Irodalmi Jelen

Onagy Zoltán – PÁROS JÁTÉK A-VAL – a regény hetedik része

2011. október. 04. - 09:37

Aktív férfinak (nőnek) világa van. Barátja nincs. Csak a szerzés, a tett, a szöveg. Ledarálni mindent és mindenkit. Az aktív egyetlen jelzővel: mocsok.

ONAGY ZOLTÁN

PÁROS JÁTÉK A-VAL

hetedik rész

Zöld akt

A férfi félálomban óvatosan odanyúl ballal. Közelebb húzná, de nincs ott. Tapogatja a paplan, átnyúl az ágy pereméig, nincs. Emeli a fejét, miazisten, hé! Már dereng a szoba.
A nő korábban ébredt, áll az ablakban, függönyök elhúzva. A Börzsöny tölgyerdeje mögül érkező szórt zöld fény a bal vállán ragyog. A férfi elképedve bámulja a zölden ragyogó vállat. Soha nem látta az akt bal vállát. Nézi hülyén, van neki bal válla. Nézi az öreges, pihengetős, szünetekkel, a szüneteket mormogó lírával kitöltő ezredik éjszakájuk után.
A test egyéb színei, formái másképpen, mint rendesen. Zöldesszürkén, lágyan eloldva a koncentrátumtól. Csak a bal váll, a pihék, ahogy zöldesfehéren követik a formát, az új formát, a különleges, így soha nem látott ívet, hajlatot, a gömbölyű váll édes ismeretlenségét.
A férfi soha nem kérdezte, most teszi: szereted a bal vállát?
Szereted-e annyira, hogy kibújj a takaró alól, odaosonj a szőnyegen szétszórva maradt műanyagkatonák közt, vigyázva. hogy recsegő térded, ropogó izületeid, csattogó lúdtalpad ne áruljanak el, vigyázva arra is, meg ne zavarja látásod a Börzsöny reggeli zöld fényeiben fürdőző zöldes bal váll.
Szereti annyira.¹ Görgeti a paplant, learaszol a lepedőről, oson, lábát csúsztatva lassan jut el az ablakig.
Nem nézi, mit néz, nem kérdi, mire gondol, nem kérdi, bánata van-e, gondja van-e, nem kérdi, miféle ébresztő árnyékkérdés húzta ablakhoz a hajnali nap zöld fényében. Mögé áll, kicsit rogyasztva és meghatva az akt hűvös, zöld vállához érinti az arcát.

Hála-akkord

Az ember kényelemszeretete végtelen.

Nem mozdul. Nem változtat. Magyarázza.
Eleinte azt mondja, a napra lehet nézni, de rá nem. Rögtön azt, úgy szeretem, mint a sót. Bejut a gyomorba, de egyéni dologba nem szólunk, mindenki magának választ, magának fogalmaz, értelmez. Baromságok ügyében pedig meglehetős harcedzett fiak vagyunk.

Lát. Látódolga van.
Ismeri őt, a többit is, akit a kék Ég, a zöld Föld neki teremtett. Látja, hallja, látó és hallódolga van. Szemléli, érti, felrakja, odahímezi a tarsolylemezre. Biztosan nem veszíti el, ha magán tartja. Addig persze nem is, amíg le nem nyúzzák, bele nem csimpaszkodik valaki kétoldalt, hogy lám, de szép, lám, be csúf, hadd nézzem meg bévül. Csak azt az egyet nem ismerji, akit jó volna látni a tegnapjaiban, hogy ne essen pofára akkor, amikor éppen nem számít rá.
Azután azt mondja a férfi: feküdj mán le kicsit, ne vidd el az álmomat.
Később azt: bekötöm a fejét, az Ég, a Föld egymásnak teremtett bennünket. Megteszi.
Később azt: angyal leng át a szobán teljes fegyverzetben. Csillog a szeme, orcája pirul, ujjai remegnek. Ez egész a szertartáshoz tartozik. Szervesen. Mást akkor se mondana, ha gondolna. De nem gondol. Kérdi, nem gondol. Ilyen egyszerű. Remeg. Beszakad. És viszont.
Azt remélik, so’se telik meg a papzsák, pedig jól hallhatóan fele tájékon kocog a dió.
Majd azt mondja: kiállom a tűzpróbát.
Majd azt: ő nekem a balansz.
Azzal fejezi be: kiegyenesít, ha eldőlök, felállít, ha heverek, visszaemel az áldott egyensúlyba, ami nem volna meg soha tán.
Csörgeti a magot a pettyes bögrében, kicsalogat a bűnből, mint a malacot.²

