A művész nem bolyong és nem tájékozódik, legalább is Mészáros István nem. A művész formál. Külső térből belső teret, a külvilág fölsejlő rendszereiből érzéki mintázatot teremt. Hogy a késztetés egy-egy mű esetében honnan érkezik? - az ész ennek is a nyomába szeretne eredni, de rendre kudarcot vall. Mégsem csalódik. Mert az ész kudarcáért cserébe az érzéki tapasztalás élményét kapja meg. (m-i)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

MÉS-ZÁROS ISTVÁN

SENKIFIA
 

 

(1.) Szegény flow-tás.)..

: az a Nagy Bumm-neki
    a Jóisten meg a cigi
    mire ti kiégtek kezdem
majd kapisgálni,
    ni' azt hittem kihaltak rég azok
a nők kik beszélik még az
ősnyelvet leszólítva benned
a lakoló lélekkérget .
     Az
orgazmus ahogy csillag-fekete
féreglyuk-vezérlő - az Áramlathoz —
    boldog? legyél magadtól rám ne
ámíts lázít a lét Vazul lazul ,
     járom
a Taót a macskaköves taót
     nem szedem fel nem dobom el
csak játszom a tahót várom az Utat
     szentségtörő utas mert ez a vagány
     az Óta
háború van belovaglom a Várost
     jönnek gyalogló várostromok Nostrómók
szerelik szét a hidakat azóta ér egész
az Óperenciásig mögöttünk a rend
fogata-sárgája gördült gangjainkra ;
     persze
az őrület még beheged a falakon -
    (ne gondold nem így megyek)
megy ez — villany oson villamoson
     ellen az őrökön kockák a köröndön
(mint) tavaszodó tréfák „ködös utadon "
     Még
csak Egyetlen ember volt Ő isten
- bár csúcsa a láncnak nincsen —
csak mi kegyetlen táplálékai
és mi kegyetlen táplálékai ,
      mérgek szívnak
      felélt félelemtest
      zilál próbál a fáj-
      dallam halom
      hamuba-sült púp
VILÁGGÁ MARADOK
      akár űrhorpadás
      a horpadt Úr alatt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Senki fia

Mészáros István az értelem felől indult el, és érkezett meg az érzéki festészet világába. Képei ebben a szűk, befelé táguló térben pulzálnak.

Végeztek egyszer, tudós doktorok, egy kísérletet: átvágták az agy két féltekéjét összekötő mintegy 200 millió idegrosot. Nem történt semmi különös. A páciens élt tovább. Csak éppen az érzelmi élete nem kapcsolódott össze a tudatossal: a színek színek voltak, a számok számok maradtak. Nem léteztek többé szép számok, és megszűnt a színek logikája is.

Megszűnt a tudomány, a filozófia, a költészet, megszűnt számára a művészet. Elképzelem, hogy megrémült, ha éles hangot hallott, és a közértben képes volt a húsleveshez valókat összeválogatni. De egy éles kés villanása csupán egy kés volt a számára, ami fényes és éles, nem fenyegető. És a bazsalikom íze nem kúszott fel a tudatába, miként az anyja húslevesének emléke sem.

Mészáros István élete az átjárás maga. Mészáros István - így képzelem - éppen abban az átjáróban létezik, a két félteke között, a 200 millió idegrost szövevényében. Mondhatnám: bolyong, de rosszul tenném. Aki bolyong, az jobbára bizonyalan. Mondhatnám: tájékozódik, de aki tájékozódik, az rendet akar teremteni maga köré a káoszban. Tehát káosznak éli meg s annak is tételezi a létezés valóságát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A művész nem bolyong és nem tájékozódik, legalább is Mészáros István nem. A művész formál. Külső térből belső teret, a külvilág fölsejlő rendszereiből érzéki mintázatot teremt. Hogy a késztetés egy-egy mű esetében honnan érkezik? - az ész ennek is a nyomába szeretne eredni, de rendre kudarcot vall. Mégsem csalódik. Mert az ész kudarcáért cserébe az érzéki tapasztalás élményét kapja meg.

A befogadás az elhívással kezdődik. Az elhívás, ezt Platon óta tudjuk, valójában föloldozás; a leláncoltat valaki kimozdítja rögzült állapotából, és elindítja egy ismeretlen, göröngyös, kínnal teli, veszélyes úton fölfelé, a fény felé. Ez az elindulás a befogadás folyamata. Aki tehát a mindenkori leláncoltakat leláncolt voltuk, falhoz kötött tudatuk miatt kárhoztatja, semmit sem ért a lényegből. Hogy nem csupán az alkotó vállal hatalmas kockázatot, amikor önmagát a közöségnek kiszogáltatja, hanem a befogadó is, amikor enged az elhívásnak és elindul a biztosból a bizonytalan felé valaki, egy tőle idegen lény szólítására. Az elhívás gesztusának eleve roppant erősnek kell lennie ahhoz, hogy a „senki fia” elfogadja a felszabadulásra késztető meghívást.

