Zenei névjegye: Cage
HELYSZÍNI
Preparált zongora, prózai zenemű és matematika a zeneszerzésben: a FUGÁ-ban a száz évvel ezelőtt született különös tehetségre, John Cage-re emlékeztek – nem hagyományos módon.
Zenei névjegye: Cage
Az amerikai művész Magyarországon is járt, többen személyesen ismerhették, így Rácz Zoltán, az Amadinda ütőegyüttes vezetője 1986-ban a szombathelyi Bartók Szemináriumon találkozott vele.
Wilheim András zenetörténész, az est összeállítója, vezetője és egyik előadóművésze Cage gondolatainak és műveinek legautentikusabb hazai megszólaltatója. Több tanulmányában foglalkozott Cage-dzsel, az Új Zenei Stúdió tagjaként interpretálta műveit, kötetbe szerkesztette magyarul megjelent írásait. Az emlékezés pódiumon ritkán hallott hangszeres és énekes művekből és egy huszonöt perces szövegmondásra épülő kompozícióból állt, melyben zenei előadóművészek mellett neves irodalmárok vettek részt.
Wilheim András a zongoránál
Az életművet kronologikus sorrendben felidéző emlékműsor összekötő szövegeiből megtudhattuk, Cage sokáig nem gondolt arra, hogy zenei pályát választ, írással, festészettel foglalkozott, emellett sokat zongorázott. Így a FUGÁ-ban, amely különböző művészeti ágak együttes szerepeltetésének is fontos pódiuma, a hely szelleme is kedvezett Cage megszólaltatásának művein keresztül.
Az ifjú Cage különösen szerette a norvég zeneszerző, Edvard Grieg darabjait játszani, az első bemutatott mű ennek hatását tükrözte a kvintek sűrű használatával.
Cage különböző utakat keresett zenéjében, különösen foglalkoztatta, hogy kevés hangból mi mindent lehet kihozni. Kezdetben matematikai formulákat használt a zeneszerzéshez, de e művek nem arattak sikert, később alkotójuk is elvetette őket. Szinte szó szerint: állítólag egy bőröndben vesztette el a kottákat Mallorcán.
Az est előadói
Cage édesanyja egyébként minden, fiával kapcsolatos dokumentumot gyűjtött, tudhattuk meg az esten. Az asszony az emlékeket egy albumba ragasztotta, mely egy könyvtárba került, ezzel maradt fenn a ritka mű, a kettős portré, melyben Cage anyját és apját örökíti meg ugyanabban a skálafutamban. Emblematikus az a klarinétra írt szonátája is, melynek megírásával eldőlt, hogy Cage zeneszerző lesz, és Schönberg is tanítványául fogadta e mű alapján. Az 1933-as első bemutatón zongorán adták elő, mert a feladatra kiszemelt klarinétművész túl nehéznek találta.
Megismerhettük Cage találmányait is, így a preparált zongorát: az átalakított hangszerrel egy ütőegyüttest kíván megjeleníteni, amit egy ember kezel. E hangszert nem, egy másik különleges instrumentumra írt művét viszont hallhattunk megszólalni, a játékzongorára írt darabot. De zenei névjegyet is komponált magának: nevének betűi, akárcsak Bach esetében, zenei hangokat jelentenek.
A híres játékzongora
A zeneszerző sokirányú próbálkozásait, különleges irányváltásait Wilheim András egyfajta családfához hasonlította, melynek itt-ott kinő egy ága, majd lezárul. E kisebb „ágakból” is kaphattunk ízelítőket.
Borbély László és Klenyán Csaba
A műsor végére került a legnagyobb szabású Cage-mű, mely egy Hermann Hesse-vers (Stufen) szavalatával kezdődik. A szöveget többen mondják, meghatározott instrukciók szerint, hol egyszerre, hol felváltva. A beszéd hangjaiba lassan bekapcsolódnak a hangszeresek, míg a szöveg lassan átúszik zenébe. A FUGÁ-ban ez egészen különleges módon valósult meg: az előadóterem több pontján álló művészek, köztük Halasi Zoltán költő, műfordító és Márton László is szerepeltek az előadásban, melynek teltház tapsolt. De nemcsak az előadók között, hanem a közönség soraiban is sok művészt láthattunk a rendhagyó emlékesten.
Szöveg és fotók: Csanda Mária
Októberben a Művészetek Palotájában Cage-emlékkoncertet ad az Amadinda együttes és Kocsis Zoltán, novemberben pedig kiállítás nyílik „A hang szabadsága. John Cage a vasfüggöny mögött” címmel ugyanott, a Ludwig Múzeumban.
(The Cagean Circus: koncert és koncept Cage 100. születésnapján. Összeállította Wilheim András. FUGA Budapesti Építészeti Központ.
Közreműködtek: Borbély László – zongora, Darázs Renáta – szoprán, Farkas Katalin – hegedű, Fervágner Csaba – nagybőgő, Halasi Zoltán – felolvasás/recitáció, Klenyán Csaba – klarinét, Márton László – felolvasás/recitáció, Muntág Lőrinc – felolvasás/recitáció, Rajk Judit – alt, Somogyi Lili – hegedű, Tornyai Péter – brácsa, Várföldi Anna – hegedű, Wilheim András – zongora, Zétényi Tamás – gordonka.)
