Tolnai Ottó - 69.

Július ötödikén hatvankilenc (így jobban néz ki: 69) éves Tolnai Ottó (sz. 1940. július 5.), a két Symposion, a legendás vajdasági és a veszprémi Ex főszerkesztője. Későn, a kilencvenes évek végén bukkanok rá (a magyarországi gyakorlat szerint az olvasó - jó okkal - főszerkesztőket nem olvas; nem tudhatjuk, hogy ez a Sympóra nem áll). Költő. Azt mondanám most, akinek módja van, nyúljon fel a polcra, lapozzon Tolnai Ottót. De a Tolnai-vers esetében a dolog nem ilyen egyszerű. A javaslat más.
Kedves Kíváncsi Olvasó! Mielőtt szabadságra mennél, rendeld meg, vásárold meg a Parti Nagy Lajossal összebeszélt interjúkönyvet, a Költő disznózsírbólt (a hülye cím ne rettentsen vissza), vidd magaddal. És ha esik az eső, márpedig esik majd, elolvasod, visszatértedkor gazdagabb leszel ezer kistörténettel, apró, visszafejtendő gombolyaggal a magyar lét, a kisebbségi lét, a művészlét, a háborús lét, az Adria-lét hol szomorú, hol sziporkázó valóságaiból.
Különös eset, különös történet. Egy időben mindent elolvasok, meghallgatok, ami PNL csinál, még a Hašek-Švejk rádiós adaptációt is, amit kifejezetten utálok egy idő után. Kötelező kiderítenem, ez a fád, unott, független, ugyanakkor varázslatos arc hol tartja a méregfogát, hogyan oldja meg, hogy még az utolsó pillanatban összedobott tárcája is hat, él. Így jutok el a beszélgetőkönyv első változatához, a többórás rádiós interjúhoz. Mi is ez a méretes interjúregény? Bizonyíték, hogy az élet visszafelé baktatva érthető, a jelenben szinte soha. Mire érthetnénk, megint előbbre járunk egy nappal, egy héttel. Ha az olvasó eleve elfogadja, Tolnai másik dimenzió, engedi, hogy ne ő maga, az olvasó dominálja, engedje, amit, komoly meglepetésben lesz része. Esetemből egy jellegzetes darabka. Az ezredforduló előtt szögezte le egy vajdasági magyar „irodalmár” a következő tényt: Ő nem vajdasági magyar, hanem jugoszláv. Nem értettem volna meg máig. Ha. Így van ez.