Divatozik a kis cinke:

– Feszes pólót kis cicinkre,

kék begyünkön sárga címke

virítson: „I love picinyke!”

Tanulságos állatságok

A jéghegyek közt andalog

egy bús, csalódott, randa dog.

A sorsa végleg rossz már:

megcsalta őt a rozmár!

Aranyos az aranyhörcsög,

csak ha náthás, nagyon szörcsög.

Kellemes lesz mégis nyomba’:

ha kerül orrára plomba.

Gyere, szól az ős erszényes,

érkezett a boltba halva!

– Nem lehet – szól a mamája –

hisz mi már ki vagyunk halva!

Udvarolgat a kis vakond,

bókot bókra halmozva mond.

Mégse nyerők itt a rímek:

persze, mind a ketten hímek!

Jajveszékel a seregély:

– Magányban vár egy sereg éj!

Semmi szex, szerelem, negély!

Úgyhogy erről te se regélj!

Morfondíroznak a varjak:

– Mondjátok, varrjak? Ne varrjak?

Ha varrnék is ruhát, ezret,

tollam marad régi, nyeszlett.

Hazudós a gólyatöcs:

azt dalolja, jó a fröccs.

Lám csak, beszél össze-vissza,

hisz a fröccsöt meg nem issza!

Egyre ritkább már a reznek:

a kis fajok kivéreznek.

Otis tetrax? Túzok?

Mind kihal, nem túlzok!

Búslakodik a sok gerle:

– Ez az idő kit nem ver le?

Egyik front a másik után,

csak lehullunk Pesten, Budán!

A gyereket a csőrében

gólya hozza. Tudjuk régen.

Na de akkor – a nemjóját! –

vajon ki hozza a gólyát?!

Berepült egy törpeharkály.

Szóltam: Idebenn ne turkálj!

Kinn a tölgyfa, azon tarkállj,

valóságos rovar-tartály!

Átrepült hozzánk a lócsér:

ura küldte át a lőcsér.

Hát ez meg miféle bölcs csel?

Lőcsölködni kölcsön lőccsel?!

Jó, hogy itt a házi struccom:

ráadom sok régi cuccom.

Mindent, amit megunt kend,

eladhatja second hand!

Jó madár a kormorán,

csak a kedve mord korán.

Jó, mert zongorán, bután

nótát zeng orángután.

Elménckedik a vén sirály:

változik az ízlés-irály.

Azelőtt csak nyerset faltál,

gázolajos ma a haltál!

Láttam elszállni egy kiwit,

mikor a fészkéből kivitt

csőrében egy romlott kiwit.

Volt is belőle nagy csivit!

Pompázik a nemeskócsag,

dombor begyén drágakő csat.

„Győz az erény, ez nem vitás!” –

mondja. (Minő naivitás!)

Gyengélkedik az ártány,

nincs ereje ma jártány!

Szerelmes lett amőba

körbeforgó szeméba.

Kamránkba a kolibrik

berepültek. Nézed,

szárnyuk alatt az ibrik,

úgy lopják a mézet!

Nemes faj az aranyréce,

kár, hogy piás a nagy része.

Nem kell ehhez kubai rum:

víztől jön a delírium!

Csurom víz a rozmár,

nincs is rajta kosz már:

meglátott egy formás cetet,

tűzbe jött, és vízbe esett.

Szomorú a fehérgólya:

a fekete hanyagolja.

– Hogy szüljek így neki hát

két kis gólyát, pepitát?!

Divatozik a kis cinke:

– Feszes pólót kis cicinkre,

kék begyünkön sárga címke

virítson: „I love picinyke!”

 

 Bárdos József