Ahol a só és a költészet „terem”

HELYSZÍNI

Székelyföld különleges szegletével, a Sóvidékkel ismerkedhettünk meg a Petőfi Irodalmi Múzeum estjén. A tájhoz mindvégig hű költő és festő, Páll Lajos alakja is megelevenedett az irodalom, a képzőművészet és a zene segítségével.

Ahol a só és a költészet „terem”

A beszélgetést eredetileg decemberre tervezték, a folyóiratestek sorozatban – mesélte beköszöntőjében Havas Judit, a műsor szerkesztője és közreműködője –, ahol a Hazanéző című erdélyi lap lett volna az aktuális vendég. Mivel azonban tavaly novemberben váratlanul elhunyt Páll Lajos költő-festőművész, a Hazanéző egyik legfontosabb szerzője, a szervezők, Havas Judit és Deák-Sárosi László úgy döntöttek, idén februárban rendeznek egy estet a költő emlékére, mely most a Magyar Művészeti Akadémiának köszönhetően valósult meg. Az esten bemutatták azt a vidéket is, ahol Páll Lajos született, és amely nem csak természeti kincsekben, de költőkben is különlegesen gazdag hely: a Sóvidék.

Havas Judit verseket mondott, Németh Viktor énekelt költészetet adott elő

Deák-Sárosi László számos diát vetített le, amelyek elröpítettek a Kárpátok „könyökéhez”, a Székelyföld közepére, Korond, Parajd, Szováta, Alsó- és Felső-Sófalva környékére. Megnézhettük a Sóhegy hatalmas tömbjét, a parajdi házak sorát, Áprily Lajos szülőházát és a költőről elnevezett iskola székely kapuját, a Só-szorosban található iszapfürdőt, melyet a közelmúltban magyarországi diákok segítségével újítottak fel, majd a korondi népművészetet bemutató fotókkal el is érkeztünk Páll Lajos szülőhelyéhez.

Deák-Sárosi László, a kivetítőn idős parajdi házaspár képe

Hogy a költő hogyan viszonyult élete meghatározó tájegységéhez, azt a Sófalva című versében meg is hallgathattuk, Havas Judit előadásában. De a zene nyelvén is megszólaltak Páll Lajos sorai: az esten Németh Viktor adott elő gitáron megzenésített költeményeket, melyek CD-n is megjelentek, az Üzenetek másképp című antológia mellékleteként. E versgyűjtemény a Hazanéző című folyóirat alkotóinak verseiből válogatott, és tavaly jelent meg a Kriterion gondozásában – mutatta be Deák-Sárosi László a kötetet.

Németh Viktor versekből írt dalai CD-n is meghallgathatók

De nemcsak Páll Lajos, hanem az esten jelen lévő fiatal költő, Király Farkas műveiből is elhangzott néhány, saját előadásában és Németh Viktor gitárjátékával is. A kolozsvári születésű alkotó édesapja, Király László maga is költő, édesanyja Katona Éva színművész, de szülei mellett épp olyan meghatározó személyek voltak életében sóváradi nagyszülei – tudtuk meg Király Farkastól. Apai nagyapja rengeteget tudott és mesélt a helyről és történetéről, például, hogy már jóval a székelyek előtt, az ókorban is lakták – gyakran találtak is ásás közben ókori leleteket – elevenítette fel Király Farkas a gyerekkorát. Egyébként a 111 vers a Sóvidékről című antológiát Farkas édesanyja, Katona Éva állította össze, huszonhét költő műveit tartalmazza, és csak olyanokét, akik a Hazanéző című folyóiratban publikálnak.