A vén besenyő

Bejár a férfihoz a kiskonyhába egy öreg besenyő, Akakij Akakijevics, akit soha nem zavart a dolgok megítélésében a pillanat politikai alapvetése. Hogy a kun elvtársak hirtelen felindulásukban lekaszabolják IV.(Kun)Lászlót. Hogy a török elvtársak ezt gondolják, vagy netán azt, az épülő esztergomi minarettel kapcsolatban. Hogy Hunyadi-Hollós Mátyás király elvtárs csak és kizárólag a Fekete Sereg miatt adja-e oda harmadáron a Fuggerconsorciumnak (Fukar) a bánya- és kereskedelmi jogokat, vagy saját hasznára is leszel belőle egy reszlit. Hogy Rezső királyfi halála kinek jött jól. Hogy Ferenc József valóban olyan hülye volt-e. Hogy Horthy elvtárs és Rákosi összejártak-e tapasztalatot cserélni. Hogy a szovjet elvtársak is csak olyan elvtársak, mint a többi régi elvtársak, nincs itten különbség, csak a méretekben, tízezer elvtárs szívja meg az elvtársakat, netán tízmillió.
Három pohár bor után mindig ugyanazt mondja: Bizonyítékokkal rendelkezik arról, hogy a magyar gyula éveken keresztül kéri, sőt követeli, a századfordulót (900) megelőzően mozdítsa ki népét a tespedésre, elpuhulásra késztető szövetségből (kazár birodalom, kabar, magyarul: lázadó testvérek, bővérű Kaszpi-táj), s közben ajándékokkal halmozza el. A magyar fejedelem szőke debella lányát is felajánlja a besenyő főnöknek (aki a szőke debellákért van oda), azzal a kiegészítéssel, ha bajba kerülne itt e kiszámíthatatlan pusztán, a Kárpát medencében új, nyugodt hazára talál emberbaráti tanácsaiért viszonzásul. De mi okból? Hová e sietség?
Gyulátok sámánja, szépapám szépapjának nagyapjának besenyő szépapja, mondja az öreg besenyő, egy kölcsönadott sámán, aki megszereti a magyar mentalitást, a magyar nőket. Nem akar visszaköltözni a kabarokhoz.
Közben egy krími víkenden összefut Cirillel és csapatával, akinek odaajándékozza egyik nőjét, csak hogy Cirill is tudja, mi a jó. A pap ezen annyira meghatódik, hogy elárulja a kilencszázra előkészített megsemmisítő bolgár támadást. A gyula tudja, mekkora a veszély, ezért kér beharangozó rohamot a besenyőktől, hogy legyen miért szembefutni a Kárpát-medencével. Itt, ekkor fordul a kerék.
Kiissza a negyedik poharat is a vén, kopasz besenyő, megkérdi, nem volna-e a házigazdának egy lezárt idejű, lejárt érvényű nője, mert ha volna, hálából mást is elárulna a korai magyar történelemből. Mindig ezt kérdezi, mindig ez a történet vége. Soha nem kap nőt, pedig akad lejárt érvényű, lezárt idejű nő a tájban.³