Mészáros István művei ilyenek. Nemcsak a festményei, a versei is. Lényegüket egy sokkal inkább érezhető, mint értelmezhető feszültség adja. Megközelítőleg: a belső késztetés, az indulat robusztussága és a megformálás kifinomultsága közötti vibrálás készteti arra a nézőt (hiszen most a festményekről beszélek), hogy mint valami mágneshez, odavonzódjon a képekhez. Közel. Hogy aztán el is akarjon veszni a részletekben. Be akarjon lépni a kép terébe, s a részévé válni. Ez az erős delej ösztönös aggodalmat ébreszt a nézőben, meg-, tehát elhátrálásra késztet; távolodván, az értelmező pozícióját próbálja megtalálni. De az értelmezés kényszere kérdéseket szül, melyekre a választ, úgy tetszik, csak képközelben kaphatja meg. Így hát újra elindul, s már-már belépbe a térbe, amikor...

Veszelkszky vásznai előtt érzetem hasonlót. Azt, hogy a befogadó folyvást ’úton van’, hogy talán a befogadás ez az úton-lét maga. Örökös készenlét, nyitottság, egyre mélyülő csend, ahol és amikor az ember voltaképpen magával találkozik. Valójában magát szemléli. A valójában.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mészáros István művészete megnyit. A mondat, nem grammatikai értelemben, hiányos. Folytatni kéne. Azzal, hogy mit nyit meg. Könnyű volna rávágni: kaput. Nem. A kaput is, lám, úgy nyitotta meg, hogy a az ajtószárnyak akár zárva is maradhatnak. Megfestette a kapun az átjárást. Mondhatnánk azt is: minket, nézőket nyit meg, de ez is csak féligazság. Hiszen par excellence magát tárja ki. Hogy tehát mit nyit meg a művész, arra a válasz ugyanoly’ bizonytalan, mint az eltávolodó ’értelmezői pozíciója’. Vissza kell térni mindig a képhez, a kérdéshez, közel hajolni hozzá – és hagyni, hogy a válaszaink ne erre a kérdésre feleljenek. Hogy ne is feleljen semmi semmire. Hogy legyünk magunk a kérdés. A várakozás. A szabad, a létezésben feloldódni kész emberi lény. A senki fia. Az ember fia.

Mányoki Endre

 

Més-záros István műképző

1959. október 3., Miskolc - Magyarország
Lakásműterem: H-1064 Budapest, Rózsa u. 95.
E-mail: mes1zaros@gmail.com

 

 

 

 

 

 

 

Tanulmányok: Ének-zene-zongora és Rajz-francia (1978; UNESCO Iskola, Miskolc)
Végzettsége szerint tanár (1984; Tanárképző Főiskola, Eger). 1984 óta él Budapesten. A Fiatal Művészek Klubjának művészeti vezetője (1986-88). A Fiatal Képzőművészek Stúdiójának munkatársa (1989-91). A Young & Rubicam Hungary művészeti vezetője (1991-92). A NovoFilm (1992-93) és a NuOVO Reklám (1992-96) kreatív igazgatója. 1994-ben A reklám hatalma címmel mesterkurzust vezetett a Magyar Iparművészeti Egyetemen. A Hanga Kiadó (2002-2009) és a Gyűjtők & Gyűjtemények / Sammler und Sammlungen „mindenművészeti" magazin főszerkesztője (1998-2004). Jelenleg is több kiadónak/könyvnek tervezője-szerkesztője.

Tagja a Magyar Műhely Munkaközösségének (1985-től) és a József Attila Irodalmi Egyesületnek (JAK, 1990-95). Művei megjelentek a Válogatás a 20. századi vizuális költészetből (Felsőmagyarország és Magyar Műhely Kiadó, 1998), Médium-Art (JAK füzetek - Magvető Könyvkiadó, 1990) antológiákban és további orgánumokban (pl. Életünk, Magyar Műhely, Parnasszus). Művészeti szakírói és szervezői tevékenységet is folytat (Élet és Irodalom, Pesti Műsor, Gyűjtők és Gyűjtemények, katalógusok / művésztelepek, fesztiválok, stb.).

Önálló kötetei: A Botanikus Naplójából (Magyar Iparművészeti Főiskola, 1985); mox nox Magyar Műhely Kiadó, 1996); Nihilvill verscsarnoka (új és válogatott versek, Orpheusz Kiadó, 2006).

Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (1989-től), a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének (1990-től / a Festő szakosztály vezetőségi tagja 2000-2005 között), a Magyar Festők Társaságának (1995-től), a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának (1985-95), az osztrák AAA-nak (Austrian Art Assotiation - Klagenfurt, 2001-től).
Tanulmányutak: Ausztria, Ausztrália, Görögország, Németország, Oroszország, Franciaország (Strasbourg, 2008).

Elnyerte a VIII. Nemzetközi Akvarellfestészeti Nagydíjat (Lettország, 1990).
Katalógus: MÉS-képcsarnok I. 1990-2000 (Gaál József bevezető tanulmányával; Gyűjtők és Gyűjtemények kiadásában, Budapest, 1999.).
Több önálló, illetve csoportos kiállítása volt Magyarországon és külföldön. Művei magán- és közgyűjteményekben is megtalálhatóak (Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest; Artisjus Hungary, Budapest; Haraszty-gyűjtemény, Budapest; Balaton Múzeum, Keszthely; Paksi Képtár; Muzeum Cesis, Lettország; Spanyol-magyar Kortárs Művészeti Alapítvány, Madrid), etc.

Válogatott irodalom: Lantos Ferenc: Pécsi Vizuális Műhely (Művészet, 1980); Kukorelly Endre: „Plakátszöveg" (Futó/Més-záros kiáll. plak., Miskolc, 1986); Petrőczi Éva: A múzsa feltámadása (Új Tükör, 1987); P. Szűcs Julianna: Stúdió az Ernstben (Népszabadság, 1990); (Kurunczy Margit: Més-záros az időkapszulában (Kurír, 1992); Nagy Pál: mox nox (Észak-Magyarország, 1996); Gaál József: „Képcsarnok" (kat. bev. tan., Gyűjtő-füzetek 6., 1998); Dobai Péter: A sötétség sugarai (Gyűjtők és Gyűjtemények 1999/3), Gaál József: Napló a jambikus sarló jegyében (Élet és Irodalom, 1999/30), Kortárs Magyar Művészeti Lexikon 2. (Pogány Ö. Gábor, Enciklopédia Kiadó, 2000), Bohár András: Aktuális avantgárd: M. M. Hermeneutikai elemzések (Ráció Kiadó, 2000); Hernádi Gyula: Villanófényben (Artmozaik, 2003/2.), Antall István: Párizs az Istenhegyi úton (Premier, 2005/11.), Nagy Pál: A virágnak agyara van! (Orpheusz Kiadó, 2005.; „X. X. az Ismeretlen Költő"); Nagy Pál: journal in-time, él(e)tem 3. (Kortárs Könyvkiadó); Kováts Albert: Képcsarnok II. (Új Művészet, 2006/12.), Cseh Zita: „Dekadens" - esettanulmány (Memoria Rerum; Heves Megyei Levéltár, 2008.)

Egyéni kiállítások (válogatás)

Fiatal Művészek Klubja, Budapest
Stúdió Galéria, Budapest
Magyar Képzőművészeti Főiskola, Epreskert, Budapest
Árkád Galéria, Budapest (Mazzag Istvánnal)
Bercsényi Galéria, Budapest
Egyetemi Színpad, Budapest
Duna Galéria, Budapest
Miskolci Galéria, Petró Ház, Miskolc
Hilton - Dominikánus kerengő, Budapest (Arnóti Andrással)
Jazz Galéria, Budapest (Zlutain-nel)
Martino Galéria, Budapest
Time Cafe, Budapest
Galéria Arcis / Nádasdy-vár, Sárvár (Szlabey Zoltánnal)
Tölgyfa Galéria, Budapest (Szlabey Zoltánnal)
Jugoszláv Nagykövetség, Budapest (Vesna Pantelic-csel)
Fregatt Galéria, Budapest (Volker Schwarz-cal)
Galéria IX, Budapest (Szlabey Zoltánnal és Volker Schwarz-cal)
Martino Galéria, Budapest
Schmidt Galéria, Budapest
Váci Művelődési Ház, Vác (Emeric-kel)
Pécsi Kisgaléria, Pécs (Szlabey Zoltánnal)
Martino Galéria, Budapest (Szlabey Zoltánnal)
Time Cafe, Budapest (Szlabey Zoltánnal)
Galéria 21., Budapest
Volksbank Galéria, Budapest (Emeric-kel)
Csepel Galéria, Budapest
Bank Center Galéria, Budapest
Aquincum Hotel Ramada, Budapest
MAMŰ Pincegaléria, Budapest
Casa Cantabria, Madrid (Spanyolország)
CEAAC Studio, Strasbourg (Franciaország)
Art9 Galéria, Budapest
Magyar Írószövetség Galériája, Budapest
Újpest Galéria, Budapest (Bíró Sándorral)

