Ugrás a tartalomra

Ahol az ártatlanság megszakad

 

Április 12-én mutatták be Závada Péter első, Ahol megszakad című verseskötetét a Toldi moziban.

Kapcsolódó anyag: Závada Péter versei

 

 

  

 

Ahol az ártatlanság megszakad

 

Az est házigazdája a könyv szerkesztője, Simon Márton költő volt. A kötet és a szerzőről szóló kötetlen beszélgetés után Závada, Simon és Süveg Márk felolvasott a versekből, miközben az Amoeba Trio (Boros Levente, Sabák Péter, Sági Viktor) zenélt.

Ha te vagy Závada Péter, és épp az első verseskötetedet mutatják be a Toldi moziban, számolnod kell vele, hogy a közönség, a zene- vagy épp a versrajongók, a barátok vagy azok, akik részben a belépőjegyük árából az imént vásárolták meg a köteted,  lépten-nyomon megállítanak az előtérben, néhány szóért, hogy gratuláljanak, vagy hogy dedikáld az Ahol megszakadot. A pohárcsörgős mocorgás, a nyüzsgő fészkelődés közben talán fel sem tűnt senkinek, hogy húszperces csúszással engedték be a közönséget, amely megtöltötte a mozi nagytermét. Simon Márton, az est házigazdája elmondta: „Ez a második bemutatója a kötetnek, bár a vájtfülűek nyilván tudják, hogy ilyen nincs, és szerintem aligha volt már rá példa a magyar irodalomtörténetben, hogy kétszer kell bemutatni egy könyvet a telt ház miatt”.

Ezután a bevezetőben elárulta, hogy amikor legelőször írt Závada Péter költészetéről, az a kritika még arról szólt, miért nem tetszenek neki az ifjú költő versei: „Egyetlen értelmes mondat volt abban a kritikában, az, hogy »szerintem valami hiányzik« – mondta. – Ez a kötet pedig úgy született, hogy a kiadó megkért, gyűjtsek össze néhány nevet, azokét a fiatal szerzőkét, akiknek még nincs önálló kötete, pedig szerintem megérdemelnék, és a listámon Péter is szerepelt, és nagyon vártam a vele való találkozást, hogy beszélgessünk, vitatkozzunk a verseiről, már csak az említett okok miatt is. A kötet elkészült, és nemcsak azt lehet elmondani róla, hogy Péter saját, egyedi hangja mellett több más hangot is magában foglal, hanem azt is, hogy Závada Péter költészetéből most már semmi sem hiányzik.

Závadát sokan az Akkezdet Phiai rap- és slampoetry-duó tagjaként ismerik (a formációval készült IJ-interjút lásd itt), a beszélgetés közben pedig többször szóba is került költészet és dalszövegírás, vers és rapszöveg kapcsolata – Simon azt kérdezte az est főszereplőjétől, hogy mikor írt bármilyen szöveget először, és az milyen jellegű írás volt.

Tizennégy-tizenötéves voltam, de nem tudom pontosan, minek lehetne nevezni azokat a szövegeket, ahogy a mai napig nem látom a határvonalat dalszöveg és vers között. De szerintem ez nem is fontos – közös bennük az írás, ez a szép kényszer, amely megszüli a sorokat. Az ember agya azért tömbösít, hogy könnyebben befogadja az információkat, ezért szeretnek az emberek skatulyába tenni másokat. Én a vers és a dalszöveg között mindig csak nyelvi különbséget láttam, és ez az egész nekem kvázi formagyakorlatként indult, kipróbálni, hogy lehet-e olyan dalszöveget írni, amely zene nélkül is megállja a helyét” – mondta Závada, aki elárulta, hogy az első kísérletezéseknél Süveg Márkkal (a duó másik tagjával) próbálták átmenteni az amerikai rapszövegekre jellemző játékosságot a magyar sorokba, és hogy az írás komolyan vétele már jóval előbb megszületett benne, mint a versszándék. „Kezdetben csak a játék öröméért csináltuk, és amikor fiatalok is elkezdtek hallgatni bennünket, akkor fogalmaztuk meg, hogy felelősséget kell vállalnunk, nem lehet »csak úgy« beledobálni a levegőbe a szövegeket.”

Závada elmondta, hogy komolyabban a gimnáziumban kezdett foglalkozni a költészettel, amikor megismerkedett Parti Nagy Lajos, később pedig többek között Darvasi László verseivel, de „jóformán mindenkivel, aki valaha megfordult a Holmi környékén”. Első verscélú írására azonban még sokat, huszonegy-két éves koráig várni kellett, huszonhárom évesen pedig már elküldte néhány szövegét Parti Nagynak és Darvasinak – előbbitől az a reakció érkezett, hogy bár nyilván kiforratlan sorok, „van bennük kurázsi. Ezután három vagy négy éve küldtem el az írásaimat először, a Jelenkornak, a Holminak, és azóta jelennek meg verseim is.”

És újabb három-négy évet kellett várni ahhoz, hogy a már költőként is hírnevet szerző dalszövegíró első verseskötete napvilágot lásson. Simon végül a címről kérdezte Závadát, aki elárulta, hogy nagyon komoly változásokon ment át az elmúlt időszakban. „Kicsit komolyabban kellett vennem magam is és a környezetemet is. Rájöttem, hogy felelősséget kell vállalnom mindenért, minden tettért és mondatért – ilyen értelemben most ért véget az ártatlanságom. Eddig – egy jó kis képzavarral élve – elbújtam a saját nyelvem mögé, és most végre kicsit alanyibb, őszintébb, bátrabb lett, amit csinálok.” Ennek az átalakulásnak kiváló dokumentuma a kötet, hiszen a versek közel fele már az elmúlt fél év termése – éppen ott született, ahol az ártatlanság megszakad.

 

Bujáki Márton

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.