62 éves volna Ördögh Szilveszter
Szegeden született október huszonnyolcadikán (1948), jövőre lesz hatvan éves Ördögh Szilveszter. Alig hiszem. Tudom persze, mégis alig hiszem. Emlékeimben, érzékszerveimben régen hetven felé baktat. Első szerkesztőm, az első szerkesztő-író a Vörösmarty téri Magvető szerkesztőségében. Apró kezek, sűrű barna haj, alacsony termet. Megfontoltan mormog orra alá, súlyosan és sötéten néz alföldi szemeivel, mögötte a vallás, a botrányos indulás, a különös franciatudás. Ördögh Szilveszter léte a kommunizmust építő szocializmusban maga az antagonizmus. Mint minden okos, érzékeny emberé. Feladta, amit kötelezően fel kellett adnia. Megtartotta, amit szervileg kötelezően meg kellett tartani. Ha korábban születik, Rákosi – vélhetőleg – egyenesen Recskre küldi, hogy tanulja meg a magyar kommunisták Istenét, felejtse el, amije van. A csikó (1973, novellák), robban. A Koponyák hegye ('76) is. Nem árt, ha tudjuk, hogy azt a témakört írja meg a Koponyák hegyében, azazhogy Jézust saját kérésére árulja el Júdás, ezzel teljesedik be a szenvedéstörténet, amelyből Dan Brown A da Vinci-kód-dal sokszoros milliomos lett. Most pedig várunk, hogyan lesz az új nagyregénnyel (Ének, énekek) – írtam volt 2007 októberében.
Nem lesz hatvan éves Ördögh Szilveszter. 2007. november 16-án – élt ötvenkilenc évet és tizenkilenc napot – befejezte.
Többnyire Szilveszter koradélutánján csörgetek oda, hogy boldog névnapot. Éjfélig érvényes, az előző évhez tartozik. Röviden, mert olyan mobilja van, ami baltával szedi le a kártyámról a forintot. Röviden, mert hosszan csak az irodalomról, egy-egy írásról beszélünk, akkor is inkább ő. Én hallgatok, aztán megfogadom a tanácssorozatot – vagy nem.
Az Erika írógépek korában nagy bátorság és elhivatottság szükséges az elkészült nagyobb anyagok konstrukciós bírálatához, mert a második átírással az eredeti tudatos szerkezet is elvész. Ezt nevezi majdan a kritika posztmodernnek.
Az Új Írás prózáját, a Magvető Új Termés sorozatát szerkeszti, amikor megismerem. Később a folyóiratplatform rendezése címén szétzavarják az Új Írást (addigra a Magvető is vegetál), ő összehoz egy kis csapatot, velük szerkeszti a vállaltan baloldali Tekintetet. Időről időre adok írást, bár alig van pénze honorra. Senkinek nincs.
A kilencvenes évek elején egyedül marad a rendszerváltás káoszában, azt hiszem. Mindenki a saját pecsenyéjét süti, szervezi az életet, az élet alól kicsúszott pénzt. Ül a lakótelepi kisszobában, ahol egyetlen szál cigaretta után nem látni a szemközti falat, rakogatja össze a Tekintet aktuális számát, írja a Trilógiát, amit végül nem nyomdakészen hagy az olvasóra.
Soha nem értettem ezt a lakótelepi lakás dolgot. Ha valaki csatlakozik a hatalomhoz, márpedig beszédünk alanya KB-tag (Központi Bizottság) egy időben, akkor ne csak azt vállalja, hogy a hatalommal együtt utálják, hanem a rendszer adta javadalmakat, előnyöket is hajtsa be. Nem hajtotta.
Cambia, todo cambia (Változik, minden változik), énekli az argentin ellenálló énekesnő, Mercedes Sosa, jellegzetes bölényhangján, hátborzongatóan. Telefonálás helyett Szilveszter koradélutánján elindítom ezt a dalt néhányszor, és elköszönök Ördögh Szilvesztertől. Ő volt, aki figyelmeztetett: vigyázz magadra, mert az író ötven fölött kezdődik, miután képes elhelyezni magában az ellentmondásokkal teli világot. Ehhez képest csak kilenc év néhány hónapot töltött az általa definiált ötven fölötti íróként. Nem várta be a hatvanadik név- és születésnapot. Várhatott volna.
Ördögh Szilveszter (Szeged, 1948. október 28. – 2007. november 16.) író, műfordító, szerkesztő
Díjai
1974 – József Attila-díj
1978 – KISZ-díj
1979 – A Szocialista Kultúráért
1982 – Móricz Zsigmond-ösztöndíj
1988 – A Fővárosi Tanács Művészeti díja
1992 – A Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Alapítvány ösztöndíja
1995 – MSZOSZ-díj
2007 – Hazám-díj (posztumusz)
Főbb művei
1973 – A csikó
1976 – Koponyák hegye
1978 – Kapuk Thébában
1979 – Bizony nem haltok meg
1982 – Változatok megváltásra
1985 – Lázár békéje
1986 – Titkos értelmű rózsa
1991 – Dobol a hó
1993 - Tar Sándor: Ennyi volt
1993 - A könyv is olvas engem
1994 – Koponyaüreg
