Két kacsintás

I.
A tükörben (kénesen lecsorogva) párolgott a
férfi Neve (melynek állaga bak-kecske vén
vizelete)… – A Napórát s a Tölgyet látogatta
a Kölcsönkért Idő őskertjének legmélyén…

Nehéz kérgek a könyvlapnyi léptek: jegyezte
meg minden érdes behatoláskor (évente kétszer):
a Napfordulók (nem földi) agyagmintáit nézve
s axiómálta: a Kör alakú Könyv: Fény-jel,

mondhatni: Isteni fémekre, kristályra elcserélt
tudat-állapot, mely a Tölgy odvába benőtt
(alvilági lény ivarmintáival is egybe-ért):
immár olvashatatlan köd-tükör (s) önarckép-befőtt…

II.
Homályos üvegpohár, kenyérgalacsin…
Kéklő terasz, sárguló ösvény…
Revolver a kolostor kövezetén…
Vérző homokóra, hígított karmazsin…
 

A verset Nagy Zopán Odžaci, performance című fotográfiájával illusztráltuk.