Ugrás a tartalomra

 

Tanár és prosti, avagy mi a hivatás? – Miklya Anna A hivatásos című regényéről

Szalai Anikó recenziójában többek között arra keresi a választ, mi a hivatás, illetve: hogyan fér meg egymás mellett a prostituált és a tanár szerepe.

 

 

 

 


 

Tanár és prosti, avagy mi a hivatás?

 

Elsősorban versei kapcsán lehet ismerős Miklya Anna neve, akinek az utóbbi időben a Eloldozás után megjelent második kisregénye, A hivatásos. A fiatal írónő egy kedvelt és kissé elcsépelt témához nyúlt, mikor a prostitúciót választotta.

A borítón egy nő látható deréktól lefelé, az utcán állva, miniszoknyában. A sötét háttéren rikít a fehérrel írt cím, A hivatásos. Azonban a borító és a szöveg nincs összhangban, hiszen a regény nem egy, az éjszaka utcát járó prostituáltról szól, hanem egy nőről, aki kényszerből és kényelmességből eszkortlánynak állt, majd tanár lesz egy katolikus iskolában.

A történet egy szombat reggel kezdődik, innen indul a visszaemlékezés két részre bontva. Tófalvi Erika szép és fiatal lányként kerül a „szakmába” Bétibi által. Szüksége van a pénzre, mert édesanyja belehal a szülésbe, és neki fel kell nevelnie kishúgát. Kényelmes és tartalmatlan életet él, ám idővel szüksége lesz egy nappali állasra is, ekkor egyik kuncsaftja beajánlja egy neves óbudai gimnázium tanári posztjára. Örömlányból pedagógus: a regény szüzséjének és a főszereplő sorsának íve.

A második szakaszban Erika viszonyt kezd egyik tanítványával, majd a szakítás után a fiú bosszút áll. Apró események végtelen láncolata követi egymást, mely végül nem áll össze kerek történetté, befejezetlen marad. Az író néha a legapróbb részletekbe bonyolódik bele, máskor hat évet ugrik előre az időben.

A szerző gyakorlatilag egy „énblog” benyomását keltő kisregényt készített, a narrátor élőszószerűen fogalmaz, kiejtés szerint ír le szavakat, gyakran közönségesen, bármiféle poétika nélkül. Ugyanakkor a regényben található nyomtatási hibák minden bizonnyal nem írhatóak a szándékos életszerűség számlájára.  A vallomásos szöveg néha olyanná válik, mintha egy pszichoterápián hangzana el, így az olvasó akaratlanul is a terapeuta szerepében érezheti magát.

A regény által felvetett legnagyobb kérdés az, hogy mi a hivatás. A borító egyértelműen azt a hatást kelti, hogy a prostitúció, azonban ez egy olyan munka a főszereplő számára, amit csupán kényelemből végez, maga az elhivatottság nem található meg benne. Az életét a szexszel azonosítja (ez kiderül abból a megjegyzéséből, hogy amikor az már nem megy neki, akkor az életének is vége), de semmiféle odaadást, büszkeséget vagy érzelmet nem vált ki belőle.  Ezzel szemben és párhuzamosan ott van egy teljesen más világ, az iskola, ahol Tófalvi Erika felvesz egy szerepet, és kontyos, fiatal tanárnőt játszik, akit valójában nem érdekel sem a tanítás, sem a gyerekek. Narratológiailag a két szerep annyiban különül el egymástól, hogy ha az éjszakai munkáról van szó, akkor az elbeszélő közönségessé válik, és azonnal kizárólag a szexualitásról beszél, míg tanárnőként sokkal konszolidáltabban fogalmaz. Már a jól megválasztott fülszöveg is ezt a szerepütközést emeli ki. A prostitúció éppen olyan álarc vagy szerep számára, mint a tanítás vagy a gyereknevelés, de nem azonosítja magát velük, tehát az elhivatottság hiányában egyik esetben sem beszélhetünk hivatásról.

A főszereplő karakterét teljes üresség jellemzi. Nem kötődik senkihez érzelmileg, nincs normális családi vagy szerelmi élete, nem ad senkinek semmit. A hivatásos című regényben ugyanaz a lelketlenség jelenik meg, kevésbé jól kidolgozva, mint a Dexter című, manapság népszerű sorozat főhősének ábrázolásában.

 

Erika egyre inkább antipatikussá és kiábrándítóvá válhat az olvasó számára, hiszen látszólag csak egyetlen ember, Helga sorsa érinti meg.  „Néha úgy éreztem, egy nagy üres forma vagyok, egy üres zsák, amiben nincs más, csak ő” – jegyzi meg róla. Néha még az anyai érzelmeket is megkérdőjelezi, elvárt és kötelező gesztusoknak látja. Apjához való viszonyát jól jellemzi a következő néhány sor: „Mondhattam volna azt is, hogy nézd, apa, van egy másik nagy kislányod is, olyan nagy már, hogy épp most kaparták tisztára a méhét, de nem mondtam. Hát tehet ő róla? Próbáltam lerázni magamról, öntöttem egy kis konyakot a kakaós bögréjébe, és odaterelgettem a szobája ajtajához. Általában engedelmesen visszaballagatott. Felőlem akár meg is halhatott volna.”

A nő egyetlen barátja, márha érzelemmentes kapcsolatuk annak nevezhető, az iskola homoszexuális pszichológusa, Agács. Erika sokszor elemzi saját tetteit Agács szemén át, és az elbeszélés is akkor szakad meg (félve, félbe?), mikor kirúgják a férfit. Így hát a legfőbb kérdés: az olvasó pszichológussá, megértő baráttá válik-e? Vagy egyszerűen megmarad a hivatásos befogadó szintjén, aki az élvezet mellett elhivatottságból is olvas?

Miklya Anna: A hivatásos, Jelenkor Kiadó, Pécs, 2011.

Szalai Anikó

Kapcsolódó anyag:

Balajthy Ágnes írása Miklya Anna Eloldozás című kötetéről a Kulter.hu oldalon

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.