Barikád az ágyban

A barikádszerű útakadály többélű fegyver, ami akár a hat élű tőr vagy a csillagjatagán (markolatában apró mérgezett penge), parányi figyelmetlenség esetén halásos sebet ejt a fegyver tulajdonosán (is). Pedig a hosszan elnyúló háborús viszonyok ritka pihentető alfa-állapota magában rejti a figyelmetlenséget, fegyelem lazulását. Ahol a fegyelem laza, bármi elképzelhető.
Barikádépítés előtt kísérletek: miképpen oldhatók meg ezek a furcsa, előre be nem kalkulált ellentétek. Pl. hogy a férfi megbízhatatlan. Ígér valamit, megfeledkezik róla, és még neki áll följebb. Jön, odamarkol, úgy viselkedik, mintha nem történt volna semmi. Beszélni se hajlandó róla. Hagydmánédesem, ne tőccsük veszekedésvel e szép nap utósó óráját. Összegyüttem Bizsu Lacival, katona haveromval, leültünk egy órára a Négycsöcsbe’. Pénz. A polcok kétezre a találkozás ára. Nem zavarja, pedig tudja, minden fillér kötelező szükség.
Borszag. Tartalékpárna az első barikád. Barikád a kezét löködni, hátat fordítani, hideg haraggal tűrni, hogy jön. Amíg lehet. Ilyenkor rátesz. Karcos, durva, erőszakos. Könnyen átvágja magát a torlaszon a gerjedő szabadságharcos. Nem érdekli.
A második barikád oka: nem kedveli anyukát. Pedig mennyit kedveskedett neki annak idején. Virág, tejszínes bonbon. Mekkora képmutató. Kimondja, jó volna, ha kevesebbet ülne a tévé előtt. Nem akarja hetente négyszer kerülgetni. Ő hazajön, nem az anyósát látogatja, vegye tudomásul. Fürödne, enne, meztelenkedne, hozzám bújna, ez meg itt ül, sértetten a szemét forgatja, pofákat vág, mer’ érzi, útba’ van. Miért nem húz haza, ha érzi, útba’ van?
A harmadik: elakad vásárlás közben, nincs ebéd. Amit a férj melegít, odaégeti. Dührohama van, azonnal üt. Kettőt. Jobbról-balról. Nem fáj, de a mindenséges mindenségit. Le a szőnyegre, térden állva kérjen bocsánatot. Telnek a napok, már kérhetne, de nem kér. Könyörögjön neked Botos Pali, a régi fiú, mondja dühösen a férfi. Azután újra elakad két napra valahol, ahol soha nem kell barikáddal veszkődnie.⁴

Dugd meg, ne dugd meg?

