A későn érő zseni
59 éve halt meg (G. B.) Shaw (Hertfordshire, 1950. november 2.; sz. 1856. július 26.) drámaíró.
Olvasom a nagy Nyugat nagy Schöplinjét, aki lapozza Frank Harris Shaw-könyvét, és hüledezik százzal: "Megtudom belőle, hogy a híres vígjátékíró apja züllött alkoholista volt, az anyja platonikus háromszögben élt, akivel később Londonba költözött, maga Shaw fiatalkorában azzal igyekezett magára vonni a figyelmet, hogy elsőül járt London utcáin Jäger-ruhában, hogy nővel huszonkilenc éves korában volt először ügye s akkor is a nő, anyjának már nem fiatal énektanítványa, volt a kezdeményező, később azonban már sok sexuális dolga volt színésznőkkel és más nőkkel, a feleségét jórészt, vagy talán egészen azért vette el, mert pénze volt és még egész tömeg hasonló indiszkréciót. Élő emberről." Pislog, csodálkozik, végül összefoglal: "Annyi bizonyos, hogyha Magyarországon mert volna valaki így írni akár élőről, akár holtról, óriási botrány lenne belőle."
Ebben biztosak lehetünk.
Egy dolog, hogy ír nemzetiségű.
Másik dolog, ha a férfi hülye, a nő könnyen lelép mellőle.
Harmadik dolog, hogy az apa eltartásához Shaw munkája is szükséges, pénzbeszedő lesz egy ingatlanügynökségen.
Negyedik dolog, hogy így a legjobb helyen tanulja meg, hogyan úszik a pénz a fű alatt, adómentesen. Erre a tudományra mostanában néhány millió magyarnak is szüksége volna.
Ötödik dolog, hogy a mama végül pakol, Londonba megy a szeretőjével, Shaw egyedül marad az alkoholista faterral, annak feneketlen szomjával, pénzigényével, egy idő után - mi mást tehetne - ő is lelép. El se köszön.
Később lassan megszereti a női nemet (úgy értem: női igent). Egy újságíró rákérdez Shaw feleségénél, mit tud férje titokban tartott életéről. A bölcs és szellemes asszony ezt válaszolja: "Jó nevelésű férfi és asszony nem érdeklődik házastársa másokra tartozó érzelmeiről és olyan sétálgatásairól, amelyeket nem kíván otthon közölni". Shaw szeretőinek hosszú sorában természetesen felbukkan magyar színésznő is. Megsértődnénk, hanem. Nevezetesen Hídvéghy Valéria.
Hídvéghy Valéria férje, Gabriel Pascal filmrendező és Shaw, barátok. Pascal kapja a Shaw-művek filmjogait, Shaw a bájos színésznőt. A szerelem 1950-ig, Shaw haláláig tart. Az agg mester halálos ágyán egyetlen embert fogad, az egykori magyar színésznőt, Hidvéghy Valit, és búcsúajándékként szeretőjére hagyja a Pygmalon musicel-változata, a My fair Lady szerzői jogait, amiből el lehet éldegélni.
Aki hosszan él, sok mindenre van ideje, nem késik le semmiről, mondja Shaw már öregen. Amikor idézik, az aforizma eleje többnyire a szerkesztői önkény áldozatává válik. Helyesen a következőképpen szól. "Ha sokáig akarsz élni, soha ne legyen két nőnél kevesebbed egyszerre. Egy nő karbantartja a testet, a lelket. Két nő duplán."
Későn kezdte ugyan, harminc fölött, a szexet, negyven fölött az irodalmat, de lassan behozott mindent, amit be kellett, be lehetett hozni a szörnyű elmaradásokból.
George Bernard Shaw (írói nevén G. B. Shaw) (1856. július 26. – 1950. november 2.) ír drámaíró. Munkásságát 1925-ben irodalmi Nobel-díjjal honorálták. William Shakespeare után az ő műveit játsszák leggyakrabban az angol nyelvű színházakban.
Magyarul játszott drámái:
Barátságtalan színművek (Plays Unpleasant):
Sartorius úr házai (Widowers' Houses) (1892)
A nőcsábász (The Philanderer) (1893)
Warrenné mestersége (Mrs. Warren's Profession) (1894)
Barátságos színművek (Plays Pleasant):
A sors embere (The Man of Destiny) (1896)
Fegyver és vitéz (Arms and the Man) (1894)
Candida (1895)
Sosem lehet tudni (You Never Can Tell) (1897)
Az ördög cimborája (The Devil's Disciple) (1897)
Brassbound kapitány megtérése (Captain Brassbound's Conversion) (1900)
Caesar és Kleopátra (Caesar and Cleopatra) (1898)
Ember és felsőbbrendű ember (Man and Superman) (1902)
Barbara őrnagy (Major Barbara) (1905)
Az orvos dilemmája (The Doctor's Dilemma) (1906)
A tőrbecsalt Blanco Posnet (The Shewing-Up of Blanco Posnet) (1909)
A szonettek fekete hölgye (The Dark Lady of the Sonnets) (1910)
Misalliance (1910)
Fanny első színdarabja (Fanny's First Play) (1911)
Androcles és az oroszlán (Androcles and the Lion) (1912)
Pygmalion (1913)
The Music-Cure (1913)
Nagy Katalin (Great Catherine) (1913)
Megtört szívek háza (Heartbreak House, 1919)
Vissza Matuzsálemhez (Back to Methuselah) (1921)
Szent Johanna (dráma) (Saint Joan) (1923)
A királyság szekere (The Apple Cart) (1929)
Olyan igaz, hogy nem is lehet szép (Too True To Be Good) (1931)
