomorúsággal.

Ma visszatérhetett a lelke egykori iskolájába, ahol többen és többféleképp idézték meg, idézték fel. Ma itt minden róla szólt…
Dr. Roncz Béla igazgató köszöntőjében elmondta, Faludy már diákként is maradandót alkotott, az egyszerű önképzőkörnél sokkal többet jelentő Arany János kör egyik legfontosabb szervezőjeként tevékenykedett. Az igazgatótól hallhattunk mindazokról a tanárokról is, akik meghatározó szerepet játszottak a költő indulásában.

S aztán villan a vaku, 2006-ba, a búcsú pillanatához ugrunk Szőcs Gézával. A kulturális államtitkár kihangsúlyozta, hogy politikusként sem tudna többet hozzátenni ahhoz a képhez, amelyet Faludy búcsúztatóján festett föl. Olyan közel állt hozzá, mondta az államtitkár, mint egy fiú az apához vagy apa a fiúhoz, s ebbéli minőségben lehetetlen valakit objektíven értékelnünk. Aki négy éve nem hallotta, most meghallgathatta a ravatalon elhangzott beszédet, amelyben Szőcs Géza egy haszid történetet mesélt el. Amikor a szultánnak jelentette egyik vezírje, hogy a gabonájukat olyan kór támadta meg, hogy megbolondul tőle, aki csak eszik efféle kenyérből, egyszerre kezdtek tanakodni, mitévők legyenek. A vezír javaslata az volt, tegyenek félre maguknak az épen maradt gabonából, s a sok bolond között ők legalább épeszűek maradnak. Nem jó, felelte a szultán, hiszen akkor mindenki látja, hogy mi másképp viselkedünk, és azt hiszik majd, mi vagyunk bolondok. Együnk inkább mi is a beteg gabonából, de jelöljük meg egymás homlokát, hogy ha már mindannyian őrültek leszünk, legalább emlékeztetni fog bennünket, hogy mi egykor épelméjűek voltunk. Faludy György egy őrült kor őrült társadalmában viselt jelet a homlokán, s tartotta életben a józan észt, a bölcsességet, a tiszta elmét – összegezte az államtitkár beszéde végén a költőt méltató szavait.

Amilyen szívhezszólóm és frappánsan foglalta össze Szőcs Géza az évforduló üzenetét, olyannyira hosszúra nyúlt – sajnos messze túllépve az alkalom keretét és jellegét is – dr. Blénesi Éva irodalomtörténész előadása, amely Faludy és a humanizmus címmel részletes korszakolással igyekezett bemutatni a költő pályájának számos aspektusát, azon belül is a humanista eszmék meghatározó szerepét. A végül tapssal megszakított, közel egyórás értekezés legérdekesebb momentumai közé tartozott a szépség, a nevetés, és a szellemi gazdagság fontossága Faludy életében, akit főképp ez utóbbi miatt nevezhetünk igazi humanistának. Blénesi Éva többször vont párhuzamot a Csíkszentmihályi Mihály által definiált autonóm ember és Faludy életszeretete között, aki az élet jutalmait mindig magában, maga körül találta meg. A legnagyobb krízisekből is mindig megszabadult, hol öngyógyítással, hol humorral.
Jóleső feloldás volt az előadás után Tihanyi László zenész gitár- és szájharmonika-játékát hallgatni, aki két Villon-dalt szólaltatott meg, és a „prózában” egyébként finoman remegő hang a dalokban már egészen nagyszerűen töltötte be a freskókkal díszített termet.
Korábban is csendült már zene a műsor folyamán, Fehér Jenő, az iskola diákja játszott zongorán Chopint; s említsük meg itt a verses blokkokat is, amikért a gimnázium előző nap megrendezett Faludy Szavalóversenyének első, második és harmadik helyzettjeit illeti köszönet.
A szervezők a délután végére hagyták a legérdekesebb pillanatokat: Faludy György unokájával, Alexander Faludyval dr. Fabiny Tamás evangélikus püspök beszélgetett. Bár a meghívó szerint Emily Faludy, a költő másik unokája is részt vett volna a beszélgetésen, Emily inkább egy vers angol nyelvű felolvasását választotta. Bár a beszélgetésből való kimaradásával biztosan veszítettünk, de ez utóbbi döntésével jócskán nyertünk, ugyanis Emily felolvasása előadóművészhez méltó erővel „jött át”, s ennek értékéből még az idegen nyelven megszólaló sorok sem vontak le semmit.
Alexander Faludy angolját is élvezet volt hallgatni, szívesen is mesélt családjáról és magáról. Ő maga anglikán lelkész, a Faludy Pokol-trilógiájában gyakran emlegetett András fia. A számunkra ily módon ismerősebb András, Alexander édesapja mára nyugdíjas tanár, Angliában él feleségével, Emily pedig Görögországban lakik a barátjával. Édesapjuk a hidegháború idején kerülte, hogy magyarul beszéljenek, ezért nem tanulták meg a nyelvet. „Velem ellentétben apám gyönyörű budapesti kiejtéssel beszél magyarul” – szabadkozott Alexander, akinek természetesen több nagyon kedves Faludy-verse van. Maga is olvasott fel Faludy-verset, a Michelangelo utolsó imáját, angol nyelven. Arra a kérdésre, hogy mennyire népszerű Faludy Angliában, Alexander egyértelműen a Pokolbéli víg napjaimat vágta rá, amely megjelenésekor volt hatalmas siker. Azóta inkább Kanada angol nyelvű területein kultikus szerző Faludy: a Michelangelo-vers például ott kötelező tananyag.
Zárásképp dr. Fabinyi Tamás püspök az egyházi élettel kapcsolatos kérdéseket tett fel Alexandernek, aki egyébként aktívan közreműködik a magyar teológushallgatók külföldi ösztöndíjprogramjainak elősegítésében. Mint elmondta, tavaly óta magyar állampolgár is, s épp ilyen örömmel töltené el, ha nemcsak az anglikán egyház, de majd az evangélikus egyház tagja is lehetne.

…A nagyapja a szemközti portrén mintha elégedetten hunyorított volna. Vagy talán csak azt a bizonyos faludys életszeretet őrizte meg ilyen jól a kép. Reméljük, tényleg jó volt visszatérnie a Városligeti fasor épületének falai közé erre a pár órára.

Laik Eszter

Kapcsolódók:

Faludy 100 - Faludy Györgyre emlékeztek a PIMben I. + Fotók

„Ha nincs öröm, kár élni” - Faludy Györgyre emlékeztek a PIMben II.