A sárvári díjazottak írásai – Győrfi Kata versei

„legyek nálad ahol még a nap sem süt
késődélutánra hogy vigyázzuk egymás unalmát
kisütjük a napot estére a konyhában megüt
a doh szellőztessük ki az egyedüllét összkomfortját” - Győrfi Kata versei

Feketébe öltöztem ma

Feketébe öltöztem ma, kedves,
gyászolom édesjóanyám
gond-vemhes
életét. Kaján
ez a nő, te: becsomagolta
mindenét
az ágyneműtartóba
és azt nyilatkozza,
hogy most vette fel a keresztjét.
Nem ismeri őt az idő,
hát miért kedvezne neki?
Bőre alól előbb kinő
a nem kell nekem senki,
 mint a sánta póknak.
- csak győzzük takargatni-

Nem kell neki senki!
Te bírnád egyedül a semmirevágyást?
Meggyóntatta
a pénzt, apámat, az elhagyást,
a reggeleket, a karácsonyt,
az ürességet. Megmutatta,
hogy érdemes nőnek születni,
és azt is, milyen az oldaladon,
összekucorodva
várni.

Megosztás

A világkörüli út gyalog rövidebb,
mint az egymásért bevonatozott
út. Az utóbbi tartott,
még tart, és egyre mélyebb.

A világvonat befutott
a talpunk alól kifutó egyedüllét
helyére. Kinyitunk egy fülkét,
és bezárjuk a fészbukot.

Légyott

legyek nálad ahol még a nap sem süt
késődélutánra hogy vigyázzuk egymás unalmát
kisütjük a napot estére a konyhában megüt
a doh szellőztessük ki az egyedüllét összkomfortját

az égi akrobaták leengedik a rolót köteleken
ereszkedik ránk az odafigyelés és mielőtt
észrevennénk túl vagyunk a kényszerképzeteken
a testünk még nedves széles lepedővé nőtt

*

reggel mikor még az újságos biciklizaja
az egyetlen ritmusa egy hétköznapi hétfőnek
megcsíp a tegnapi napsütés avas szaga
közös kávénkból a jóérzések kifőnek

megisszuk a nap legfrissebb híreit
elszívjuk a megmaradt csillagok állását
megmossuk egymás sokat ígérő szemeit
és beengedjük a senki összkomfortját.

Az utazó éjszaka

Az éjszaka Budapestre készül: felszáll az első
mosolyra, és leszáll a sárga villamosról a Blahán.
Hat- hét körülre várható, üzenet a belső
zsebében, csomagja a baloldalán.

A mostani éjszakának hosszú, fehér a haja, csinos
sötétség. Ne hozz neki virágot, ne csókold meg egyből,
meghívhatod egy pohár borra, ha nem kínos.
Légy vele udavarias és megértő.

Ő ketten eltöltött éjszakáink közül az egyik.
Amikor egymás hiányaban feküdtünk, és felszívták
ruháink a várakozást. Mikor

szállsz fel az első mosolyomra, és meddig várjak rád
 a Blahán?- ez van a belső zsebében.
Te vagy a csomagjában, a baloldalán.

Oda-vissza
(te meg én)

Reggel nehezen kelsz és
nem találja magát kezedben a kés,
mert tudod, hogy én csak kávét
reggelizem. Veszek két
buszjegyet, mert azzal jársz-
kelsz napközben, este csak sétálsz.
Kényelmes cipőt húzol, mert
gyalog elkísérsz a kert-
városig. Messze
van, de te persze
ezt kicsit sem bánod.

Fesztelen mozgunk egymás
mindennapjaiban: mókás
úgy mászkálni meztelen
itthon, hogy keblem
nálad érzik a melegben.
Fogmosás közben a szádban keresem
a szavakat; beállok neked feszesen
a tükör elé, és addig
szavalom őket, míg talpig
passzolni fog a ruháink színe.
Olyan az arcod íve
szájöblítő-grimaszkor,
amilyen az Istené, ha horkol.
Ez kicsit sok volt.

Ha én beszélek, várod
végre hallgassak el,
hogy elmondhasd te azt tartod
romantikusnak, hogy a türelmünk határára
hívj vacsorára.

Győrfi Katalin, Mikes Kelemen Elméleti Líceum, Sepsiszentgyörgy, Románia (Sárvár Város Polgámesterének Különdíja)