József Attila csillagai

HELYSZÍNI

A Magyar Írószövetség „Fényes körútjain a végtelennek” című sorozatában József Attila csillagait követve vizsgálta meg új szemszögből a költő életeseményeit Végh Nóra, Végh Attila és Pálfi Ágnes.

József Attila csillagai

Az 1905. április 11-én, 20 óra 45 perckor született költő aszcendense a Skorpió jegyében áll, a nyolcas házban bolygótúltengés figyelhető meg – magyarázta Végh Nóra asztrológus a Magyar Írószövetség estjén, József Attila horoszkópja előtt állva, melyet egy fehér táblára rajzolt fel, és a hozzáértők bizonyára egy pillantással leolvashattak róla minden fontos információt. Ha szkeptikusként hallgattuk is ezt az egzotikus nyelvet, megtudtuk például, hogy a felvázolt csillagállás az írókra, a politikusokra és a pénzemberekre egyaránt jellemző, valamint fontos szimbólumai a „halál” és a „más pénze”.

Végh Attila, az est moderátora a pénz kapcsán felvetette azt a Mórocz Zsolt József Attila-kötetében is megfogalmazott elképzelést, miszerint a szegénység és a proletárköltői szerep csak egy túlhajtott mítosza az életműnek, József Attila valójában jól élt a folyamatos apanázst biztosító Hatvany szárnyai alatt. Pálfi Ágnes irodalomtörténész szerint a szegénységet nem a maga materiális valóságában kell értelmeznünk a költő esetében, hanem inkább úgy, ahogyan azt A szépség koldusa cím hordozza. De materiális szinten sem élt jól, ez nem kétséges: erről tanúskodik Flóra beszámolója a szobáról, ahol fogadta őt a költő, vagy az a tény, hogy Judittal közös estéiken valakinek mindig a földön kellett aludnia, mert csak egy ágyuk volt.

A Neptunusz és a Hold, vagyis az apa és az anya bolygójának együttállása is meghatározza József Attila horoszkópját, az Uránusz bolygója pedig, mely a gondolkodás, a beszéd házának az ura, e kettővel szemben áll – tudtuk meg Végh Nórától. Az asztrológus megállapítása szerint tisztán látszik az ábrából, hogy a költő az anyjától kapta a megingathatatlan szorgalmat és precizitást, hogy az írás számára magától értetődő munka, kötelesség. „Az Ikrek jegyében álló Plútó balesetekre utal (ezt már magyarázat nélkül is értettük), jellemzően megmutatta a történelem során hadvezérek végtagsérüléseit is – magyarázta az asztrológus, utalva a költő végzetes balesete során leszakított karjára. Mivel a személyiség-úrként működő Plútó a nyolcas házban található, és a halál házával közvetlen kapcsolatban van, következtethetnénk belőle az öngyilkos hajlamra, itt azonban egy kicsit másról van szó – mutatott rá Végh Nóra –: a halál vonzza magához a személyiséget, nem fordítva.

A költő utolsó napjának részleteivel kapcsolatban Pálfi Ágnes emlékeztetett, hogy a mai napig nem zárható ki a baleset lehetősége – ezt támasztja alá a költő egy korai „jósverse”, a Részeg a síneken is. Akárcsak az a tény, hogy nem sokkal a tragikus esemény előtt vett egy doboz cigarettát – tette hozzá Végh Attila. A kérdés e feszültséggel telített lezáratlanságához a közönségből is kaptunk értékes adalékot: mint a hozzászóló elmesélte, az egyik szárszói táborban egy igen idős szegedi tanárnő megosztotta néhány részletét Attila utolsó napjának. A költő nem talált görögkatolikus papot, aki összeadná őket Flórával, és ez erősen felzaklatta. A Pestre induló Hatvany báróékkal végül ő is a fővárosba akart menni, de nem fért be az autóba. (Hétfőn a Szép Szónál állásba léphetett volna.) Feldúlt állapotban rohant le a partra; a síneknél soha nem volt türelme, hogy a sorompót felnyissák – ekkor bukkant fel a tehervonat. Nem kérdés, hogy a költő nagyon közel engedi magához a halált – jegyezte meg Pálfi Ágnes, és Kosztolányiéval hasonlította össze József Attila líráját, amikor Végh Attila azt firtatta, milyen korábbi halálképzetekhez kapcsolhatjuk ezt a magánmitológiát. Amit Kosztolányi megírt – „Mint aki a sínek közé esett” –, az József Attilával megtörténik. De míg Kosztolányi magához édesgeti a halált – fogalmazott az irodalmár –, addig József Attila mindig a nincsből a vanba, a keletkezésbe való átmenetet keresi.

