„Vajdasági megszállók” és „tájidegen” Tiszatáj? (1. rész)
A Tiszatáj eltávolodott a helyi hagyományoktól, nincs tekintettel a szegedi szerzőkre, és a városhoz kötődő tematika sem jelenik meg a folyóiratban. Ezzel és ehhez hasonló megjegyzésekkel illette Péter László irodalom- és helytörténész, a Somogyi-könyvtár egykori igazgatója, Szeged város díszpolgára az irodalmi lapot a Délmagyarországban 2012. szeptember 13-án megjelent olvasói levelében. A változás fő okaként említette a „vajdasági megszállók”-at, Hász Róbert főszerkesztőt és Orcsik Roland szerkesztőt, akik 2011-ben vették át a folyóiratot. Péter László írásának befényképezett változatát teljes terjedelmében közöljük:
Péter László olvasói levelét másik két reagálás is követte a helyi napilapban. Az egyikben Szuromi Pál megvédte a jelenlegi szerkesztőséget, míg Kovács Miklós hozzászólása Péter László felvetéseit erősíti. Mindkét írást elérhetik cikkünk alatt csatolt fájlként.
Az új szerkesztőség 2011-ben nem tett közé olyan írásos programnyilatkozatot, amelyben szerepelnének a Tiszatáj legfontosabb célkitűzései, a helyi hagyományokhoz fűződő viszony körvonalazása. Feltételezhetően ezt Hász Róbert főszerkesztői pályázata tartalmazhatta, amely nem érhető el nyilvánosan. Az elmúlt év szeptemberében az egyik lapszámbemutatón a következők hangzottak el: „A Tiszatáj országos lappá vált, azonban az az elvárás is megfogalmazódik felé, hogy úgy legyen értékmegőrző, hogy helyi értékekre is koncentráljon. Olykor pedig nehéz megőrizni az egyensúlyt.” A kétféle, helyi és országos igény közötti egyensúlyozás szükségességéről pedig Hász Róbert így nyilatkozott: „Ha már eljutottunk az országos olvasottságig, nem léphetünk vissza”.
A Békéscsabához kötődő Bárka folyóiratnál viszont a fenntartó által elvárt gyakorlat a Békés megyei szerzők megjelentetése, és időnként százalékos kimutatás is készült a lapban megjelenő helyi írók, költők arányáról. Talán ez és az ehhez hasonló precedens, valamint a lokálpatriotizmus szelleme sarkallhatta Péter Lászlót arra, hogy elmarasztalja a szerkesztőséget. Érveit Kovács Miklós még azzal egészíti ki, hogy a Szeged pénzéből megjelenő folyóiratnak kötelessége lenne a helyi témákra és a szegedi olvasóközönségre is tekintettel lennie. A lap azonban a város és a megye támogatása mellett a Szerencsejáték Zrt. és az NKA támogatását is élvezi, tehát nem kizárólag Szeged és a megye a fenntartója.
A Tiszatáj korábbi címlapjai
A Péter László hiányolta helyi szerző azonban nehezen definiálható fogalom, hiszen sem a születés helye, sem a bejelentetett lakcím nem tesz senkit a hivatalos okmányokon túl szegedivé. Ha viszont végiglapozzuk a Tiszatáj 2012-es szeptemberi számát, akkor jócskán találhatunk Szegedhez kötődő szerzőket. Lázár Bence András a helyi egyetem orvostanhallgatója, Pál Sándor Attila a szegedi bölcsészkar magyar szakos hallgatója, Szajbély Mihály pedig a szegedi egyetem oktatója. Emellett Mikola Gyöngyi irodalmár a városban él néhány évtizede, bár születési helyét tekintve akár ő is találva érezhetné magát a „vajdasági megszálló” kifejezéstől. Pál Sándor Attila ráadásul a szegedi Lázár Bence András kötetéről írt recenziót, míg az említett szerzők a városban élő írók, költők gondolkodására is igen nagy hatással lévő vajdasági szerző, Tolnai Ottó alkotásait elemzik.
A szegedieknek valójában nem lehet panaszuk, ha helyi szerzőket és a városhoz kötődő tematikát szeretnének olvasni. A Tandi Lajos főszerkesztésével készülő Szeged című folyóirat ugyanis szinte kivétel nélkül eleget tesz a Péter László-féle kritériumoknak, bár internetről összeollózott, a szerzői jogokat súlyosan megsértő tartalma etikailag kérdőjelezi meg a lap hitelességét. Ez a helyzet a Szegedtől Szegedig antológiával is, amely a terjesztés hiányosságai miatt a város polgárainak is nehezen beszerezhető. Ha azonban fiatal, kortárs, a szegedi szellemiséget magán hordozó igényes kiadványt keresünk, akkor a Szeged effekt antológia első és második része mindenképpen eleget tesz „táji hivatásának”. De ilyen kezdeményezésnek tekinthető a SzegediLap is.
A Tiszatájat ért kritika számos, a város kulturális életét alapjaiban érintő kérdést is felvet. Létezik-e a városnak saját, a helyi szellemiséget megjelenítő irodalma? Hogyan hat a vajdasági kultúra Szeged város életére? Mi a feladata a Tiszatájnak? Két generáció vagy inkább két mentalitás összeütközésének lehetünk tanúi? A Szegedet jellemző évszázados nyitottság, amely befogadta a különböző nemzetiségeket a 18–19. században, a kolozsvári egyetemet 1921-ben és a balkáni háborúk elől ide menekülő vajdasági magyarokat, mára problémává vált?
Az elmúlt héten megkerestük Hász Róbertet és Orcsik Rolandot, akik nem kívántak reagálni a Tiszatájat ért támadásokra. A lap egykori szerkesztője, Ilia Mihály kérdéseinkre azzal válaszolt: nem szeretne beleszólni a vitába. Emellett körkérdéssel fordultunk a Szegedhez kötődő értelmiségiekhez, a Tiszatáj olvasóihoz és szerzőihez, hogy megkérdezzük véleményüket a lap körül kialakult vitáról. A továbbiakban a beérkezett válaszokat olvashatják.
A Tiszatáj-vitához kapcsolódó írások:
- Bakos András cikke a Librariuson
- Annus Gábornak, a Tiszatáj szerkesztőjének, a Tiszatáj Online felelős szerkesztőjének reakciója Péter László cikkére
- Hász Róbert válasza Péter László cikkére
Elek Tibortól, a Bárka főszerkesztőjétől az alábbi levelet kaptuk:
"Az Irodalmi Jelen honlapján a "Vajdasági megszállók" és "tájidegen" Tiszatáj? (1. rész) című írásban a szerző hamis állításokat fogalmaz meg a Bárkával összefüggésben: "A Békéscsabához kötődő Bárka folyóiratnál viszont a fenntartó által elvárt gyakorlat a Békés megyei szerzők megjelentetése, és időnként százalékos kimutatás is készült a lapban megjelenő helyi írók, költők arányáról." Ezúton tájékoztatom az érdeklődőket, hogy a Bárkában a Békés megyei szerzők, témák, események stb. szerepeltetése soha nem volt és ma sem a fenntartó által elvárt gyakorlat, hanem önként és dalolva vállalt gyakorlat. Ahogyan csaknem 12 évvel ezelőtt, a 2001/1-es számunkban, az Olvasóköszöntő zárszóban írtam: "Szeretném remélni, hogy a regionalitás és az egyetemesség a minőség- és értékelvű szemlélet- és gondolkodásmód keretei között nincs feloldhatatlan ellentétben egymással; a látszólag lokális érdekeltségű témáknak és a térségben élő, ide kötődő szerzőknek a "vidéki" folyóiratok többségénél hangsúlyosabb szerepeltetésével ezt is bizonyítani fogjuk." Mivel a fenntartó ilyen elvárást soha nem fogalmazott meg felénk, épp ezért nem készítettünk időnként sem és egyszeri alkalommal sem százalékos kimutatást számára. Aki ilyet állít, hamisat állít, vagy rosszul emlékszik. Aki újságíróként meg nem gondolt, vagy félreérthető facebook-os hozzászólások alapján komoly témában másokról hamisat állít, helytelenül cselekszik.
Elek Tibor
a Bárka főszerkesztője"
