„Mindent megírtak már” – Évértékelő körkérdések 2011/7
Az Irodalmi Jelen a 2011-es év irodalmi eseményeiről, könyveiről és a közeledő világvégéről kérdezett írókat, költőket, szerkesztőket. Ezúttal Karádi Márton, Orcsik Roland és Zalán Tibor válaszait olvashatják.
„Mindent megírtak már”
– Évértékelő körkérdések 2011/7
Mely könyvek voltak a 2011-es év legpozitívabb élményei és legnagyobb csalódásai?
Karádi Márton, költő: 2011-ben a Szép versek megszerzésének örültem a legjobban Borbély Szilárd Próteusz a pszichiátrián című verse miatt. A kevésbé kiemelkedő könyvek számomra rendszerint azért jelentenek csalódást, mert nem emlékezetesek, ezért fel sem tudom utólag idézni őket.
Orcsik Roland, kritikus, költő, szerkesztő: Idén sem tudtam minden könyvet elolvasni, pl. alig várom, hogy kezembe kerüljön Bodor Ádám új könyve, illetve Rakovszky Zsuzsa VS-e, György Péter Apám helyettje, Kertész Imre naplója. S érdekel Kiss Ottó alföld-mitológiája A másik ország című könyvében. Meg alig várom, hogy beleolvassak Szöllősi Mátyás Kalligramnál megjelent verseskötetébe, s ugyanígy Antonine Artaud Rodezi leveleibe. Hamvas Béla nemrég megjelent leveles-kötetét azonban fenntartásokkal fogom olvasni, hiszen Dúl Antal – fittyet hányva Danyi Zoltán szerkesztői koncepciójára – eladható szentet retusált a szerzőből… Az elolvasottak közül nekem a 2011-es év legörömtelibbjei: Aaron Blumm: Biciklizéseim Török Zolival, nagyon vártam már ezt a könyvet, s szerintem Blumm úr tartogat még meglepetéseket számunkra. Csobánka Zsuzsa két könyvében vannak izgalmas anyagok, akárcsak Terék Anna második verseskötetében. Lanczkor Gábor: Hétsarkúkönyv című verseskötete le van téve az asztalra. Kemény István válogatáskötetét is nagy kedvvel böngészem, ahogyan Krusovszky Dénes új könyvének Marszüasz-ciklusát. Németh Zoltán: Boldogságtelep, vetélőgépben verses könyve tán a szerző legjobbja eddig, különösen a Meztelen állat című verse. Michel Houllebecq: A térkép és a táj regénye magával sodort, ahogyan Térey János Protokolljának költői ereje, a mű helyenkénti hézagjai ellenére is nagyszabású vállalkozás (ám ez kakukktojás, mivel 2010-ben jelent meg, viszont én csak nemrég olvastam el). Végel László: Időírás, időközben II. című naplókötetében vannak húsbavágó megállapítások. Tolnai Ottó A tengeri kagyló című „kisregélye” kellemes nyári olvasmányom volt, azóta másként látom a könyvben is taglalt Cézanne-festmény reprodukcióját. S külön örültem annak, hogy végre magyarul is megjelent a szlovén filozófus, Slavoj Žižek első kötete a Typotex kiadónál – ideje volt már… Az első kötetesek közül Barna Dávid: Egy magyar regény, Deres Kornélia: Szőrapa és Szabó Marcell: A szorítás alakja tűnik ígéretes kezdésnek. A legnagyobb csalódás viszont Böndör Pál regénye lett, a szerző költészete igen fontos számomra, s talán éppen emiatt vártam túl sokat, s kaptam keveset a regényétől.
Zalán Tibor, író, költő: Nagyon sokat dolgoztam a 2011-es évben, viszonylag kevés időm jutott olvasásra. Csak azt olvastam, amit muszáj volt olvasnom, azt se mindig. Magam kedvtelésére csak Thomas Mannt vettem elő az idén (meg egy kis Nietzschét), hozzá kötődik a legpozitívabb élményem, egyben a legnagyobb csalódásom is. A József és testvérei lenyűgözött újra meg újra, azt hiszem, a világirodalom egyik legérvényesebb történetmegírása. A Varázshegyet azonban sok helyen untam, különösen a sokszorosan ismétlődő filozofálgatásokat, társadalom-fejlődéselméleti fejtegetéseket benne. Hans Castorp élete mostani olvasatomban csak vázlatosan van feltéve, majdhogynem ürügyül, hogy Settembrini és Naptha örök (unalmas), egyhelyben topogó vitájának megágyazzon vele. Valami ilyesmi. A kapott, nekem dedikált könyveket rendre elolvastam, természetesen, szerettem őket, mi mást is tehettem volna velük.
Melyik volt az év legextrémebb irodalmi eseménye?