A népjog szabad államok föderalizmusán alapul. És. Azután?
Azután a személyes jog szabad személyiségek föderalizmusán. A szabad személyiségek pontosan tudják, mit akarnak egymással, egymástól, hogyan akarják, milyen technikákat alkalmaznak, és azt hányszor teszik. Tudják, merre hány méter, és azt is, a döntések kockázata soha nem elhanyagolható tényező. Ez garantált valami. Mármint a „mindennek van kockázata”, bármennyire is szabad személyiség bármelyik szabad személyiség.
Aki a biztosítékot (garanciát) nyújtja –, hogy a legnagyobb jóból is pofára lehet esni kijövetben –, nem kisebb valaki, mint maga a nagy mester, a Természet (natura daedala rerum). Mechanikus létéből elővillog a pökhendi célszerűség, hogy egyetértését az emberek akarata (felajzottsága) ellenére is virítsa (ne dugd meg, mondja a Természet, rábaszol!).
Először kényszert lát (érzékel, farok helyett az agy regnál, küzdenek egymással), amit ismeret ok vagy ok-sorozat idéz elő. Ekkor az akadály neve: Sors. Ha belátja a Sors célelvűségét (ne dugj meg szabad személyiséget), úgy értelmezi, mint a magasabb Ok rejtett bölcsességét, ami az emberi – nem objektív – jövőre irányul, teszi élhetővé, cselekedeteket predeterminálja.
Ha nem dugja meg, pedig minden adott a mozdulatsorozathoz, és nem káromkodik közben hangosan, mialatt az agy, a farok és a szabad személyiségű nő küzdenek egymással a föderális igazságért, azt mondja rá: Gondviselés. A Gondviselés általában megakadályozza ostobaságok elkövetését, a Gondviselés felmutatatta a kockázatok sokaságát.
Ám: a természet mechanizmusára (és messianizmusára) – amihez az ember, mint érzéki lény, szervesen tartozik – alapformák felgravírozva, ami számára eleve a lét (a Lét) alapul szolgált a korábbi évezredekben: "Ha nem dugsz, meghalsz! Ha dugsz, akkor is meghalsz! De ha sokat, a soknál is többet dugsz, sokáig élsz leszármazottaidban.” Így szól a primer genetikai parancs. Ez másként nem tehető felfoghatóvá, minthogy a világalkotó erő tudatosságát képzeli mögé, és elfogadja, mi mást tehetne. Az esemény előtti szilárd elhatározás maga az isteni gondviselés (nem születi belőle gyerek).
A természet azonban – ahogyan a célszerűség általános törvénye szerint rész-erényeit minden körülmények között megtartja – dönt. Az érzékszerveket működni hagyja. Mert a természet nagylelkű.
Mint példának okáért a látás szervét, a szemet. És látja, mert még a megyei focicsapat hideg öltözőjének kevés fényében is látnia kell, amit lát: szaros a bugyogója. Szombat esti buliba ember lánya nem megy szaros bugyiban, ha amúgy ilyen előfordulhat, de szombat este tisztát húz, ha van neki, mert szombat este bármi megtörténhet, mert a szombat a bármimegeshet napja.
De az Úr engedi működni a fület is, ami a hallás és az egyensúlyozás szerve. Az öltözőben kötelező hallania és felismernie a külső zajok forrását, hallja, hogy a kultúrházból kiindultak a népek, és ha megint lebukik az öltöző nem rendeltetésszerű használatával, cirkusz lesz, amilyet a világ nem látott.
A szaglás szerve folyamatosan regisztrálta a szájszagot, a hónalj és környéke nem a szombat esti lázban szerzett, legalább harmad-negyednap érvényű töménységét. Szaglás csak nedves nyálkahártya-felületen lehetséges. És az övé nedves. Módosult idegsejtjei szaglószőrei már korábban tiltakozást nyújtottak be. Ezek a sejtek egyenesen az agyvelőbe közvetítenek. Ami megúszhatatlan. Nem mondhatja, hess, nem kell helyszíni tudósítás, dugni akarok. Az agy, a farok, a nő, a szagok és a látvány kiegyeznek végül az akadály elhárításának egyetlen lehetséges módjában, ami szagok és bűzök dolgában némi távolságtartást tesz lehetővé.
Az esemény a hosszú szerencsétlenkedés és előkészületek miatt gyors lefolyású, az eredmény bugyborékol. Fellat, mondja a jó latin. A jó latinnak minden jóra akad jó szava.⁵

Apa dolgai

A fia tizennyolc. Hajt, sikerek is, mégsem az, mint szeretné. Nem akar munkás ügyeket, kéz a kézben heteken át, sóhajok és szerelmes levél. Legyenek a dolgok lendületesebbek, apa, néz a fiú, délelőtt megcsípem, délután felszólok, hogy menj, sakkozz két órát.
Ehhez elszántság köll, legfőképpen pedig soha ne lássa ellenség a bizonytalant, hogy hiányzik a kellő rutin és lendület, tűnődik a férfi. Jól tudja, a történelmi városba egy, maximum két napra beeső lányokra fáj a fiú foga. Az ő foga egy ideje nem fáj új, kétnapos nőkre, inkább hosszúra, türelmesre, belátóra.
Eszébe jut egy régen olvasott konkrét akcióprogram, nő írta, ráadásul költőnő, igen kedvesnek, pontosnak, használhatónak találta a férfi a maga idején.
Hol a francba keresd. A kortárs költészet halk gregoriánokkal búcsúzva levonult a pincébe, de ő nem. Nagy könyv, kilóg a polcról.
Újraolvassa, mielőtt a fiú kezébe adná.

