A repülőszőnyegtől a szarvassá vált szultánkisasszonyig

HELYSZÍNI

Volt egri diákként a törökökről leginkább az Egri csillagok jut eszembe, a napokban viszont betekintést nyerhettem a török népmesék fantasztikus gazdagságába is. A Magyar Írószövetség klubjában mutatták be A szarvas-szultánkisasszony című török népmesegyűjteményt, mely a Magyar Napló gondozásában jelent meg.

A repülőszőnyegtől

a szarvassá vált

szultánkisasszonyig

A könyvbemutató nyitányaként Őexc. Hasan Kemal Gür, a Török Köztársaság budapesti nagykövete, és Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke mondott köszöntőt, örömmel és tisztelettel üdvözölve a jelenlévőket: elsősorban Muhsine Helimoğlu Yavuz professzor asszonyt, az eredeti kötet szerkesztőjét, Tasnádi Edit műfordítót, aki a mesegyűjteményt magyar nyelvre fordította, Oláh Katalin képzőművészt, a könyv illusztrátorát, Árkossy Ilona színművészt és Oláh Jánost, az est házigazdáját, a Magyar Napló Kiadó vezetőjét.

Ezután, hogy minél hamarabb elmerülhessünk a török mesevilág színes kavalkádjában, Árkossy Ilona színművész felolvasta a kötet címadó meséjét, A szarvas-szultánkisasszonyt. A magyar népmese világában jártas hallgatók észrevehették, hogy a török népmese egyes elemei éppúgy megtalálhatóak nálunk is: a szigorú uralkodó-apa által kimondott átok, a szarvassá változott királylány, a hűséges szolgáló… Muhsine Helimoğlu Yavuz professzor asszony a felolvasás után kifejtette, nem véletlen, hogy akár a magyar, akár a Grimm- vagy Andersen-mesékből jól ismert motívumok jelennek meg a török mesevilágban is.

A népmesék sehol sem a véletlen művei, hanem tudatosan létrehozott történetek, melyeknek egyik legfontosabb feladatuk, hogy az embereket segítsék az életben. Az előítéletek lebontása is nagy szerepet kap minden nép mesevilágában, s egyes hiedelmekkel ellentétben nem arra szolgálnak, hogy „elaltassák” a gyerekeket, hanem épp ellenkezőleg: az emberi tudat, lélek kinyitására hivatottak. A professzor asszony rámutatott, hogy ott, ahol nincs demokrácia – ami a régi időkben szinte általános volt –, az emberek közvetett utakat keresnek az igazság kimondásához.

Minden nép megjeleníti a világban lévő problémákat, s az archaikus ember ezt elsősorban dalban, mesében fejezte ki. Egyúttal lélektani terápia is a mese. Ahhoz viszont, hogy ne „politikai agitáció” vagy szociográfiai leírás legyen, illetve, hogy kiszakítsa a hallgatót a saját szűk környezetéből, minden mesére jellemző három tényező: a hely, az idő és a hős ismeretlensége. Ez a jelzés már a mesék első mondatában meg szokott jelenni, például „egyszer volt, hol nem volt”, „réges-régen egy távoli országban”, „szegénylegény”, „egy öreg király”.

Tasnádi Edit kérdésére, hogy miért hasonlítanak a mesék egymáshoz szerte a világon, a professzor asszony elmondta, hogy évtizedekig folytatott gyűjtőmunkát több országban, a világ különböző tájain. Bár nagy eltérések vannak a különböző népek és kultúrák között, a mindenkori „egyszerű ember” problémái mégis azonosak a világ minden pontján: születés, halál, házasság, tiltott szerelem, igazságtalanság, elnyomás, az élővilág közelsége stb. A kutatónak két kötete jelent meg egy nyolc évig tartó gyűjtés után, melyet dél-afrikai országokban végzett.

Azt is elmondta, hogy a gyűjtőmunka során, meglepő módon, nem a teljesen más kultúra, a törzsi közösségek szokásai vagy a fizikai megpróbáltatások jelentették a legfőbb nehézséget, hanem a bizalom megszerzése. Hosszú kutatói tapasztalatai szerint ez alapkérdés. A mesélők ugyanis nem könnyen nyílnak meg a kívülálló felé, idő kell, míg kiépül egy olyan légkör, amelyben a közösség mesélője feltárja az adott nép szellemi-lelki kincseit.

Muhsine Helimoğlu Yavuz elmondása szerint a dél-afrikai népek és a Balti-tenger mellett élő lengyelek között volt a legnehezebb dolga, a rendkívül zárt közösségek miatt. Kutatóként elsősorban a mesék üzenetére figyel, leírására ki is épített egy rendszert, melyet róla neveztek el, s máshol is alkalmaznak tudományos körökben.

A beszélgetést A teve, a róka és a sakál című állatmese felolvasása követte, melyet a közönség kérésére nemcsak magyarul, hanem a professzor asszony előadásában török nyelven is meghallgathattunk. A sokakat megnevettető fabula után Oláh Katalinhoz, a mesekönyv illusztrátorához fordult Tasnádi Edit. A képzőművész lelkesen számolt be arról, hogy munkálatai megkezdése előtt tanulmányozta a török kultúrát, hagyományokat, s a mesélő repülőszőnyegek megihlették: a könyvben szereplő rajzokat török szőnyegekből vett motívumokkal keretezte.

Az est végén Árkossy Ilona felolvasta még a kötetből a Hét bolond című mesét, majd Oláh János zárószavai után megtekinthettük az Oláh Katalin illusztrációit bemutató kiállítást, végül pedig a Török Nagykövetség jóvoltából eredeti török borokat kóstolhattunk meg.

Csepcsányi Éva