Karádi Márton, költő: A FISZ Irodalmi Peepshow-ja mások beszámolói alapján elég extrémnek tűnt, bár, sajnos, nem voltam akkor a városban, így nem vehettem részt rajta. Remélem, a következő évben is megtartják, mert nagyon szívesen megnézném. Újszerű kezdeményezésnek tűnt a „Költők a globális faluban” nevű esemény is, aminek keretein belül négy különböző városban zajló felolvasásokat kapcsoltak össze az interneten keresztül.
Orcsik Roland, kritikus, költő, szerkesztő: A Nemes Z. Márió agyából kipattant, majd a FISZ-csapat által kreatívan lebonyolított Irodalmi Peepshow.
Zalán Tibor, író, költő: Feltétlenül a Kőhárfa, az Endrődi Szabó Ernő-est, a Café Zsivágóban. Nekem szoros barátom volt Endrődi Szabó – Ernőt írnék legszívesebben, de én a leattilázást sem szeretem… –, egy ideig alkotó- és eszmetársam, aki valóban a magyar újavantgarde egyik legjelentősebb alakja, annak ellenére, hogy csak rövid életet mért ki számára a sors, vagy az isten. A lánya, Szabó Kisanna szervezte az estet a maga Tér Társulatának a közreműködésével. Megejtően sokan voltak, és a közönség valóban érdeklődő és az esttel végig együtt lélegző volt. Nagyon kellett, hogy a sok mai, zseniálisnak kikiáltott limlom között végre valami elementárisra, erősre, őszintére és érvényesre is ráláthasson az ember.
Folyóirat-publikációk közül mi vitte a pálmát?
Karádi Márton, költő: Ebben az évben nagy hatással volt rám Kántor Péter Levél anyámnak című verse, valamint Gerevich Andrástól a Hat vers a kudarcról. Mindkét írás az Élet és Irodalomban jelent meg. Ezenkívül Gergely Ágnes Kései búcsú Rába Györgytől című versét is nagyon fontosnak tartom, ezt a Holmiban olvashattam. k.kabai lóránt Bukowski-fordításait is muszáj említenem a Kalligram nyári számából, különösen a japán feleség című vers miatt.
Orcsik Roland, kritikus, költő, szerkesztő: Giorgio Agamben: A megdicsőült test c. tanulmánya Losoncz Márk fordításában az újvidéki Híd folyóiratban. Ugyanitt Maurits Ferenc új, inspiratív Arc-versciklusa. Nemes Z. Márió esszéje a Balkonban Varga Farkas a Liget-galériában kiállított fotóiról. Térey János válasza az ÉS-ben Radnóti Sándor és Bán Zoltán András provokációira.
Zalán Tibor, író, költő: Erre nem szívesen válaszolnék. Sok jót olvastam, és még több rosszat a tavalyi év folyóirat-termésében. Vannak kedvenc lapjaim, azokban szívesen elböngészek, és valamin mindig megakad bennük a szemem. De az élményt kiváltja a következő hónapban vagy egy másik lapban olvasott újabb írás. Leginkább Fodor Ákos írásait követem nyomon folyóirat-megjelenéseken túl is, személyesség és heti találkozások okán. Egyedül vele vagyok állandó kapcsolatban a költők közül, beleértve, sajnos, a költőbarátaimat, pályatársaimat is. Roppant izgalmas, amikor amolyan régimódiasan – hihetetlenül bensőséges helyzet –, Fodor Ákos esténként telefonba beolvassa nekem a legfrissebb, többnyire aznapos írásait. Nagyon eredeti, de több, nagyon nagy költő ő, megtisztelő a barátsága és a figyelme, megalázó az a figyelmetlenség, amellyel a mai, dilettantizmustól és törtetéstől lüktető irodalom és művészeti élet reflektál a munkásságára. Amellett, hogy ez, a dolgok jellegéből adódóan, érthető kellene legyen, felháborító is egyben.
Melyik Irodalmi Jelenben közölt írás tetszett a legjobban?
Karádi Márton, költő: Nagyon kedvelem azokat az esszéket vagy kritikákat, amik kapcsán vitatkozni lehet, mert kétségbe vonják a legáltalánosabban elterjedt álláspontokat. Még akkor is lényegesek ezek, ha kevésbé lehet egyetérteni velük, mert lehetőséget adnak arra, hogy az ellenvélemények újabb érvek felsorakoztatása segítségével még megalapozottabbak legyenek. Ha jól emlékszem, leginkább Kántás Balázs nevéhez fűződnek ilyen írások. Az Irodalmi Jelen esetében hasznos, hogy van fórum is az egyes szövegek alatt, mert így az első, spontán reakciók is nyomon követhetők.
