40 éves az Új Forrás
Évtizedekig „hazajártam” az Új Forrásba. Úgy alakult. Még a Sárándi József szerkesztette, Payer István főszerkesztette lapban kezdtem, időről időre – kéretlenül is – adtam anyagot, hasonló eset azóta aligha fordul elő sem a tatabányai Forrással, se más folyóirattal, és még Jász Attila szerkesztői idejében is megfelelően otthonosnak tűnt.
Csendes vidék, nyugodt környék, gondoltam, pedig dehogy.
Idén huszonöt éve, hogy Sárándi beválogat néhányat Nagy Gáspár Nagy Imre sorozatából, köztük A Fiú naplójából (1981) és az Öröknyár: elmúltam 9 éves (1983) című verseket, ettől aztán lett haddelhadd. A lapot bezúzatja az éber hatalom, országos cirkusz, Sárándit elhajtják, szegény azóta se tért magához, Payer nyugdíjba zavarják, és az élet megy tovább. Megjegyzendő, hogy a mindig éber hatalom által gondosan megválogatott tisztviselői egyikéről van szó, Sáránsi elnézhette, nem kellett annyira figyelnie a sorvégi NI-kre, hiszen Nagy Gáspár ekkoriban a Magyar Írószövetség titkára. Honnan és miért, milyen alapon tételezte volna fel, hogy egy állami hivatalnok, egy az irodalmár hivatalnokok közül, hátba támadja szegény Kádárt, akinek – mint később kiderül – okoz álmatlan éjszakákat az ötvenhetes akasztgatás, nehezen viseli, amikor „az embert” emlegetik, így nevezte a felakasztott, arccal a földnek eltemetett Nagy Imrét, azt is nehezen, ha ötvenhat szóba kerül.
A vers pedig felhívás keringőre:
Nagy Gáspár
Öröknyár: elmúltam 9 éves
a sír NIncs sehol
a sír a gyilkosok
a test se I T T NIncs sehol
a test se O T T
a csont a gyilkosok NIncs sehol
a csont
(p. s.)
egyszer majd el kell temetNI
és nekünk nem szabad feledNI
a gyilkosokat néven nevezNI!
(Megjegyzendő, hogy ezek már nem igazán kemény idők, a nyolcvanas években nem deportálnak és nem akasztanak fel senkit egy-egy vers miatt, még ha néha el is tüsszenti magát a titkosszolgák és cenzorok hada, a Tiszatáj szerkesztősége, ’86. júniusi száma ugyanezen versciklus áldozata lesz.)
Az Új Forrás és szerzőgárdája megünnepelte a 40. születésnapot
"A József Attila Megyei Könyvtár és az Új Forrás szerkesztősége műsorral köszöntötte a 40 éves Új Forrást. A múltat, az alkotókat megismerni Tarján Tamás irodalomtörténész segített a szerzők, szerkesztők, valamint Dresch Mihály szaxofonművész közreműködésével.
Az ünneplés megemlékezéssel kezdődött: megkoszorúzták az 1984-ben elhunyt Payer István alapító főszerkesztő sírját. A délutáni ünnepségen a könyvtárban dr. Monostori Imre főszerkesztő, a folyóirat szerkesztőségének is régóta helyet adó József Attila Megyei Könyvtár igazgatója idézte fel a lap történetét. Az Új Forrás a Magyar Tanácsköztársaság 50. évfordulójára jelent meg 1969-ben, Forrás címen, antológiaként.
Az antológia 1979-ig évente háromszor jelent meg Sárándi József költő, szerkesztő segítségével, ezután 1991-ig évente 6 szám jelent meg, azóta évente már tízszer vehetjük kézbe a folyóiratot.
Az esten Tarján Tamás sorra beszélgetett a lap szerzővel, szerkesztőivel. Felolvasott műveiből Horváth Krisztina, Jász Attila, Kovács Lajos, Monostori Imre, Vasadi Péter, Villányi László, Zalán Tibor, felvételről hallhattuk Nagy Gáspár hangját is. A jubileumi találkozón mutatták be Vekerdi László: Fülep Lajos levelezése című, új Új Forrás kötetet. Az alkalomhoz illően kiállítás is nyílt: a Félfal-galériában ezúttal Lévai Ádám tatai grafikusművész alkotásait láthatják az érdeklődők."
Nagy Gazsi már nemigen kaphatott meghívót, ő túl jár, túl az égi vadászmezőkön, 2009. május negyedikén volna hatvan éves. De azt megnézném, a sértett Sárándi kapott-e meghívót, elutazott-e Tatabányára.
Kapcsolódó: Sárándi József prózájáról (egyebekről)