Ajándék – KÁLMÁN DÓRA: Zeller és mákhab
Zeller Ede fejében lassan kezdett érni a terv, de annál erőteljesebben hatalmasodott el rajta – a fúzió gondolata. Olyan zseniálisnak tartotta az ötletét, mintha legalábbis feltalálta volna a zellerbombát.
KÁLMÁN DÓRA
ZELLER ÉS MÁKHAB
Zeller Ede nem szerette a karácsonyt. A kényszerpihenővel, amit a kötelező zárva tartás eredményezett, nem tudott mit kezdeni. Csak az kárpótolta némileg, hogy az ünnepek előtt érezhetően megnőtt a forgalma. A falu egyetlen zöldség-, vegyes-, és iparcikk-kereskedését tartotta kézben, azaz egy 8 m2-es helyiséget, a templommal szemben. Azt is mindenki tudta, hogy anyagi nehézségek esetén Zeller Edéhez kell folyamodni.
Zeller Ede soha senkinek nem vett karácsonyi ajándékot. Ugyan kinek is vett volna, a szülei rég meghaltak, barátai nem voltak. Ez az év azonban más. Amióta Ilma, az ismeretlen múltú, hosszú szoknyás nő megérkezett és kibérelte a hajdani kocsmát, épp Zeller Ede mellett, sok minden megváltozott errefelé. A lehetetlennek tűnő ötlet, hogy aprócska cukrászdát nyisson itt, ebben a világvégi faluban, jövedelmezőnek bizonyult. Eleinte csak Ilma városi ismerősei jöttek el egy-egy chilis-csokis mákhabért vagy szegfűszeges kalácsért, majd híre ment a környéken, végül már az asszonyok is be-beugrottak mise után „azért a mogyorós-narancsos csodáért”. Zeller Ede megkövülten leste cickányszemeivel, ahogy Ilma fél év alatt meghódította a falut. „Ilmuskám, van még abból a múltkoriból, abból a kakaós csillésből?” – kiabálta már messziről Kató.
Ede fejében lassan kezdett érni a terv, de annál erőteljesebben hatalmasodott el rajta – a fúzió gondolata. Olyan zseniálisnak tartotta az ötletét, mintha legalábbis feltalálta volna a zellerbombát. Feleségül veszi ezt a nőt, egybenyitja a két boltot, csináltat egy cégtáblát Zeller és társa cukrászda és szatócsbolt felirattal. Nem is, elég lesz csak a Zeller.
A karácsony épp’ jókor érkezett. Napok óta csak azon járt az esze, milyen ajándékkal lepje meg Ilmát. Pénzt költeni természetesen nem kívánt. Lehetne vitamintál – morfondírozott, és ide-oda pakolgatott néhány sárgarépát meg egy karalábét a kosárkákban. Nem az igazi. Egy elegáns ananász, azt lehetne, de idén az ananászból hiány volt, és az a pár darab, amit pult alól szerzett be a nagybanin, minden volt, csak elegáns nem. Már majdnem megtalálta a megoldást egy tömör kis fenyő képében – hiszen a környék fenyőárusító nagyhatalma is ő volt –, amikor meglátta, ahogy Ilma egy cserepes fenyőre aggat szalmadíszeket a cukrászda előtt. „Így az igazi, egy élő kis fa!” – integetett oda nevetve a nemezsapkája alól Zellernek.
Hirtelen fény gyúlt Zeller Ede agyában. „A bank!” Mint a környék egyetlen automatájának üzemeltetője, kiemelt partnernek számított, noha évente csupán három arra tévedt külföldi használta ki a pénzfelvétel lehetőségét. A bank pedig hálából minden karácsonykor ajándékot küldött neki – az utóbbi években gyönyörű díszdobozban –, delikát pálinkát, amit persze Zeller kimérve értékesített később. Idén majd leáztatja a palackról a bónuszcímkét, és a pakettot Ilmának ajándékozza, hódolata jeléül!
Ettől kezdve Zeller Ede minden áldott nap leste a postást. Maga előtt látta, ahogy csinos kis polcokon sorakoznak majd jövő karácsonykor az áruk: egy ananász, egy mandulás csók, egy fürt banán, egy bazsalikomos lepény. Még az se zavarta, hogy Ilma a szaloncukor-bizniszből egy pillanat alatt kiütötte: házilag főzött csokiba mártott marcipánjai esélyt sem adtak többé az olcsó bóvlinak.
Egy héttel karácsony előtt végre levél érkezett a banktól, díszes ünnepi borítékban. Zeller kissé furcsállotta, hogy nem a szokásos doboz, de úgy vélte, ez még csak valami előzetes. Mohón bontotta ki a levelet – melyből megtudta, hogy bankja ebben az évben a gazdasági helyzet teremtette etc. okán erőforrásait a mélyszegénységben élő gyermekek támogatására fordítja. Mint írták, biztosak benne, hogy Zeller Ede a korábbiakkal egyenértékű, személyes ajándéknak tekinti, hogy ezek a gyerekek idén, életükben talán először ehetnek banánt.
Zeller Ede feje fellángolt a szakadó hóesésben. Felkapott egy fürt banánt, és teljes erejéből a cukrászda kirakatába vágta.
