A siker is árthat – Ernest Hemingway
1961. július másodikán Ernest Miller Hemingway besokall a nőktől, a sikertől, a gazdagságtól, szétdurrantja a fejét. Mellette két üres whiskys és egy alig megkezdett dzsinnes üveg hever. Élete utolsó éveiben ritkán józan. Vándorünnep című, emlékiratnak nevezhető könyvében elragadóan ír az alkoholról, a minden átfestő mámorról, a párizsi bisztrók pultjairól (nem mellesleg James Joyce-ról, az Ulysses írójáról, a részeges ír dögről, akit minden alkalommal, amikor együtt isznak, a hátán kell hazacipelnie).
Az olvasó Jack Londonnal kezdte a huszadik századi amerikaiakat az Én Könyvtáram sorozatban a hatvanas években. Hemingway egyenes ágon következett. A szakírók szerint Hemingway - és az „elveszett nemzedék” többi szereplője – Jack London kalpagja alól rajzottak elő. Legyen így. Amerika az első háború után, a megváltozott világban kezd olvasni. Nagyiparilag. A nő a háború alatt a gyárakban robotol, és rájön, a munka nem olyan rossz, illetőleg nem olyan borzasztó szabadulni a szaros pelenka és a gőzölgő fazék fogságából, nem óhajt visszamasírozni a kizárólagos háziasszonyszerepbe. Így aztán elveszi a munkahelyet az életben maradt leszerelő férfiak elől. A férfi, szegény, nem tehet mást, minthogy szeszcsempész, vagy issza a csempészett szeszt, vagy olvasgat az árnyékban. Ez is az örök tételt bizonyítja, amely szerint egyedül a nő képesek változtatni az elfuserált világ berendezkedésén.
És olvasnivaló van. A háborúból hazatérő fiatal generáció ontja az írókat. Tekintettel az amerikai kiadók tömegtermelésére, a sikeres írók elképesztően sokat keresnek. Szemben a magyar íróval, aki, ha nem kokettál politikai notabilitásokkal, szerencsésebbje éppen összekoldulja a megélhetéshez szükséges összeg felét. Hemingway az egyik legsikeresebb, legolvasottabb, leggazdagabb és legnagyobb hatású író. Nem csak világutazó, nem csak birtokokat vásárol, de tengerjáró jachtot is vesz, és mindent, amire kedve támad. Előfordul, hogy kisebb forradalmi hadsereget állít ki írással keresett dollárjaiból.
De hát hogyan? Miért ennyire jó a fickó? Egyik titka: kaland kaland hátán. Az egyik kalandnak még vége sincs, a szöveg már belecsúszik a másikba. Ráadásul társadalomábrázolása hiteles, ismerős (köznapi, közismert, mindenki szomszédai) emberek mozognak, rohannak, tekernek egymás után, akik amellett, hogy ismerősek, meghökkentik az olvasót. Fordulatok, izgalmak, cselekményesség.
Élete háromszor izgalmasabb irodalmi műveinél, háromszázszor több nőt dug meg, mint amit megír. (Lehet, mégsem annyira jó író? Csak a kurzusvitézek közt ennyire kiemelkedő?) Negyven fölött versenyszerűen hordja ágyába a híres színésznőket. Nősülései előtt közli a menyasszonnyal, hűséget ne várjon. Megegyeznek. Jó házasságokban él, amikor jóban, de gyorsan beleun. Az asszony rendszerint azt is tudja, mikor kivel-kikkel osztozik a mester libidóján. A szeretők rakéta sebességgel cserélődnek, a feleség – Martha Gellhorn – marad. Egyik-másik nőt meg is beszélik. Kár, hogy nem jött össze egy szerető-beszélgetőkönyv, a siker garantált.
Orvosgyerek. Ahhoz képest, amiféle orvosgyerekeket ismerünk, egyetlen céljuk, hogy beletenyereljenek a papa pacientúrájába, Hemingway viszonyulása apja hivatásához nem semmi, ahogy mondani szokás. Az apa divatos orvos, gazdag ember, szenvedélyes vadász, halász, madarász. Hemingway tőle örököl mindent. Tizenhét, amikor lelép otthonról, újságírónak áll. Szülei átkozzák, de a költségeit, amíg igényli, fedezik.
