Amilyen a bőr alatti réteg. De ezt már írtuk.
„Hát szóval ilyenek az emberek, az ilyen
emberek, mint én is, megtudom, milyen is
vagyok. Milyen?”

 

 

 

TANDORI DEZSŐ

ÁL-TÖRMELÉK PIAC

Repro és plusz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ál-törmelék piac

Szeretni nem szeretek
Okvetlenül
Piacokon járni
Az étel
Az ital
Piacain
És egyre többen
Kérik ezt írd fel
Azt írd fel
Ami ilyen nem is
Annyira törmeléket
Megannyi kerek egészet
Meséltem és nevettünk

 

„Most képzeljük el…”

Megyek így egy ilyen piacon,
Kérem a szokásos 1 deci vöröset, szárazat,
sokszor már eleve adják,
vagy kérdik: „Egyet? Kettőt?”

Jobb vicceket mondok azonban,
mint hogy ez egy-két óra megvolt,
jobbakat, mint hogy „ha iszom, soká
nem árt meg, de ha nem iszom,
rögtön megárt”, ezeket hagyjuk.
Hogy Goethe azt mondta volna
halálos ágyán, a művére büszke Goethe:
„Kevesebb több lesz..!” nem illik
minden alkalomra. Túl bonyolult az is,
hogy „a halál előtt még szeretnék
egy kis életszakaszt, mikor a csak fontos,
csak a fontos dolgok lennének,
nem lennék olyan űzött - megannyi
kötelesség! beosztott munka, bár ma már
kevés” (ah, feleségem nem véletlen
a feleségem, azt mondja: „Minek mindig
dolgozni”, szörnyű, lepusztult járásom
nem hiszi, 4-5 kilót le kéne adnod, annyi,
mondja, mondom én: 10-et, 12-t, ő erre:
jó, de a 4-5-tel kezdenéd, nem, én tudom,
szemembe van írva a halál, kiébe nem,
kéne ez a kis korszak, akkor még, most még:
csak egészségem van, madárkák, feleségem,
medvéink, kutyám, csak pár kedves ember és
mondása, jó, ez a kör bővül… és akkor
megint ott tartunk a levelezésnél, köteles-
ségeknél… valahogy élni fogok, és - borzasztó,
bár nem mindegy, hogyan - meg fogok halni,
és kit-mit itt fogok hagyni, minden
szét fog szóródni, a városos, madaras,
medvés mindenféle levelezőlapok a polcokról,
hogy a könyveket kivenni már külön művelet,
de hagyjuk. Az idő mérhetetlen,
a nincs, hogy ki van mérve.
Csak kevesebbet bízzak angyalokra,
jaj, szegényeimre.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ld. a füzet a hallban

Ide éjszaka írkálok.
„Ilyenek járnak a fejében, Tandori úr”,
v. „Tédé”, vagy… mondják a piacokon.
Nem, mondom én, úgy képzeljék, drágáim,
hogy ahogy én itt járkálok evő-ivó helyek
közt, a nép ily helyei, a fejemben is van
ezeknek a mondásoknak, ne mondjam,
gondolatoknak-hogy-mondjam, egy piaca,
ezek a mondások ide-oda kószálnak…
„A fejében? Haha! A piacukon?” Ott, ott.
És máris meg vagyok értve. Ahogy a világban
meg, ah, ott is jól van, végre oda-öregedtem,
hogy élni lehet vele: elejitül nem voltam
irod. tört, kritik., egyéb ily
értve.  Hála istennek, ezt elértem.

 

A lófogadásról

Mily kevéssé értették. Az átélést, mely földöntúli
áramokból bukkan fel stb. Megyek pl., ma már,
hogy semmi ló, semmi kirándulás, semmi vonatozás,
semmi repülés, semmi semmi, mint már írtam,
füvet nyírnak a Szabadság téren, vad szag jön.
„Vad szagod van, kis vacak”, képzelek el egy
jelenetet egy hajdani könyvemből, a szereplők
napoznak. „Vacak”, élőre ezt a szót sosem hasz-
náltam. Azt se, „húsom” stb., na ne. Ellenben
egy szépséges kutyát látok, olyan, mint a mi
első drágánk, a Szuszi, egy hölgy körül kering,
álldogál, bozontoska kutya, de karcsú, magas
termetű (a kutya, persze), kérdezem a hölgyet:
stb., kérdezem, talált eb. Búcsúzóul bemutatkozom,
ismer arcról, oké, és a kutya (neve): „Jaj, hát
Vacak”, a mentegetőzés jön.

 

Egy ilyen
    (Goethe szavával a cím)

Az álom titka eleve az elalvás.
Aztán a többi már csak úgy jön.
(Repró és plusz.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kis gyűjtemény
    (Amiről szó lett volna)

A többi repró, a többi plusz.
A többi: plusz, repró.
A többi plusz: puszta repró.
Ezt mind így mondogatni kell, van értelme,
olyan, mintha volna, de nem tudjuk, lehet.

Például: kifacsarulások:
„Rossz a lekem mindennek. Rossz és plusz.
És plusz és repró.” Nem is: „Róza, lelkem,
mind ennek… Róza, lelkem: mindenek.”
Mindenek, mindenkik kedvence volt.
Regényem szereplője révén vad
féltékenység fog el. Nem is, inkább moderátó
- nem plusz, csak önrepró - gyönyörűség.
Rózsa, mondá Rilke gyönyörűség… stb.

 

Egy vizes esernyő

Táskarekeszben bennefelejtve.
Rádöbbensz éjjel, nincs nyugalom.
Kikattintod a száraz előszobában.
Az előszoba máris vizes lesz.

 

Mi a szó szoros értelme?

Amilyen a bőr alatti réteg. De ezt már írtuk.
„Hát szóval ilyenek az emberek, az ilyen
emberek, mint én is, megtudom, milyen is
vagyok. Milyen?”

 

Szójátékokkal legközelebb folytatjuk

Jót ne várjunk. Szó, szava, szója.
Szójáték ok. Szójajátékok (képzelhető).
Tétovációit ovációval fogadták.
Hasukra ütöttek. Hasára ütögettek.
Ovációval. Én meg, mint a meszes.
Érrel meszesedem.
Az ér itt a költői véna.
Fájdalommal jár. Végül csak ül.
Hever. Mit érthettem ezen?
„Még jó, hogy fel tudsz ülni,
le tudsz feküdni,
le tudsz ülni,
fel és le tudsz kelni.

 

A versekhez Láng Eszter Morovici formák című grafikai sorozatát mellékeltük