Az Irodalmi Jelen szeptemberi TOP10-es ajánlója három kategóriában. A műveket alfabetikus sorrendben közöljük.

Az Irodalmi Jelen augusztusi TOP10-es ajánlója három kategóriában. A műveket alfabetikus sorrendben közöljük.

Tolnai Ottó volt a vendége a legutóbbi nagyváradi Törzsasztalnak, akivel az estek állandó házigazdája, Kőrössi P. József beszélgetett az Illyés Gyula könyvesboltban pályájának fontosabb állomásairól, költészetének meghatározó motívumairól.

Szerdán nyílt meg a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár, beszélgetésekkel, könyvvásárral, sok zenével és külföldi vendégekkel. Csütörtökön többek között Drago Jančart, Tolnai Ottót, Garaczi Lászlót hallgathattuk meg, és megnéztünk egy Esterházy-emlékfilmet. Írók a Margón, de korántsem a kultúra margóján.

Mahler zenéjéről, a Tisza hangjairól, Dezsőről, a félvér tacskóról, valamint Hamvas Béla hazai és külföldi recepciójáról is szó volt Orcsik Roland kolozsvári irodalmi estjén.

Tolnai Ottót köszöntötték 75. születésnapján tisztelői, barátai, kollégái a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Humoros történetek kavalkádja gomolygott elő a költő felelevenítette életepizódokból.

„Hazaérve tudom csak meg: felmenőim nyomdokain jártam. Mondhatni, hazalátogattam Palicsra.” – Laik Eszter tárcája.

A mogyoróhegyi kempingben pénteken és szombaton megfordult többek között Grendel Lajos és Tolnai Ottó, életre kelt Faust, összehasonlíthattuk a fiatal lengyel irodalmat a hazaival, és egy hosszúra nyúló éjszaka után végül hazaszállingóztak a táborlakók.

 
„A pápa pápaszeme” című versét
elmondja Tolnai Ottó

Összevont július.

"A diktatúrának, a közép-kelet-európai és balkáni létnek, az emigrációnak, az idegenségnek kiszolgáltatott, az ezerféleképpen megalázható kisember – aki egyszer csak bárki lehet – balladája ez a vers. És most, több mint harmincöt év – és több mint húsz év költői hallgatás – után megszületett a Kormányeltörésben párja, a YU-HU-Rap."

​​​​​​​Oldani és oldódni. Engedni és elengedni. Szabadon szállni, hajózni a végtelen horizont felé – cél és akarás nélkül. Élni, mint ahogy az megadatott. Élni. Hullámozni, mint a tenger. A tenger.” – Weiner Sennyey Tibor Tengeresszéje, a szerző verseivel és fotóival.

​​​​​​​Tolnai másik dimenzió, engedi, hogy ne ő maga, az olvasó dominálja, engedje, amit, komoly meglepetésben lesz része. Esetemből egy jellegzetes darabka. Néhány évvel az ezredforduló előtt szögezte le egy R. V. névre hallgató irodalmár a következő tényt: „Ő nem vajdasági magyar, hanem jugoszláv.” Nem értettem volna meg máig.

„Kosztolányi és Csáth sem szerette Szabadkát, habár ők még csak az út kezdetét látták. Te a végén toporogtál. (…) Csak arról van szó, hogy az önámításra nem maradt több erőd. A csodatétel elmaradt. Beszélsz egy nyelvet, amely ezen a tájon lassan haldoklik, tengődsz egy kultúrában, amely belátható időn belül nyomtalanul eltűnik. [...] A magát győztesnek érző militáns szerb, a magát győztesnek érző militáns magyar aligha fogja fel, miért találja fájdalmas haladéknak e kettős győzelmet Végel László vajdasági magyar író." – írtam az Exterritóriumról néhány éve.

Kedves Kíváncsi Olvasó! Mielőtt szabadságra mennél, rendeld meg, vásárold meg a Parti Nagy Lajossal összebeszélt interjúkönyvet, a Költő disznózsírbólt (a hülye cím ne rettentsen vissza), vidd magaddal. És ha esik az eső, márpedig esik majd, elolvasod, visszatértedkor gazdagabb leszel ezer kistörténettel, apró, visszafejtendő gombolyaggal a magyar lét, a kisebbségi lét, a művészlét, a háborús lét, az Adria-lét hol szomorú, hol sziporkázó valóságaiból.