1926-ban huszonnyolc éves. Második novelláskötete akkora siker (1927), hogy soha többé nem kér pénzt hazulról. A könyv címe: Férfiak nők nélkül. Kalandvágya hajszolja: bárhová, ahol háború van, hajlandó elmenni pénzért haditudósítónak. Kínában a nagy polgárháború idején a köztársaságpártiak mellett baktat csatáról csatára. Találkozik Csou En-lajjal. Hemingway jelentésében előre megjósolja, hogy Kínában a kommunizmus győz, ami borítja a Távol-keleti katonai erőegyensúlyt. A jelentést később valami módon megkapja a Kreml, miatta a hidegháború idején az amerikai elmebaj, az alkoholista McCarthy szenátor és bandája tombolása idején az Hemingwayt is megrángatják.
Hemingway mindent megír, de nem rabszolga. Egy-egy háborús kirándulás miatt évekig nem gyárt szépirodalmat. Vadászkirándulás, szerelmes tengeri út úgy telik, hogy egy betűt nem ír le. Visszatérve a bázisra két nap, két éjszaka lenyomja az aktuális történetet.
A rum (és eegyebek) többnyire betárazva a csizamaszárba. Hemingway a kevés író egyike, aki a kezdetektől alkohollal stimulál. Hemingway politizál, de soha nem párttag. Nézi a szocializmust, Kubában láthatja, de nem szocialista. Író, aki nem hülye. Látja, mi zajlik a mélyben. 1940 óta Kubában él, a karibi kommunisták hatalomra kerülése után is marad. Összecimborál Fidellel, ez okoz némi olvasói lelki törést, de Fidel is messzi, Kuba is messzi, nem kiheverhetetlen, bár egyértelmű, ha Francóval cimborál, aligha olvashattuk volna ekkora mennyiségben, Nobel díj ide, Nobel díj oda.
A birtokán a fegyverszobában végzi be az írói pályát 63 évesen. Az előzményekről annyit tudunk, hogy orvosnál jár, megnézeti a máját, végigcsinálja az urológiát is, mert rendetlenkedik a farka, ami nem csoda. Hazatérve öreg feleségének annyit se mond, fapapucs, bemegy a fegyvertárba, agyonlövi magát.
Halála óta tovább olvassák. Hemingway olvasható író. Észak-Amerikában, Európában. Meglehet, a huszadik század egyik legnagyobb regényírója, és talán ő a legnagyobb novellista is. Ha kevesebb kubai fehér rumot iszik, kevesebb goromba spanyol bort, ha kevesebb a szeretője, ha jobban vigyáz magára, ha betartja orvosai óvó tanácsait, és persze, ha nem lövi magát szájba kedvenc vadászpuskájával, ma is élne. De az nem Hemingway volna.
Ernest Miller Hemingway (Oak Park, Illinois, USA, 1899. július 21. – Ketchum, Idaho, USA, 1961. július 2.) amerikai, irodalmi Nobel-díjas regényíró, novellista, újságíró. Az elveszett nemzedék (írói közé tartozott Hemingway-n kívül, Scott Fitzgerald, Ezra Pound, Sherwood Anderson, Waldo Pierce, Sylvia Beach, T. S. Eliot és Gertrude Stein.) jeles tagja.
Művei:
(1925) Tavaszi zuhatag (The Torrents of Spring)
(1926) Fiesta, a nap is felkel (korábban Különös társaság) (The Sun Also Rises)
(1929) Búcsú a fegyverektől (A Farewell to Arms)
(1937) Gazdagok és szegények (To Have and Have Not)
(1940) Akiért a harang szól (For Whom the Bell Tolls)
(1950) A folyón át a fák közé (Across the River and Into the Trees)
(1952) Az öreg halász és a tenger (The Old Man and the Sea)
(1962) … (Adventures of a Young Man)
(1970) Szigetek az áramlatban (Islands in the Stream)
(1986) Édenkert (The Garden of Eden)
(1923) Három elbeszélés és tíz költemény (Three Stories and Ten Poems)
(1925) A mi időnkben (In Our Time)
(1927) Férfiak nők nélkül (Men Without Women)
(1932) A Kilimandzsáró hava (The Snows of Kilimanjaro)
(1933) A győztes nem nyer semmit (Winners Take Nothing)
(1938) Az ötödik hadoszlop és az első 49 novella (The Fifth Column and the First Forty-Nine Stories)
(1932) Halál délután (Death in the Afternoon)
(1935) Afrikai vadásznapló (Green Hills of Africa)
(1960) Veszélyes nyár (The Dangerous Summer)