Orcsik Roland, kritikus, költő, szerkesztő: Boldog Zoltánnak a szegedi Grand Café bezárása kapcsán írott publicisztikája. Valamint az a komment, amit valaki József Attila nevében írt Szőcs Gézának válaszul, s amit a szerkesztőség utólag kicenzúrázott.
Zalán Tibor, író, költő: Na, hát erre sem válaszolok. A kétségtelenül sokszínű, olykor azonban áttekinthetetlen Irodalmi Jelen Online-on a Verstörténést figyelem leginkább. Mányoki szerkesztő gonddal megkomponált oldalai – versek, festmény és/vagy grafika – önmagukban is esztétikailag figyelmet érdemlő műalkotások. Meg kell jegyezzem, ebben a rovatban nem olvastam még rossz verset. Jobbat, nagyon jót igen, de szint alattit egyet sem. Öröm és megbecsülés itt megjelenni. Ennyi.
Ki az a fiatal alkotó, akire ebben az évben figyeltél fel?
Karádi Márton, költő: Kapelner Zsolt ebben az évben csatlakozott az Új Hormon csoporthoz, aminek én is tagja vagyok, így a blogunkban olvastam először írását. Szerintem rá érdemes figyelni. Nagypál István, Baranyi Gergő és Zerza Béla Zoltán is minden évben meglep valamivel, bár őket már régebb óta ismerem.
Orcsik Roland, kritikus, költő, szerkesztő: Jahoda Sándor, Káldy Sára, Pál Sándor, Puskás Dániel, Kerber Balázs, Korpa Tamás. Nem tudom, hogyan alakul a későbbiekben a pályájuk, én mindenesetre szurkolok nekik.
Zalán Tibor, író, költő: Sok fiatal alkotóra felfigyelhettem – volna. Szokásom és elveim ellenére kettőt kiemelek mégis közülük, bár már egyikük sem túl fiatal, sőt, egyikük már nem is pályakezdő; és nem is felfigyeltem, hanem folyamatosan figyelek rájuk; mindkettőhöz fűz valami személyes, és ettől a személyestől részben nem tudok elvonatkoztatni, részben megmagyarázza, miért emelem ki őket a többiek sorából. Az egyik Acsai Roland, aki pasztellekkel dolgozik, amikor szöveget ír, látványban mégis erősek és ott hatnak a versei, ahol köll. Földim, tehát abonyi, elődünk, Abonyi Lajos szél- és időcibálta, tépett babérjaira egy ideje így már ketten is törünk, szerencsére, a legnagyobb barátságban és szeretetben, rivalizálás nélkül. Remek költő! A másik Kriza Bora, ez a talányos nőköltő, aki hihetetlenül érzékeny, és olykor elementáris szövegekkel robbant be az Irodalmi Jelen oldalaira. M. szerkesztőt dicséri, hogy észrevette őt és a költészetét. Néha sok, amit ír, de soha nem kevés. A többől levenni mindig lehet, a keveset fölturbózni nehéz… Az arányokat ki fogja alakítani, ha lenyugszik benne a költőlét magnézium-izzása, és akkor az egyik legizgalmasabb versvilággal lehet jelen ebben a már csöppet sem izgalmas, monoton és divatorientált magyar költészetben.
Melyik médiumhoz köthető 2011 leglátványosabb külső és belső megújulása?
Karádi Márton, költő: Úgy tűnik a Litera.hu és az Új Forrás alakult a legtöbbet, mindkettő sokkal szebb és átláthatóbb lett.
Orcsik Roland, kritikus, költő, szerkesztő: A Prae-folyóirat eléggé látványosan átalakult. Nekem egyébként az előző változat jobban tetszett. Noha bejön a populáris, magazinszerű irány gondolata, amely az irodalom népszerűsítését segítheti. Viszont ezek a lehetőségek még nincsenek kiaknázva. Majd látjuk, mivé alakul a történet.
Zalán Tibor, író, költő: Ha irodalomra gondolsz, természetesen az online-folyóiratok megerősödéséhez. Mi máshoz?
Hogyan készülsz irodalmilag a 2012-es világvégére?
Karádi Márton, költő: Ha valóban eljönne a világvége, nem hiszem, hogy foglalkoznék saját szövegekkel. Azt hiszem, mindent megírtak már, amire az embernek ilyen pillanatokban szüksége lehet. Leginkább a Bibliát olvasnám, Dosztojevszkijt, Tolsztojt, valamint Pilinszky és Kányádi verseit.
Orcsik Roland, kritikus, költő, szerkesztő: Vannak fontosabb dolgok is az ún. világvégénél.
Zalán Tibor, író, költő: Leszarom. Ahogy, ha lesz, ő is le fog szarni engem, minket… És mindegy is lesz ez akkor már.
Kapcsolódó anyagok:
