Czakó Gábor – HÁROM ÚJ RÉMMESE

Nem tudom, ki gondolta, hogy éppen neki tettük oda, de nagyon kérem, hogy lehetőleg egy-két napon belül pótolja vissza a trágyát, mert így nem igazán tudunk haladni a kerti munkáinkkal.

3 MAGYAR RÉMMESE

CZAKÓ GÁBOR NOVELLÁI

LEVESNÓTA

A nagyérdemű társaság parázs- és fokhagymaillatban üldögélt az alkonyati kertben, a tűz körül. A kiérdemesült boronatárcsán lepények sültek folyamatosan, de nem olyan gyorsan, hogy majonézes, erősen fokhagymás padlizsánkrémmel megkenve ne fogytak volna el szempillantás alatt.
Misefán történt, még az én gyerekkoromban – kezdte meséjét Szépasszony. – Harmad-unoka nagynéném, özvegy Rezeda néni volt ott a harangozó. Főállásban szorgos parasztasszony, vagyis inkább kertész, aki az oltárra való virágok mellett hatalmas paradicsomokat, karhosszúságú, nem szálkásodó zöldbabokat, érés közben dinnyévé változó uborkákat, csudálatos gyógynövényeket és hasonlókat termelt a Mérges patakra lefutó kertjében. Idejét gondosan beosztotta: hétköznaponként reggel hatkor harangozott először, majd mosott, főzött, kertészkedett. Délben megindította a nagyharangot, utána ebédelt, majd az esti hatos misére beharangozott, és csendített Úrfölmutatásra. 
Egy alkalommal teljesen belefeledkezett a kapálásba. A Nap már lefelé ballagott, amikor nagyot kordult a gyomra. „Hú, de megéheztem! Ma elfelejtettem delet harangozni!

LÁTHATÁS

Szépasszony barátai visszatértek a nyaralásból. A világ különböző sarkaiból igen hasonló történeteket hoztak. Arról meséltek többen, hogy Hongkongban, Zürichben, Brüsszelben igen sok házaspárszerűséget láttak babakocsival. Ilyesvalakik évtizedek óta nem nyüzsögtek a híres sétányokon. Olyanok aztán végképp nem, akik csecsemők helyett kisebb-nagyobb kutyákat tologattak volna a jövőnk sorsát meghatározó világvárosokban.
Balázs Ottó úr csöndes tisztelettel végighallgatta a beszámolókat, aztán elővette telefonját, s előkattintgatott belőle egy – jobb híján – levélnek nevezett üzenetet a volt feleségétől. Kivárta a hozzászólások kifulladását, majd olvasni kezdett:
– Kedves Ottó, nagyon, de nagyon fáj a szívem, hogy nem láthatom, sőt, még csak meg sem simogathatom Klárikát a harmadik születésnapján. Nagyon kérlek, készíts róla egy pár friss képet, és tedd föl a Hálóra, hogy legalább ott örülhessek neki.
– Mintha maguknak nem született volna gyermekük – szólt bizonytalanul Szőlősgazda.
– Nem, sajnos, vagy hála Istennek – válaszolt még bizonytalanabbul Balázs úr. – Csak egy közös keresztgyermekre futotta.
– Ó, hát akkor ő volna Klárika! – lelkesedett Szőlősgazda,
– Nem – csóválta fejét Balázs úr. – Keresztlányunk neve Panni. Klárika a nálam maradt, egykor közös agarunk.

MARHATRÁGYA-LEVÉL

– Hajdanában, nagyapám vendéglőjében, az amerikai kocsmában azért gyűlt össze a falu, hogy az Amerikából érkezett leveleket meghallgassa – kezdte Pál úr, a filmrendező, miközben bekapcsolta palatábla alakú gépét, ami telefon volt, számítógép, és persze filmfelvevő is. – Egy borítékban többen is írtak, ugyanakkor a címzettek közül nem mindenki ismerte a betűket, viszont kíváncsi volt mások rokonainak üzenetére is.
Szépasszony föladta a teát, Pál úr pedig folytatta.
– Ilyenformán egy költséggel többeket is elértek. Ezt az ímélt százharmincketted magammal kaptam egy számomra ismeretlen pacáktól.
– Halljuk!
– Kedves Kertlakók!
Eléggé csalódott vagyok, mert hétfőn, amikor lelkesen mentünk volna, hogy a szombaton nagy szervezkedéssel (kölcsönkocsi, OBI stb.) megszerzett 40 liter marhatrágyánkat beforgassuk a földbe, a trágyának csak hűlt helyét találtuk. Nem tudom, ki gondolta, hogy azt éppen neki tettük oda, de nagyon kérem, hogy lehetőleg egy-két napon belül pótolja vissza a trágyát, mert így nem igazán tudunk haladni a kerti munkáinkkal. Ha megvan, írja rá nagy betűkkel, hogy D3 (elkerülendő, hogy másnak is hasonló ötlete támadjon) és dobjon már egy ímélt nekem.
üdv, Teherányi Sándor és Shannon Josh D3
    Kedves Teherányi és Josh!
Átérzem a 40 liter marhatrágya elvesztése miatti bánatotokat. Tekintettel azonban arra, hogy a Blaha Lujza téren lakom, és fogalmam sincs arról, hogyan kerültem fel  erre a levelezési listára, egyetlen módon tudok segíteni. 40 liter végül is nem olyan sok, s mivel felnőtt férfiember módjára táplálkozom, kijárok majd szarni az említett földre, és alig egy hónap alatt pótolhatjuk a veszteséget.
Várom a pontos címet! László.