Mire utolsó eseményéhez érkezett a szabadtéri irodalmi piknik-sorozat, tombolni kezdett a nyár. Beck Zoltán, Bérczesi Róbert és Kollár-Klemencz László a húrokba csapott, de ezúttal nem zenekaraikkal, hanem Erdős-, Háy- és Karafiáth-versek ütemére. Háy Jánosról kiderült, hogy dorombolni is tud, Erdős Virág szintetizátorhoz ült.

Rájátszás a nyárra

- Versek dalokra, dalok versekre

Rekkenő hőségben telt meg a Millenáris görög színház-szerűen kialakított domboldala – úgy látszik, tévedésből mindenki hazaérkezett már a nyaralásból. Az irodalmi piknikek szervezői igazán jól sikerült nyáresti búcsúprogrammal kedveskedtek: a Rájátszás címet kapott műsor – melynek már volt előzménye a Margó Fesztiválon – egyfajta költő-dalnok játék: versekre születnek dalok és dalokra versek. Mielőtt a duetté alakult párosok együtt mutatkoztak volna be, a meghívottak egy-egy saját művüket adták elő.

Beck Zoltán, a 30Y frontembere egy líraibb dallal kezdett, majd Háy János mondta el a Szobatiszta című versét, ami, tekintettel a színpadon gyakran átszaladó gyerekekre, egyáltalán nem volt „hangulatidegen”. Kollár-Klemencz László – a Kistehén éléről – szinte robbantotta a színpadot, olyan energikus dallal állt ki, majd Erdős Virág kért bocsánatot azoktól, akik netán már százszor hallották legutóbbi kötete címadó versét, a Trabantfejű nőt – és elmondta a Trabantfejű nőt. (Magam szívesen üzenem innen Virágnak, hogy én ugyan már sokszor hallottam e versét, de még egyáltalán nem untam rá.) Bérczesi Róbertet a Hiperkarmából ismerhetjük, őt követte Karafiáth Orsolya, akinek a választását eleve a zene szabta meg: mint elmondta, kedvence a Pulp zenekar, s az egyik nótájuknak, a Come on people-nek vette kölcsön a címét, és írta meg rá a maga versét.

Aztán a költő le sem ment a színpadról, mert a Karafiáth–Bérczesi kettőssel folytatódott az est, jött a „második felvonás”, immár az egymás műveire komponált dalokkal, költeményekkel. Mint Orsitól megtudtuk, már sok közös daluk van; ezúttal meghallgathattuk a Barátnők 30 felett címűt, amelyik egy Hiperkarma-dal átirata, s ahogy Bérczesi felkonferálta magát előtte, igyekszik nőként előadni. Ő maga az ismert Karafiáth-verset, a Nulltündért zenésítette meg, s búcsúzóul tőlük még meghallgathattuk a Vidám dal című eredetijét és Karafiáth-féle átiratát is.

Erdős Virág és Kollár-Klemencz László kettőse igazi szívet melengető és tapsra gerjesztő produkcióként szólt: egy kis melankólia után az író-költőnő ígérete szerint a „zúzósabb részek következnek”, s mi igyekeztünk elképzelni, ahogy Erdős Virág zúzni kezd… Az ő duettjük is írt már kifejezetten közös dalt, még egy jövőbeli zenekar ígéretét is megcsillantva – ha ezt nem is kell nagyon komolyan venni. A melankólia védelmében című vers mellett megszólalt az Imperativus megzenésített változata, s megerősítendő az esetlegesen megalakuló zenekar lehetőségét, Erdős Virág egy szintetizátoron járult hozzá (ha csak egy kézzel játszva is) a zenei élményhez.

Háy János és Beck Zoli pedig már olyan komolyan vették a kéttagú csapat megalakítását, hogy nevet is választottak maguknak: a színpadon tehát a Szájhősöknek tapsolhattunk. (Az összekötőszövegeken és felkonferáláson még van mit csiszolni, de a két „fiú” enélkül is rögtön megvette a közönséget.) Háy Aktmodell és Nátrium-benzonát című versét hallgathattuk meg Beck-dallamokra hangszerelve, búcsúzóul pedig a rádióból is jól ismert Felhő című 30Y-szám átdolgozásával szolgált a „zenekar”. Háy szatirikus átirat-versében, a Bűzfelhőkben minden romantika az ellenkezőjére fordult, szó szerint csak a dallam maradt a régi. S a költő dicséretére váljék: az ironikus vonalat erősítendő, dorombon kísérte dalban előadott versét.

Bennünket pedig a dallamok kísértek hazáig, de ősszel fenyegető melankóliának szerencsére nyoma sem volt.

Szöveg és fotók: Laik Eszter