A nyolcas ház vizes bolygói, a Neptunusz és a Hold erős vágyéletet sejtetnek – fogalmazta meg ezt az asztrológia nyelvén Végh Nóra, s e bolygók magnetikus erejéről a költő egy igen érdekes verse is tanúskodik. „Ha a Hold szunnyad, szellő se rebben, / Virágok nyitnak elfeledetten, / Tüzes, tüskés rózsák, / Ölelik a Föld takaróját” – írja a Vágymagam a Hold alatt című, tizenhat éves kori zsengében. Amikor ennyire a deszcendensen áll a Vénusz, nyafogósságot, önsajnálatra való hajlamot sejtet – tudtuk meg az asztrológustól. Ezt a nők is igazolni tudják az életéből – egészítette ki Pálfi Ágnes, aki az irodalomtörténész szemszögéből is kitért az 1927–28-as év fordulatára. Amikor a Medáliákkal már minden együtt volt, a kollégáknak, Németh Lászlónak, Füst Milánnak, Babitsnak sikerült összetörni a harmóniát kritikáikkal. Ezt a törést csak fokozta Vágó Márta távozása Londonba. Pálfi Ágnes kiemelt a Medáliákból néhány költészeti motívumot is, melyek szoros kapcsolatban vannak a horoszkóppal: ilyen például a Bikának megfeleltethető kínai disznó, mely a kanászkodásban manifesztálódik, de központi szerepet kap a fa motívuma is. A minden más költőt meghaladó egyediséget azonban a „mindenné átváltozás képességében” látja az irodalomtörténész. Erre már a Curriculum Vitae-ben is találunk példát, amikor a költő büszkén sorolja, mennyi mindennel foglalkozott, de különösen figyelemre méltó a Medáliák felsorolása: „Lehet, hogy hab vagy, cukrozott tejen, / lehet, hogy zörej, meredt éjjelen, / lehet, hogy kés vagy ónos víz alatt, / lehet, hogy gomb vagy, amely leszakad”. E sorok arra szolgálnak például, hogy az élőlényekkel való azonosulás mellett az elvont fogalmi világot is hasonmásaivá avatta a költő.

A metamorfózisra való könnyed hajlam mellett még egy különös képességről árulkodnak a csillagképek: az Uránusz–Merkúr jó fényszöge nagyon gyorsan reagáló intellektusra enged következtetni, a Hold-Neptunusz együttállása pedig a hiperérzékenységet jelzi, ami látnokoknál gyakori. Akinek Szaturnusz–Mars-kvadrátja van, hihetetlenül erős, makacs, konok személyiség – osztotta meg a hallgatósággal Végh Nóra, s e kijelentést szépen kiegészítette Pálfi Ágnes összegzése a gúzsokat nem tűrő személyiségről. Tanárként a költőt kamasz diákjainak soha nem a betegség felől mutatta be – mondta az irodalomtörténész –, sokkal inkább egy társadalmi kötelékekkel dacoló, bármilyen átalakulásra képes, befoghatatlanul szabad lélekként.

Szöveg és fotók: Laik Eszter