meglesed egy presszóban
megvárod, míg kilép az utcára
hangsúlyos pillantást vetsz rá
nyomába eredsz
eltűnsz a sokadalomban
szembe jössz vele (de nem nézel rá)
eltűnsz a sokadalomban
az utcasarkon keresztezed az útját
eltűnsz a sokadalomban
feltűnsz a túloldalon a szemafornál
rábámulsz a zebrán
eltűnsz a sokadalomban
ellenőrzöd, kutat-e már a tömegben a tekintetével
két utcasarokkal megelőzöd
ismét keresztezed az útját
észrevétlen követed
feltűnően elhaladsz mellette
eltűnsz a sokadalomban
amikor tanácstalanul megáll egy téren, elrejtőzöl előle
pár percet vársz rejtekhelyeden, és szemmel tartod
amikor lemondóan tovább indulna, mellette termesz, családiasan megkérdezed, hogy van

Jól van, ügyes darab ez, lerakja a fiú elé.
Átfutja. Mi van, apa? Mi ez? Mit gondolsz te rólam? Mit képzelsz magadról, csak nem tőled kérek tanácsot? Segítséget? Te sem vártál tanácsot apádtól. Azt nem is mondom, itt mindenki nagyon jól emlékszik a dolgaidra, apa.⁶

Az aktív

Az aktívnak soha nincs senkije és semmije. Aktív soha nem becsüli a már megszerzett dolgot, tárgyat, nőt, vagyont. Az aktívnak többnyire az kell, de nagyon, ami nincs, ami másé.
Az aktív nem alszik. Az aktív, amíg más szundikál, építget, szerelmeskedik, következő akcióját tervezi.
Az aktív elsőként lép a Munkásőrségbe ötvenhat decemberében, netán elsőként akasztják fel ötvenhétben, de feltétlenül ott mozog, ahol legerősebbek a szagok, a fények, ahol keménynek, leleményesnek kell lennie.
Az aktív mindig vezet. Ha nem érdekes vezetni, tovább lép, netán új, romos helyzetet teremt abban a régiben. Az aktív lételeme a rombolás, építés, továbblépés. Az aktív léte a szerez, rág, nyel vagy kiköp, és új házat, asztalt, tálat keres.
Háborús helyzetben hőssé válik. Nemzeti hőssé. Háborús helyzetben ajánlatos elhúzódni közeléből. A körötte golyó kaszál, bomba arat, ő mindent túlél.
Fogolyként is üzemkész. Rabtársai rég elpusztultak éhségtől, veréstől, gáztól, tetvektől, ő kormányos. Kápó lehet. Akármi.
Békeidőben is ajánlatos eloldalogni a közeléből, mert természetén képtelen változtatni, mindenki asszonya kell neki, mindenki lánya és nője, mindenki tudása, tapasztalata, és ha parányi rést lát a vágyott birtok falán, bemászik, átveszi a hatalmat, felforgat mindent. Bolond üzleti vállalkozásokba hajtja elégedettebb, béketűrőbb ismerősét. Szépen gyarapszik más buktájából.
Aktív férfinak (nőnek) világa van. Barátja nincs. Csak a szerzés, a tett, a szöveg. Ledarálni mindent és mindenkit. Az aktív egyetlen jelzővel: mocsok. Mocsok, aki téged hülyének tart, te utálod, mégis együtt építetek, csapdába csal, berángat a szarba, s miközben ő kilibeg, mint a lepke, te ott fuldokolsz, nyakig ér. Csapkodsz, az aktívat szidod, kort szidod, amelyben örök léthelyzete van. A kor meg téged röhög, megszívtad megint, pedig ismered.⁷