Egy magyar blöff – Jegyzet az Egy magyar regényhez
A kortárs magyar prózapoétika paródiája? Az irodalmároknak dobott gumicsont? Irodalomtörténeti lektűr? Egyáltalán ki az a Barna Dávid?
Barna Dávid Egy magyar regény című műve a kortárs magyar próza egyik legszimpatikusabb blöffjének nevezhető. A szerző már a kötet elején elzárkózik attól, hogy a Móricz életének egy részét bemutató regényt bárki irodalomtörténetileg hiteles munkaként olvassa. Amint Horváth Annamária írása bemutatja, maga ez a mentegetőzés elindít egy játékot az olvasóval, hiszen a regény nagy része létező forrásokra épül. Az író a hézagokat kipótolja, feltételezhetően saját életének mozzanatait is beleírja a Móricz-naplórészleteket imitáló epizódok közé, amelyek meglepő módon egyes szám harmadik személyben beszélnek a szöveget író személyről. Akár Julius Caesar, vagy egy olyan ember, aki úgy érzi, nincs teljes összhangban saját személyiségével.
A naplóírás imitációjának leglátványosabb hibáját akkor követi el, amikor a naplórészletek Móricz halála után is tovább folytatódnak. Ezzel szándékoltan leleplezi önmagát, erősítve azt, hogy mind a naplórészletek, mind a bennük leírt esemény fikció. Holott jól láthattuk: a nevek megváltoztatása ellenére forrásai igenis valósak.
A forrásokkal és a narrációval folytatott játék mellett az Egy magyar regény számtalan vendégszöveget emel be, ezzel is fokozva a feltárása okozta intellektuális bizsergést. Megidézi Roland Barthes gondolatait is, hogy jártasságát bizonyítsa az irodalomelméletben. Divatosan aláveti szövegét annak az elméletnek, hogy a Szerző halott, tulajdonképpen szövege szempontjából lényegtelen a létezése.
A lektűrökéhez hasonló szintre csupaszítja le a nyelvet, amely könnyedén olvastatja a pikáns történetet: Móricz és a cselédlány kapcsolatáról szóló, annak testi oldalát bemutató szexjeleneteket. Nem is beszélve arról, amikor Móricz Zsigmond lánya apja halála után a hátrahagyott leveleket olvasva maszturbál a leányfalui házban. Tehát Barna Dávid regénye kísérletinek nevezhető abban az értelemben, hogy megpróbál divatba hozni egy régen népszerű műfajt, az irodalomtörténeti lektűrét.
A népszerűsítés érdekében olyan, fent bemutatott elméleti problémákat helyez el a könyvben, amelyen nyugodtan elmolyolhatnak a filológusok, az irodalomtörténészek, tehát az irodalmi szakma művelői. A szöveg szinte rejtvénnyé válik. Ha pedig így olvassuk, a legfontosabb kérdés: mi a megfejtés?
Ha a címre koncentrálunk, akkor az Egy magyar regény megengedi azt az olvasatot, hogy egy átlagos magyar regény archetípusaként értelmezzük Barna Dávid debütkötetét. Tehát az „így írtok Ti” gesztusával egyfajta tükröt tart a könyv a jelen prózapoétikájának. Mit is látunk ebben a tükörben? Leginkább azt, hogy milyen könnyű egy magyar regényt megírni. Az alapanyag adott, csak össze kell ollózni a különböző forrásokból, majd összegyúrni egy élvezhető nyelven, látványos szexjelenetekkel. A kortárs szerzők azt fedezhetik fel a tükörben, hogy ők tulajdonképpen csak kompilátorok. Másolókként pedig a történeteket nem ők birtokolják, hanem csak kitaláltak hozzá egy nyelvet, amelyet feldúsítanak a szélesebb olvasóközönségnek és a szűkebb, profi értelmezőknek szánt elemekkel.
Érdekes, hogy az eddigi írások egyike sem érintette a talán legkézenfekvőbb párhuzamot: a szüzsé összecsengését Nabokov Lolita című regényével. Kati (a Móricz-életrajzbeli Csibe, Littkey Erzsébet) ugyanis éppen úgy csábít, mint Lolita, azaz kacérságával maga kínálkozik fel az öregúrnak. Ennek magyar változatát alkotja meg Barna Dávid, aki az Egy magyar regény címmel arra is utalhat, hogy a világirodalmi szüzsé magyar elemekkel (Móricz életének egy része) rögtön hazai termékként tünteti fel a művészi teljesítményt. Ez pedig azt sugallhatja, hogy szigorú értelemben véve nem létezik autentikus magyar regény – a sikert jelentő panelek adottak, azokat célszerű újrahasznosítani.