Király Farkas életében is meghatározó a Sóvidék

„Por s hamu híján itten / Sóból teremtett mindent az Isten” – szólt Király Farkas Vas utca 142. című versének egy sora, s hogy mennyire így van, arról Tófalvi Zoltán író, történész osztott meg érdekes adalékokat. Például azt, hogy ahol só van, ott megjelenik a bivaly is, mert csak ennek az állatnak a bőre bírja a magas sókoncentrátumot. De ahogy a sóbányászat elhalt a környéken (pedig egész Európát el lehetett volna látni az itt kitermelhető értékes kinccsel), sajnos eltűntek a bivalyok is. Ezzel szemben „ezen a kis vidéken a legnagyobb az egy főre eső költészet aránya” – tréfálkozott Tófalvi Zoltán, mert Székelyföld e szeglete csakugyan gazdagon termi a költőket, holott Áprily Lajos előtt nem élt itt egy alkotó sem. Áprily viszont Parajdon érett nagy művésszé: „Szebb nekem itt az élet, szebb a halál is” – idézte egy verssorát Tófalvi Zoltán.

Tófalvi Zoltán a történész szemével is beszélt a tájról

Az esten megismerhettünk még egy neves sófalvit: Székely Mózest, Erdély első székely fejedelmét. Őt Szekeres-Lukács Sándor történész mutatta be, aki monográfiát is írt a jeles történelmi személyről, és pár szóban az esten is összefoglalta életét. A sókereskedőként induló fiatalember katonáskodással folytatta életét, és kiemelkedő érdemeiért, bátorságáért Báthory István fejedelem a testőrsége parancsnokává tette. Követte Báthoryt Lengyelországba is, és szintén neki köszönheti, hogy a sófalvi sóbánya kamarása lett, ami akkor felért egy miniszteri ranggal – tudtuk meg Szekeres-Lukács Sándortól. 1603-ban kapta meg a fejedelmi címet, de nem sokáig birtokolhatta, mert két év múlva egy csatában életét vesztette.

Szekeres-Lukács Sándor az első székely erdélyi fejedelemről mesélt

Az életrajz után szép átvezetésként szólt Páll Lajos Kőszedés című verse Havas Judit előadásában, de meghallgathattuk Király László két költeményét is, és a kivetítőn megjelent a korondi „Erős várunk nékünk az anyanyelv” című szoborkompozíció, amely Miholcsa József alkotása. Páll Lajosról is láthattunk felvételeket, így amikor tavaly április 13-án a Költészet Napja alkalmából mondott beszédet Korondon. De a képzőművész Páll Lajost is megidézték a diák, melyek közül Deák-Sárosi László a „Vadasmező” című festményt emelte ki mint legfontosabbat. A kép két cédrust ábrázol, a művészi hatások között jól érzékelhető a nagybányai iskola éppúgy, mint Csontváry, csakhogy itt nem egy magányos fát ábrázolt a festő. A két cédrusban benne van minden kettősség, ami Páll Lajos művészetét és életét meghatározta, így az ember és az állat is megjelenik a fa-páros mellett – adott kulcsot a képhez Deák-Sárosi László.

A képekhez Deák-Sárosi László fűzött történeteket

Búcsúzóul Tófalvi Zoltán Erdély mártírjai, 1956 című könyvsorozatának harmadik kötetét mutatta be, és számos érdekes adalékot közölt Páll Lajos 1956-os tevékenységéről és elítéltetéséről. A hat év börtönt nem verseiért, illetve versek terjesztéséért kapta a költő – magyarázta Tófalvi Zoltán –, hanem mert a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem autonómiája ügyében levelezett, s ezeket a leveleket „halászta ki” a Securitate. Hasonló történt Páskándi Gézával is – tette hozzá a történész, aki megkapta az alkotók teljes megfigyelési dossziéját, a róla készültet is, és anyagukat szeretné a közeljövőben egy-egy kötetben publikálni.

Bár a meghívóban közöltekkel ellentétben Láng Eszter egy sajnálatos, kisebb baleset következtében nem lehetett jelen az esten, a vendégek róla sem feledkeztek meg és maguk közé idézték: Németh Viktor hangszerelésében meghallgathattuk a költőnő Mikor forró az ég című versét.

Szöveg és fotók: Laik Eszter