Kavicshaigálás – Yashiro Atiko versei a hónap költője, Jász Attila fordításában
Illatorgia,
tavaszi mező szólít,
elnémulok hát.
JÁSZ ATTILA
Szőny, 1966. március 26.
költő, író, esszéista
– az Új Forrás főszerkesztője
Legújabb kötetei:
XANTUSiara, versek, Kalligram, 2007
Fürdőkádból a tenger, esszék, Tiszatáj, 2010
Alvó szalmakutyák, versek, Kalligram, 2010
Naptemplom villanyfényben, Csontváry-versciklus, Balatonfüred, 2011
Csendes Toll élete avagy A-Z örökké valóság, regény, Kortárs Kiadó, 2012
KAVICSHAJIGÁLÁS
YASHIRO ATIKO VERSEI
Jász Attila fordításában
A sötétségbe
fehér kavicsot dobtam,
nem csobbant benne.
#
E reggel éppoly
érintetlen, mint a hó
volt még az égben.
#
Néhány megszokott
erdei ösvény, ennyi
az egész élet?
#
A fű emléke
már csak víz a cipőmön,
eltűnik az is.
#
A szél üzen most
falevélsusogással,
bár érteném, mit.
#
Alkonyi erdőn
egy ölyv árnyéka fagy a
sárga avarra.
#
Alkonyatlila
égben szélerőművek,
fáradnak ők is?
#
A csenevész fa
árnyékánál vékonyabb
az éjszakában.
#
Mint mindig, a hold
estére előkerül
küszöb alól is.
#
Szürke párák közt
a teremtés emléke
fákként sötétlik.
#
Csigaház roppan
eső után a járdán,
szavak a ködben.
#
A száraz fűben
nejlonzacskó, vízcseppként
csillan rajt a nap.
#
Illatorgia,
tavaszi mező szólít,
elnémulok hát.
#
A tó befagyott,
sirályok korcsolyáznak,
milyen ünnep van?
#
Az olvadó hó
ajtómig hátrált vissza,
közel a tavasz?
*Magyar származású kortárs japán költő. A zen buddhizmus tanulmányozása miatt utazott Japánba negyven éve, azóta szerzetes lett és a mai japán irodalom egyik elismert szerzője. Műveit japánul és angolul írja.
A versehez Utagawa Hiroshige (1797-1858) képeiből készítettünk montázst.