A lektűröktől kölcsön vett nyelv és a nagy vonalakban mind a magyar irodalomtörténetből, mind a világirodalomból ismert történet biztosítja azt, hogy a könyv befusson. Az utalásrendszer és a fent említett átemelési technikák, látványos hibák pedig azt, hogy a szakma figyelmét is felkeltse. A rejtvény megfejtése tehát magában a hatásban rejlik. De az enigmatikus részek minden esetben olyanok, amelyeken számtalan irányba elindulhatunk. Blöffnek pedig azért nevezhetők, mert az indulás után nem érkezünk el sehova. És ez az értelmezési zsákutca lehet a regénytükörbe pillantás egyik fontos tapasztalata. Kockáztassuk meg tehát: a kortárs prózapoétika paródiáját tarthatjuk a kezünkben. Amely a magyar regény tétnélküliségére irányíthatja a figyelmet.
A hatáshoz hozzátartozik az is, hogy Barna Dávid megalkot önmagának egy zsidó identitást. Ez már a regény mottójaként használt ivrit feliratban megfigyelhető, amely azonban egy nem létező kifejezés. Barna Dávid személyiségének első eleme tehát egy blöffre épül, de következetesen feltöltődik a regényben a zsidóság iránti szimpátia jegyeivel. Az elbeszélő ugyanis zsidóvá válik, elhagyja Magyarországot. Móricz Zsigmond és Barna Dávid története a szövegszerű összefonódáson kívül nehezen kapcsolható össze. Esetleg Móricz és Kati titkolt gyermekének leszármazottjai mindketten. Vagy talán ez is csak afféle hézag, amelynek kipótolhatósága vagy éppen kipótolhatatlansága működésbe hozza a szöveget.
A bravúrosan felépített, irodalmároknak felkínált intellektuális útvesztők minden bizonnyal nem kapcsolhatók egy kezdő íróhoz. A kimódolt hatásmechanizmus olyan szerzőtől származhat, aki látja, milyen módon hívhatja fel a figyelmet magára és a kortárs magyar prózában jellemző trendre. Barna Dávidról a következőket tudhatjuk: „1982-ben született Budapesten. A gimnáziumot szülővárosában végezte, érettségi után Izraelbe költözött. A Tel Aviv-i Egyetemen szerzett diplomát, jelenleg Jeruzsálemben él. Az Egy magyar regény az első könyve”. Ha a könyv azon szakaszaira gondolunk, amelyek Lanczkor Gábor A mindennapit ma című művének részleteivel csengenek össze, akkor akár a rákérdezésre is vállalkozhatnánk (ahogy a Népszabadságban megjelent írás is utal erre a lehetőségre). Fontosabb kérdés azonban: miért nem vállalta saját névvel a minden bizonnyal gyakorlott író az újabb prózakötetet?
Az egyik magyarázat lehet, hogy a regényben a Barna Dávid és Móricz Zsigmond személye közötti összefüggés kutatásából adódó játék valószínűleg kiaknázhatatlan lett volna. A másik, hogy ha valóban tükörként, a kortárs magyar regényirodalomra vonatkoztatva olvassuk az Egy magyar regényt, akkor ennek a parodisztikus, irodalomelméleti szempontból a szakmabelieknek gumicsontot dobó blöffnek komoly sértődés lehet a következménye. Ennek a lehetséges sérelemnek és az említett görbe tükörnek a lehetősége azonban benne rejlik Barna Dávid új könyvének címében, amely így hangzik: Funkcionális analfabéták. Ez talán éppen az Egy magyar regény olvasóinak szól, azoknak, aki túl komolyan veszik ezt a rendkívüli kifinomultsággal megalkotott provokációt. De lehet, hogy éppen azokat tünteti fel funkcionális analfabétaként, akik nem hajlandók belemenni a játékba. Bár a borítóra került motívum is erőteljesen azt sugallja, hogy az olvasót felszarvazzák.