Csoportos kiállítások
(külföld, válogatás)

d'atelier, Lyoni ELAC Központ (Franciaország)
Magyar művészek, Varsói Centrum Sztuki (Lengyelország)
Lieblingsbilder 1., Bécsi Cult Galéria (Ausztria)
Lieblingsbilder 2., Kölni 68elf Galéria (Németország)
VIII. Nemzetközi Akvarellfestészet, Césis/Riga, (Lettország)
Magyar Képzőművészek, Ader Picar Tajan, Párizs (Franciaország)
Mail Art, Seattle (USA)
Artcamp, City Art Galéria, Stockholm (Svédország)
Koschuta, AAA Galéria, Klagenfurt (Ausztria)

(Magyarország, válogatás)

1984 Maria Fesztivál, Belvárosi Ifjúsági Ház, Budapest
1986 Művészet Ma I., Hilton Hotel, Budapest
kép-vers / vers-kép, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
1987 Stúdió '87, Ernst Múzeum, Budapest
Művészet Ma II., Budapest Galéria Kiállítóháza
1990 Moszkva-Budapest, Orosz Kultúra Háza, Budapest
Jó Meló, Margitszigeti Víztorony, Budapest
1991 Szó / Kép, Kernstok Terem, Tatabánya
1992 II. Art Expo, BNV, Budapest
1993 III. Art Expo, BNV, Budapest
XII. Debreceni Országos Nyári Tárlat, Déry Múzeum, Debrecen
XXVIII. Alföldi Tárlat, Munkácsy Múzeum, Békéscsaba
1994 IV. Art Expo, BNV, Budapest
Téli Tárlat, Miskolci Galéria - Rákóczi Ház, Miskolc
1995 Vizuális költészet 1985-1995, Balaton Múzeum, Keszthely
XIII. Debreceni Országos Nyári Tárlat, Déry Múzeum, Debrecen
XXIX. Alföldi Tárlat, Munkácsy Múzeum, Békéscsaba
Mai Magyar Szobrászat, Műcsarnok, Budapest
1997 Síkplasztikák, Újpesti Galéria, Budapest
VI. Szegedi Nyári Tárlat, Szeged
Téli Tárlat, Miskolci Galéria - Rákóczi Ház, Miskolc
1998 1. Art Budapest, Hungexpo, Budapest
XVI. Országos Akvarell Biennále, Tábornok Ház, Eger
XV. Debreceni Országos Nyári Tárlat, Bartók Terem, Debrecen
45. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai Múzeum, Hódmezővásárhely
Belső Rajz, Nádor Galéria, Budapest
Ecce Homo, Vigadó, Budapest
1999 2. Art Budapest, Hungexpo, Budapest
Gyűjtők, dm studio Galéria, Budapest
Csók-gyűjtők, Csók István Galéria, Budapest
Színes Rajz, Nádor Galéria, Budapest
II. Szekszárdi Festészeti Triennálé, Szekszárd
2000 3. Art Budapest, Hungexpo, Budapest
XVII. Országos Akvarell Biennále, Tábornok Ház, Eger
Máskor - Máshol, Szeged
Szín-tér, Millenniumi Szalon, Budapest
IV. Országos Pasztell Biennále, Vármúzeum, Esztergom
1000 év - Magyar szentek, Kecskeméti Képtár
2001 MKISZ - Vigadó Galéria, Budapest
Képzőművészet és Költészet, Fregatt Art Gallery, Budapest
2002 Tendenciák - MKISZ, Művészetek Háza, Szekszárd
XVIII. Országos Akvarell Biennále, Tábornok Ház, Eger
„A festői MKISZ" - Festő szakosztály; md studio Galéria, Budapest
Tópaletta - Csepeli Galéria 21., Budapest
I. Cicelle-napok - Kultúra Háza, Rum
Dialógus - MKISZ Festő szakosztály, Palme Ház, Budapest
A festészet vége? - Magyar Festők Társasága, Palme Ház, Budapest
V. Fény-szimpózium - Templomgaléria, Eger
Tisza-tó - Bank Center Galéria, Budapest
II. Cicelle-napok - Kultúra Háza, Zsennye
Élő magyar festészet / Mini festmények - Millenáris Park, Budapest
Horvát táj - magyar szem - Martino Galéria, Budapest
34. Alföldi Tárlat, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
Hommage á Hernádi Gyula - Galéria IX, Budapest
III. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Bien. - Cifrapalota, Kecskemét
Haraszty Édeske István és Gyűjteménye - KogArt, Budapest
I. Egri Akvarell Triennále, Vármúzeum, Eger
XX. Miskolci Téli Tárlat, Miskolci Galéria